PRAE.HU: Hogyan választod szét a szépírást és a tudós létet? Befolyásolja-e bármelyiket a másik jelenléte?

Mindkettő az olvasás és a szépirodalom szenvedélyes szeretetéből nyeri energiáit, s ennyiben hatnak is egymásra. Mit is mondhatok erről? Kétféle nyelvjátékról van szó, amelynek feszültségei jó esetben inspirálják egymást.

PRAE.HU: Milyen irodalmat szeretsz irodalomtudósként és milyen líra lebeg a szemed előtt, amikor te írsz verset?

Amikor verset írok, olyan líra lebeg a szemem előtt, amelybe belehal az olvasó. Szó szerint, haljon bele. Vagy olyan líra, amely elbizonytalanít a nyelvet és a létezés koordinátáit illetően. Vagy olyan, amely után már nem lehet úgy élni, mint előtte. Értelmezőként viszont nincsenek előzetes elvárásaim.

PRAE.HU: Pál Dániel Levente laudációjában a költészetet harcként értelmezi. Egyetértesz ezzel? Vagy a saját életedben, költészetedben milyen kép, metafora lenne elfogadható rá?

Edward Said, a posztkolonialista irodalomtudomány megalapítójának hermeneutikakritikája jut erről eszembe: „Nincs tehát békés horizontegyesítés, nincs dialógus; a nyelv használatának alapvető modellje az érdekek érvényesítése, a rejtett vagy nyilvánvaló hatalomgyakorlás.” De a harcmetafora a Harold Bloom-i hatásiszony-elméletben is központi szerepet játszik. Vagyis egyrészt abszolút elfogadhatónak érzem, mi több, alkotói szempontból a kihívás és az inspiráció fogalmaival is lehetne árnyalni. Másrészt a költészet a párbeszéd, a kooperáció, a megértés terepe is. Nem?

PRAE.HU: Miért döntöttél úgy, hogy alcímet adsz (Csáth szeretője) és ajánlasz könyveket helyszín, zene és előtanulmányok szerint? Miért pont ezeket a szövegeket ajánlod? Mit tesz hozzá, vagy mit vesz el a felsorolt művek hozzáolvasása a kötethez?

Ahhoz az érzelmi összetettséghez, s ennek az érzelmi összetettségnek az elviselhetetlenségéhez, amely a kötet egyik tétje, Csáth Géza életműve és életrajza nagyon jó ellenpontot jelent. Saussure szerint a jelölő és a jelölt elválaszthatatlanok egymástól, mint egy papírlap két oldala. Viszont Lacan szerint ennek a papírlapnak három oldala kellene, hogy legyen: jelölt, férfi jelölő, női jelölő. Tkp. erre a harmadik lacani oldalra is utal az alcím, a női jelölő hatalmára. A helyszín, a zene, az előtanulmányok párhuzamosan futhatnak a versekkel, de nem irányítják azokat. A stubnyafürdői parkban értettem meg valamit, ami szavakon túli. Erről is szól ez a könyv.

PRAE.HU: Mintha dominánsan két dolog tartana össze és tartana fogva téged, illetve a kötetet: a női test és a nyelv. Mit gondolsz egyikről, másikról, és milyen kapcsolatban gondolod el őket?

A kötet verseiben a női test generálja a jelentéseket, a viszony úgy is értelmezhető, hogyan ír a nő a férfin keresztül. Ezek a jelentések aztán a férfiíráson keresztül megjelenítik a nőiség lehetséges jelentéseit az elmondhatatlanságon keresztül. Elég világosan fogalmazok?

PRAE.HU: A forma mennyire fontos számodra? Keretet ad-e egy szövegnek vagy más tőről fakad az egységérzet egy versben?

Nem tudok kötött formában írni. Én nem is értem azokat a költőbarátaimat, akik szerint a rím vagy a versláb szinte magától viszi a szöveget, s könnyebbé teszi az írást. Nálam inkább a mondás ritmusáról van szó. Az elbeszélhetőség ritmusáról. Érzelmi ritmusról. A jelentésadás ritmusáról.

PRAE.HU: „Mindenki elérhető, aki boldogtalan.” – írod. Az emberi kapcsolatokat valóban ennyire borúsan látod, vagy élesen el kell különíteni a lírát és a valóságot a szövegeidben, tőled?

Ezt Kosztolányi írta, rátaláltál egy Kosztolányi-idézetre az író naplójából (amelyre utal is a vers alatti jegyzet). Most abban a stádiumban vagyok, úgy gondolkodom a költészetről, hogy szükségesnek tartom, hogy életrajzi kódokat rejtsek el a versekben. Egyfajta identitáslíra ez tehát, az életrajziság kódjainak szövegbe írásával variációk a személyességre.

PRAE.HU: A kötetben találhatók átiratok Szabó Lőrinc: Ébredés előtt, Tandori Dezső: Koratavasz, Rakovszky Zsuzsa: Fehér-fekete verseivel foglalkozol. Van annak valami többlete, hogy újraírásoknak nevezed őket? Melyik versben milyen probléma vált izgalmassá számodra, mit tudtak ők ezekben a versekben, amit csak általuk lehetett elmondani?

Az előbb említett érzelmi ritmus fogott meg ezekben a versekben, a mondás ritmusa. Nagyszerűen megfeleltek annak az érzelmi ritmusnak, amelyről a könyvem versei szólnak. Ahogy olvastam ezeket a verseket, párhuzamosan máris megszólalt az a másik, az enyém. De nem tehettem úgy, mintha csak az enyém lenne. Tehát a könyv érzelmi ritmusaihoz talált szövegekről van szó, amelyek jelentései sok esetben semmilyen összefüggésben nem állnak az újraírás végeredményével. Egyébként a Szabó Lőrinc-vers rendkívül titokzatos, filológiai szempontból.

PRAE.HU: A senkiföldjére, a messzire került ember mint lírai én, aki végtelen beszélgetéseket folytat, mégis az idegen nyelv lesz meghatározó felülete - hogyan határozza meg magát mégis a térben? Milyen segédegyenesi vannak a te olvasatodban?

Pilinszky és Durs Grünbein nyelvi világa is sokat segített annak a kreatúrának a nyelvi megragadásához, aki ezekben a versekben a férfi. Merthogy arról is szó van, hogyan lehet létezni az érzelmi vereségekkel átitatott tájban. Nyelvet használ, akit elhagyott a nyelv. Hát nem lehetetlen? Itt már nincsenek segédegyenesek, csak a folytonos szembesülés a lét fenntarthatatlanságával.

PRAE.HU: Erősen jelen van a szexualitás. Ernyedt vagy épp merevedő farok, maszturbáló nő, másik pinát szétrágó pina... mit jelent számodra mindez? A nyelv és nyers vagy lírai szexualitás, erotika hogyan működnek együtt szerinted?

Ezek a szavak nyelvi zsilettpengék, amelyek felvérzik az olvasó tekintetét. Az ilyen szavak fémes tárgyi eszközök arra, hogy belevágjanak az olvasó húsába, mert hiszen az érzelmeket mindig belül keressük. A szexualitás arra is szolgál, hogy az érzelmeket mintegy kívülre helyezzük, a világba, a tárgyak és a szavak közé, és így tudjuk szemlélni. A szexualitás olyan, mint egy gyomorlövés, ami után a testből előgöndörödnek a belek. Hirtelen tárgyként nézel az érzelmeidre, pár pillanattal a halál előtt. Ez a pillanat rendkívül alkalmas a versírásra.

PRAE.HU: Magány, vágy, idegenség, veszteség. Mégis élni segítesz a szövegeiddel, hiszen ezek mindenki számára otthonos érzések, fogalmak. Hogy látod, mi lehet ma a költészet feladata? ha van ideális olvasója a kötetednek, milyennek képzeled el, kiket szeretnél megszólítani vele?

Annyira nem erős a képzeletem, hogy még egy olvasót is el tudjak képzelni ehhez a kötethez. Viszont mindenki ideális olvasó. És engem rendkívül érdekelnek.