Dedikálások:

• Június 3. (péntek) 15:00-16:00 A szépség akarata (Bacsó Béla, Gábor György, Gyenge Zoltán)
• Június 4. (szombat) 16:00-17:00 A követ és a fáraó (Orosz István)
• Június 4. (szombat) 18:00-19:00 A szépség akarata (Bacsó Béla, Gábor György, Gyenge Zoltán)
• Június 6. (hétfő) 14:00-15:00 A szépség akarata (Bacsó Béla, Gábor György, Gyenge Zoltán, Heller Ágnes)

Könyvek Éjszakája - Van sütnivalód? (június 4. 19:00-  )

• Süsd ki kedvenc könyvedet a Typotex kínálatából mi pedig könyvutalvánnyal honorálják fáradozásaidat!

• Az einsteini fejtörőre vágyókat is szeretettel várják, furfangos logikáért cserébe Albert Einstein igaz történetét és más értékes nyereményeket adnak ajándékba.

A szépség akarata – Kép és filozófia
Bacsó Béla – Gábor György – Gyenge Zoltán – Heller Ágnes

Azt mond­ják, szö­veg nincs ol­va­só­ja nél­kül, kép nincs szem­lé­lő­je nél­kül. Szö­ve­gek ké­pe­ket in­du­kál­nak, és vi­szont, képek szö­ve­ge­ket. Ez utób­bit kép­vi­se­li a Kép­fi­lo­zó­fi­ák so­ro­zat, mely­ben jelen eset­ben fi­lo­zó­fu­sok tekin­te­té­ből ta­nul­hat­ja az ol­va­só, hogy kép és gon­do­lat ho­gyan és hányfé­le­kép­pen fo­nód­hat egy­más­ba. Egy kü­lö­nös ki­ál­lí­tó­te­rem­be lépünk, ahol együtt lát­ha­tó Raf­fa­el­lo A lovag álma, Car­rac­ci Her­ku­les válasz­úton, Blake Jákob laj­tor­já­ja, Henri Rous­seau Az álom, Rembrandt Áb­ra­hám ál­do­za­ta, Ca­ra­vag­gio Izsák fel­ál­do­zá­sa Po­us­sin A jeruzsá­le­mi temp­lom le­rom­bo­lá­sa és Len­bach Titus di­a­dal­ka­pu­ja Rómá­ban című festménye.

Ezen a ki­ál­lí­tá­son négy fi­lo­zó­fus lá­to­ga­tó vezet végig, hogy fel­tá­rul­ja­nak előt­tünk a ho­má­lyos és rej­tett je­len­té­sek, a mi­to­ló­gi­ai és bib­li­kus hagyo­má­nyok, a tör­té­ne­lem és az üdv­tör­té­net, vagy maga az álom­vi­lág.

Mint­hogy fi­lo­zó­fu­sok, nem a ké­pek­ről be­szél­nek, hanem a ké­pe­ket beszél­te­tik. És e be­szé­dek ol­va­sói szá­má­ra nem csak a képek egyszerű iko­nog­rá­fi­á­ja nyíl­hat fel, hanem a mö­göt­tes tra­dí­ci­ók racionalitá­son túli ab­szur­di­tá­sa és a tör­té­ne­lem áb­rá­zol­ha­tó­sá­ga.

A kötet négy ta­nul­má­nya – Bacsó Béla „Her­ku­les vá­lasz­úton” (Aka­rat és dön­tés), Gábor György Az aka­rat ki­áb­rá­zo­lá­sa, a tör­té­ne­lem megképesíté­se, Gyen­ge Zol­tán A szen­ve­dély aka­ra­ta – Ca­ra­vag­gio Izsák­ja. Kép­fi­lo­zó­fi­ai kí­sér­let, és Hel­ler Ágnes Aka­rat­nél­kü­li álomakarat­for­má­ló álom – kép és fi­lo­zó­fia kap­cso­la­ta­it vizs­gál­ja.
 

Orosz István: A követ és a fáraó

Két kép­ről, vagy in­kább két kép ürü­gyén író­dott a könyv. Az egyi­ket Hol­be­in fes­tet­te, de a másik alá is va­la­ki va­la­mi­kor az ő nevét ha­mi­sí­tot­ta. Egy­kor a képek egy te­rem­ben függ­tek, a meg­ren­de­lő, a 16. szá­za­di fran­cia nagy­kö­vet, Jean de Din­te­vil­le kas­té­lyá­ban, ma egy óceán vá­laszt­ja el őket. Tudós elem­zés, ér­tel­me­zé­si kí­sér­let, iro­dal­mi fik­ció, és egy kor­társ kép­ző­mű­vész írott és raj­zolt jegy­ze­tei – mind­ez együtt a könyv. Orosz Ist­ván, Hol­be­in­hez ha­son­ló­an maga is gyak­ran dol­go­zott meg­bí­zás­ra, és az egyik fest­mény kü­lö­nös áb­rá­zo­lá­si tech­ni­ká­ját, az an­amor­fó­zis­nak ne­ve­zett op­ti­kai il­lú­zi­ót több­ször is ki­pró­bál­ta. Az sem mel­lé­kes kö­rül­mény, hogy volt al­kal­ma pa­rancs­ural­mi dik­ta­tú­rá­ban élnie, olyan­ban, vagy leg­alább­is ha­son­ló­ban, mint amely a német fes­tőt és a fran­cia kö­ve­tet Lon­don­ban, VIII. Hen­rik ud­va­rá­ban kö­rül­vet­te. Több, oly­kor egy­más­nak el­lent­mon­dó szál kö­zött ve­ze­ti ol­va­só­ját, elénk teszi a po­li­ti­ka, int­ri­ka, fes­té­szet­tech­ni­ka és a haj­da­ni-mai mű­vész­hét­köz­nap va­rázs­gömb­jét, me­lyen át fel­tá­rul az an­amorf va­ló­ság. Az an­amor­fiz­mu­sok leg­fon­to­sabb is­mér­ve pedig éppen az, hogy min­dig a né­ző­nek kell a meg­fe­le­lő né­ző­pon­tot, az üd­vö­zí­tő lá­tó­szö­get meg­ta­lál­nia.
 

Csillagórák Vekerdi Lászlóval (szerk. Herczeg János)

„Meg­szám­lál­ha­tat­lan órát töl­töt­tem Ve­ker­di Lász­lóval mikor A véges vég­te­len mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti so­ro­zat 221 rá­dió­elő­adá­sát fel­vet­tük és szer­kesz­tet­tem. Va­la­mennyi csil­lag­óra volt szá­mom­ra, már akkor is. Még a vágás fá­ra­dal­mas ru­tin­mun­ká­ja is, iz­gal­mas ka­lan­do­zás­nak bi­zo­nyult a bur­ján­zó öt­le­tek, a meg­le­pő for­du­la­tok gon­do­la­ti há­ló­já­ban. Ve­ker­di a be­szél­ge­té­sek ön­ger­jesz­tő fo­lya­ma­tá­ban rend­sze­re­sen szét­fe­szí­tet­te a ter­vek ke­re­te­it, min­den al­ka­lom­mal ki­hí­vás volt imp­ro­vi­za­tív gon­do­la­ti mű­re­pü­lés után va­la­mi­képp le­száll­ni a mű­sor­idő meg­sza­bott ki­fu­tó­pá­lyá­já­ra. Gya­kor­ta hagy­ta fenn a hang­súlyt, je­lez­ve a to­váb­bi el­ága­zá­sok most épp ki­ha­gyott le­he­tő­sé­ge­it. Rend­kí­vü­li tá­jé­ko­zott­sá­ga ér­zé­keny iz­ga­tott­ság­gal tár­sult. Tu­do­mány­tör­té­net, iro­da­lom, szo­cio­ló­gia, lé­lek­tan vál­tott át egy­más­ba, mély gon­do­la­tok könnyed szub­jek­ti­vi­tás­sal csil­lan­tak fel. Sokat idé­zett, és még töb­bet for­dí­tott ma­gya­rul so­sem­volt-so­sem­lesz kö­te­tek­ből, mert a mon­dan­dó így volt ele­gáns, a gon­do­lat így vált tel­jes­sé, te­en­dői mennyi­sé­gét pedig nem szá­mol­ta.

Bi­zo­nyo­sat nem tud­ha­tunk, a tör­té­ne­tek – le­gyen az a tu­do­má­nyé, az iro­da­lo­mé vagy min­de­nes­tül a mű­ve­lő­dé­sé – ma­gu­kon vi­se­lik a tör­té­net­mon­dó sze­mé­lyét és korát – de Ve­ker­di Lász­ló­hoz ha­son­la­to­san hi­te­les lé­lek­ve­ze­tőt el­kép­zel­ni sem tudok, és nagy öröm, hogy rá­ta­lál­nom meg­ada­tott.”

Bizonyosat nem tudhatunk, a történetek – legyen az a tudományé, az irodalomé vagy mindenestül a művelődésé – magukon viselik a történetmondó személyét és korát – de Vekerdi Lászlóhoz hasonlatosan hiteles lélekvezetőt elképzelni sem tudok, és nagy öröm, hogy rátalálnom megadatott.”

Sokak legendás matematika tanára, Herczeg János, rádiószerkesztő, majd később az Élet és Tudomány főszerkesztője inspirálta A véges végtelen hajdani csillagóráit, amelyben most része lehet a kedves olvasónak is.