bezár
 

gyerek

2011. 06. 21.
Boldog vagyok
Fekete Vince: Piros autó lábnyomai a hóban, Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2008
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Boldog vagyok A kötet tétje az alcímben van. Versek felnőtteknek és gyerekeknek. Fekete Vince szerint a vers mindenkié, a Piros autó lábnyomai a hóban éppen emiatt ingoványos talajon mozog. Felmerül a kérdés: a széttöredezett világ cserepeit rakosgatva nem vágja-e meg a kezét a gyerek, miközben ezt az olykor varázstalanított világot olvassa. Vagy a másik oldalról nézve: valóban nem tarthatjuk burokban a gyerekeket, és a patchwork családok, válások, féltestvérek világa a költészetben is meg kell jelenjen, akár egy poros város díszletei között. A legnehezebb feladat mégis a szülők előtt áll: dönteniük kell majd.
 

„A kortárs gyermekirodalom szinonimája számomra egyértelműen a modern gyermekirodalom. A modern szónak – Páskándi Géza figyelmeztetett bennünket – semmi köze a módihoz, a divatoshoz. A modus rejtőzik benne. A mérték. A kortárs gyermekirodalom alkotásait a tradícióhoz mérjük. Miben haladják meg? Mennyit tagadnak meg belőle? Mit rejtenek magukba értékeiből? A kortárs gyermekirodalom rólunk szól, nekünk szól, miénk a hangvétele és őrzi a tradíciót.” - írja Komáromi Gabriella 1997-ben a Kortárs gyermekirodalom és olvasói című konferencia vitaindító előadásában. A tradíció nem kérdés. Weöres Sándortól a svéd gyerekversekig a Piros autó lábnyomai a hóban című kötetben a kortársiasság, a megszólítás, az ismerős hangvétel és a tradícióőrzés jelen van.

Azonban ami itt történik, az az olykor kegyetlen valóság. Az urbánus légkör eleve más irányokat szab, de a család szétszakadása, az apa házasságon kívül született gyermeke, a válás mind arra figyelmeztet, a szerző nem akar mézesmázos lányregényt írni. Külön izgalmas, hogy mindezt egy gyereklánytól halljuk. Itt billeg a kötet, hiszen a társadalmi problémák megjelenítése szenvtelen, a kislány mintha kívül lenne, csupa igével és történéssel távolítja el az eseményeket. Alig reflektál, alig érintik meg az őt ért dolgok, legyenek azok bármily tragikusak is, elsősorban feljegyzéseket készít, tartja magát a formához, naplót ír. Akkor miért versek?

Fekete Vince 2008-as kötetében egy 8-9 éves városi kislány ír naplót verses formában. A bejegyzések az élőbeszédhez közelítő szabadversek, ahol a beszélő a kislány, annak öccse, illetve szülei, nagyszülei és barátai. Célirányosan dolgozik a szerző, a lányhangra komponált visszaemlékezésben lineárisan halad az idő, a szülők találkozásától jutunk el a halálig, mely egyben a lány jelene is. Hol gyorsít, hol kitágítja a múlt eseményeit, párhuzamosan halad több szálon az eseménysor, családtörténetek, összeérő jelen és múlt pl. a Szerelmes vagyok... című versben, illetve kakaóról, napi rutinról szóló elmélkedések sorjáznak. Másrészt hangsúlyos a kötet dokumentáló jellege és a végesség: van Eleje és Vége, a kezdő- és végpontot adó keret, a Boldog vagyok és a Sziasztok című szövegek között hét ciklusba szervezi a versanyagot: Mielőtt még megszülettem, Megszületek, Bartók Vackor óvoda, A suli, Tesóm mondja, Kedves naplóm, Piros autó lábnyomai a hóban.

A kötet indítóverse mint mélyrepülés, a jelen pillanatból, a külvilágból indít, és a természet és a világ rendje szerint sorra vesz mindent, „Látom...” indítja újra és újra el a verset, ezzel adva ritmust, mely végül a naplóírásban és a gyülekező szavakban, mondatokban végződik, ölt testet, már-már kozmikus magányban, ahol felkiált a lírai én: „Sziasztok! Boldog vagyok!”. A kötetben végig fontos kiegészítés, hogy ki beszél, ki mondta, ki mesélte el a. A Mielőtt megszülettem ciklusában az anya és az apa a szűrő, de rögtön az első versekben disszonáns hangok jelennek meg, hiszen a kapcsolat kezdetén már egy idegen nőre kérdez rá a mama, ezzel adva meg a kezdő hangot „Anyukám azt mondta/ akkor, és Judit?”. A disszonancia végig jelen lesz, az előbb említett díszletekben, a városban, a tárgyakban és a kapcsolatokban is. A zöld Ukrajna bicikli, a gyermektartás miliőjében a valóság és a gyermeki képzelet szülte mesei párhuzamok egymás mellé kerülnek: „megpuszilták/ egymást és elbúcsúztak.// És ez olyan szép lehetett,/ akár a királylány és a/ királyfi története a/ mesében.” (Apukám és anyukám elbúcsúznak...), Máshol a babatartást mossa össze a gyermektartással: „A gyermektartás olyan/ lehet, mint a babatartás,/ hogy én egy dobozban/ tartom a babáimat, és/ nagyon vigyázok rájuk” (A gyermektartás olyan lehet...).

Az elhallgatás, a titkok is fontos építőelemei a kötetnek, a varázstalanítás teremti meg a mesevilágot, mely mesevilág inkább a hiányok felől építkezik. „Nem úgy, mint a mesékben, ahol/ akik szeretik egymást, a királylány/ és a királyfi rögtön egymáséi lesznek.” (Eljegyzés, polgári, esküvő). Anya apa fehér hosszú alsójában didereg a menyasszonyi ruha alatt, kemény hideg van, a szülés után anya „nagyon beteg”, a terhesség sok vécére járással jár, vérrel és mocsokkal a szülés, hogy összeházasodnak, az is azután jön, hogy anya azt mondja, „terhes vagyok, mit csináljunk, erre aztán összeházasodnak” – Fekete Vince nem szépít. A keresztelőt megjelenítő vers változást hoz, végre van megélt fájdalom a felsorolások után, mely az első vers magányosságát idézi: „Csak én nem tudtam elaludni/ tatámmal a szomszéd szobában.// Engem ünnepeltek./ Nem könnyű, mikor valakit megkeresztelnek.” A ciklus záróverse, a Hogy mi volt a dolgom? Pedig Szabó Lőrinc Tücsökzenéjét idézi.

 

Az óvodában visszaköszön a szerző korábbi kötete, így lesz saját kötetei között ív, itt vannak a gyerekszáj legjobb darabjai: „süssük ki a napocskát” (Bartók Vackor), töltött káposzta helyett köpött káposzta, véres hurka helyett mérges hurka (Egy napunk), „nem megy be a hátsó lábunk/ a cipőbe” (Kitalálunk mindenféle...). A vidéki nagyszülők, a doktor néni, a fektetés „tradíciói” mellett az ellenpontot az „Önös milliomos” tévéműsor adja (Esténként), illetve a szülők elrejtett párbeszéde: „már rég nem megy közöttünk”, amivel a kislány nem tud mit kezdeni (Azt nem tudom...). A suli című részben megjelenik az írás az írásban, a kislány fogalmazást ír, ez a kettőződés pedig a Tesóm mondja című ciklusban folytatódik, ahol fiús oldalról mutatja be a világot. A konklúzió ugyanaz: „Aznap/ sokáig sírt és csak azt/ hajtogatta, hogy: ...de a/ királyok nem halhatnak meg.” (A Gladiátor). A Kedves Naplóm ciklus a képzeletbeli barát világa, a napló életre kel, miközben a beszélő összegzi csalódásait: babáival más játszik, viszonzatlan szerelmes, a bútorokat kicserélik, a tanító néniből csak egy van, és „Anyukám/ azt mondta, hogy elmegy és/ beadja a válási papírokat.” (Ma sírtam). A kötetzáró ciklusban első fogalmazás és saját mese után verset ír, és megteremti a önmagát is ezzel, nevet kap, arca lesz, Fannika életbölcsessége így szól: „Erős vagyok,/ nagy is leszek,/ piff .// Erős vagyok,/ nagy is leszek,/ paff.// Erős vagyok,/ nagy is leszek,/ piff, paff, puff” (Az első versem). A titok felé tart a napló, a kimondhatatlan és az eltűnés felé, ahol értelmet nyer a kötetcím: „...mi is ilyen/ nyomok vagyunk csak, mint ennek a piros/ autónak a lábnyomai a hóban” (Autónk lábnyomai).

Ez a nyomolvasás olykor tényleg elszomorítja az embert, a naiv és komor zárás, miszerint „szeretném, hogy éljetek,/ nagyon, nagyon sokáig./ És mi is.” (Ugye hogy meg...) a Sziasztok című versben mégis feloldódik, az élet körforgása és ennek természetessége erősödik fel, az „Mert van eleje mindennek,/ van közepe, és kell/ legyen vége.”

Fekete Vince verseskönyve merész vállalkozás. Pláne, hogy a tét mindig az egyes családokban dől el, ki-ki szülőként maga kell, hogy eldöntse, meddig akarja megóvni, meg akarja-e óvni a gyermekét a világ másik arcától. Nem a rossztól, hanem a másiktól. Mert Fekete Vince erről beszél. A kötet illusztrációja, borítója is ezt a másságot hangsúlyozza, a színes, összetett képek, rajzok Mezey Ildikó munkáját dicsérik. Boldog, üde, mesés rajzok, melyek mégiscsak Fanni és a versek gyermeki tisztaságát erősítik. 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Csobánka Zsuzsa --


Más művészeti ágakról

színház

A színházi nevelés felelőssége A színházi nevelés felelőssége
Ahogy teccik a Gyulai Shakespeare Fesztiválon
irodalom

Elveszett fiúk Elveszett fiúk
Ben Lerner: Az iskola Topekában - 21. Század Kiadó


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés