Hát te szerencsés vagy, én mikor olvasom a verseimet, mindig elmegy a kedvem az írástól.

 

 

Ez változó, én nem hiszek abban, hogy az ember éjjel háromkor részegen hazamegy a kocsmából és megírja élete nagy művét. Persze vannak ilyen pillanatok, amik elkapnak, akár a mámorban, tele van nekem is a telefonom ilyen följegyzett félsorokkal. De amúgy tényleg elég változó ez, szerintem nem feltétlenül ihletfüggő az, hogy mikor alkotsz, hanem inkább arról van szó, hogy megteremted magadnak a hangulatot és a körülményeket hozzá. Például nekem nagyon jól megy az írás, főleg a próza úgy, és ez a legkellemesebb, hogy bemegyek a kocsmába és az első sör és a harmadik sör között dolgozom. Akkor el is engedi magát az ember és még tiszta is az agya, a harmadik sör után már nem annyira, hogy még összeálljon az a mondat.

 

 

Hát regényem az akkor lesz, amikor kiadják. Igen, a Paraszttartók kézikönyvéről lenne szó. Úgy volt, hogy először az jelenik meg, aztán úgy döntöttünk, hogy végülis ez a verseskötet, A kolozsvári orgia, egy válogatás két korábbi kötetemből, néhány új verssel, ez jelenik meg először és akkor ez egyfajta bemutatkozás a magyarországi közönség előtt, mert az első kettő nem nagyon jutott oda el. Tehát úgy is felfoghatjuk, mint egy debütkötet, és jobbnak tűnt így bemutatkozni, mert azért elsősorban mégis költőnek tartom magam.

 

 

Szerintem teljesen hangulatfüggő, mindkettőt szeretem csinálni, most éppen megint valami prózán dolgozom, és vannak hónapok, hogy csak verset írok. De mindkettőt szeretem, nem tudom ezt így eldönteni.

 

 

Atyaúristen… Hát szarkazmus biztos, hogy van, ilyen szempontból azért mindig is harcoltam kicsit az emberi hülyeség ellen, a klisék ellen, a népbutítás ellen, ha ezt így el lehet mondani, de a másik végletbe sem férek bele szerintem, nem gondolom egyáltalán azt, hogy a világ szörnyű, hogy mindenki elbutult és robotok vagyunk, ezt a részét sem gondolom. Látom amit látok, és a magam módján próbálok én is javítani a világon. Persze sokan meg vannak győződve róla, hogy rontani próbálom.

 

Én legjobban a Paraszttartók kézikönyvét szeretem, aminek elméletileg ősszel kéne megjelenni. De talán még az elsőt (Álmomban macskát szült a nőm). Az elsőről nem gondolom, hogy egy tökéletes kötet távolról sem, tehát nem egy kiforrott hang az, rengeteg hiba van benne, de elég közel áll hozzám, ez olyan mint az embernek a szüzessége egy kicsit. A másodikkal úgy voltam: elég hosszú szünet telt el az első és a második között, már úgy volt, hogy én matematikus leszek, vagy informatikus, vagy közgazdász, aztán rámszóltak, hogy na mi van a második kötettel? Persze felgyűlt az anyag addigra, papírszalvétákról kellett összeszednem meg a laptopom eldugott mappáiból, hogy összeálljon. Olyan szempontból érdekes számomra ez a kötet (Ki lesz a barna lányban?), hogy ott van benne az az öt egyetemista évem, amit itt lenyomtam. Abban látszik egy átmenet, legalábbis számomra, hogy öt év alatt hova fejlődik az ember. Nem csak irodalmilag, hanem mondjuk lelkileg.
 

Ezt a harmadikat kettő-plusz-egyediknek nevezném, 10-15 új verset tartalmaz. Sokan támadnak, főleg Erdélyben azzal, hogy na most mi van, két kötet után már csináljuk a válogatást. De ez nem válogatás, ez egy bemutatkozó kötet a magyarországi közönség előtt.

 

 

Lereagálták. Voltak, akik tüntetően nem tapsoltak, voltak megbotránkozások, voltak akik beleröhögtek a versekbe, úgy láttam, hogy volt reakció. De ha száz emberből tíz élvezi, annak már örülök, akkor már megérte. Egyáltalán nem próbálok olyat írni, hogy az elfogadott legyen. Különben ha az ember megnyer tíz embernyi közönséget, akkor lehet, hogy elveszít tizenöt embernyit. Én azt művelem, amit jónak látok és ami nekem tetszik, ami jön. De úgy néz ki, hogy végülis van, akinek tetszik, mert ha nem tetszene, akkor nem lenne egy kötetem se.

 

 

Hát, ez hadititok. Erről még egy hónapig nem beszélhetek, lelőném a poént.

 

 

Most szóltak a kiadótól, hogy csináltak nekem egy rajongói oldalt a facebookon és nekem kell feltöltenem rá az infókat. Néztem, hogy akkor be kellene írnom, hogy kezdődött minden, mi a történetem, mi a célja az oldalnak, meg ilyenek. Végülis azért írok verseket, mert az a gyerekkori álmom, hogy autóversenyző legyek. És ezt én versírásból szeretném finanszírozni. Ki is számoltam, tehát ahhoz, hogy én Forma 1-es autóversenyző legyek, ahhoz A kolozsvári orgia című kötetemnek el kell fogynia 25 millió példányban. Szóval azt üzenném az olvasóknak, hogy ha tehetik, akkor vásárolják meg több százezer példányban, ne hagyják, hogy egy szegény erdélyi költőnek romba dőljenek az álmai.

Márkus András és Horváth Előd Benjámin