irodalom
2011. 10. 04.
Tudom, hogy mi az ábra
„Lehetnék én is kamikáze” – Műcsarnok, 2011. szeptember 23.


Olykor a kilencvenes évekre is átcsúszik az emlékezet, itt-ott dalok és halottak puszta katalógusának tűnik a szöveg, aztán egy-egy témába belekap, és elidőz felette. „A nyolcvanas évek végleg eltörölték a hetvenes éveket” – szolgál újabb adalékkal az írók és az évtizedek leírása/leírhatósága problematikához, ezúttal az éles cezúra tételezésével. Zene és idő a két fókuszpont, és besodródik a túlélés/megélés kérdése is képbe: „Kemény legénynek lenni lágy időben…” Lehet? (Egy elképzelhető válasz Müller Péter Sziámitól: „Hiába vagy, hiába vagy / Kinn az álom, de benn az agy”) Temesi szövegében a játékos dalolásban és a felolvasás alaphangjában is megjelenő önirónia a nagyon erős politikai kiszólások, a „mi” minden fenntartás nélkül kezelt többese komoly ellentéthez vezet. Cseh Tamás, a barát alakjának megidézése vagy Bestia Ibolya Kálmán, a halhatatlan sírásó versének („mi ez, ha nem avantgárd?”) beemelése mellett igazán szép mondatok is elhangzanak, például az, hogy „a zene azt jelenti, gyors átvitel.”

A beszélgetés a Fölöspéldány-csoport működésének áttekintésével indult: mindkét költő e csoportosulás tagja volt. Mint elmondták, az akkoriban, tehát a hetvenes évek végén erősen (és mesterségesen) szétválasztott elitkultúra-popkultúra szembenállást próbálták oldani, amennyiben költői esteket szerveztek popkoncertek (közönsége) előtt. Így a költészetnek egy igencsak radikális formája – amely még távolabb van a popularitástól, mint mondjuk egy „tradicionálisabb” költészet, hiszen avantgárd eszközöket használ – léphetett kapcsolatba egy többnyire irodalommentes közeggel. A költészet-pop találkozás az ellenkulturális-underground szcéna megtartó ereje miatt talán életképesebb lett: az ellenkulturális aktivitásokkal rokonszenvezők valamennyire figyeltek egymásra, bár a költők maguk sem túlozták el egy-egy Beatrice-koncert (és túlnyomórészt Beatrice-közönség) előtt tartott irodalmi est hatását. Idővel aztán kialakult egy kimondottan a Fölöspéldány-csoport fellépésére érkezők köre; valóban izgalmas lehetett a pesti underground-kedvelő értelmiség találkozása a Rice kemény magjával.
Szkárosi Endre az autonóm, egymástól független emberek közegét nevezte meg a Fölöspéldány-csoport működése alapvető jellemzőjeként, és azt, hogy ilyen autonóm emberekből álló közegben a találkozások mindig energiát generálnak. Az alkotói identitás-integritás kapcsán bevezette a „praktikus szabadság” fogalmát, ami „a tér kitöltése, ami kitölthető”. A nonkonformizmust jelölve meg konstitutív tényezőként arra is utalt, hogy ma szerinte – ellentétben a nyolcvanas évek bizonyos tendenciáival - alapvetően konformizált a művészeti élet.
Lévai Balázs próbált a Bizottság-szövegek „szövegtestként” olvashatóságára rákérdezni (nyilván nem függetlenül Tóth Krisztina Pixel című kötetének alcímétől), de egyértelmű elutasítás volt a válasz: egyáltalán nem meglepő módon mindkét szerző úgy vélte, nem lehetséges és nem is volna értelme leválasztani a zenét a szövegekről, sőt Temesi Ferenc már a lemezről is hiányolja azt az „akcionális teret”, ami egy koncert alatt befogadható, megélhető. (Mi, akik ezt az élő akcionális teret és élményt korunknál fogva nem tapasztalhattuk, sajnos be kell érjük a lemez hallgatásával.) Egészen sajátos kérdés viszont a meghívott zenekarok által feldolgozott Bizottság-dalok státusza. Milyen aurával rendelkeznek ezek? Mennyire képesek meg- vagy felidézni az eredeti dalt: lehetséges ez egyáltalán?
A Fölöspéldány-csoporthoz és a Bizottsághoz való viszonnyal kapcsolatban Temesi Ferenc két példát is hozott arra, hogy milyen banális okok döntöttek bizonyos esetekben a formálódó csoportok összetételéről: ő maga konkrétan a válása és az ezzel járó költözés miatt nem lett a Bizottság zenekar énekese, a Fölöspéldány-csoporthoz pedig pusztán azért csatlakozott, mert reménytelenül szerelmes volt a szintén ebbe a körbe tartozó Kemenczky Juditba. Az ehhez hasonló irodalmi csoportosulásokról Szkárosi Endre a mai helyzetre kérdezett rá: véleménye szerint a nyolcvanas években mindenki, aki hasonlóan gondolkodott, egy interaktív, közös térbe került; ma természetesen teljesen más a kulturális közeg, ami persze nem zárja ki azt (sőt!), hogy a bölcsészkarokon három-ötévente újabb csoportosulások tűnjenek fel. Nagyon reméljük, hogy nem is jön már olyan idő, amikor a költők földalatti mozgalmai lesznek az egyedüli lehetőség a működésükre.

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.
További írások a rovatból
A mesterséges intelligencia távlati perspektívái egy fenomenológiai ontológia tükrében
Más művészeti ágakról
Virtuális kiállítás, online foglakozás gyerekeknek és tárlatvezetés a Deák17 Galériában