bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Pogrányi Péter --

felhasználói adatlapja

Pogrányi Péter által feltöltött cikkek:

"Európa száz éve" II.
Az Európa Pont harmadik kerekasztalbeszélgetésének témája a család és a nemi szerepek voltak. Az asztal mögött nyolc nő között egyetlen férfi foglalt helyet, így akár feminista szőnyegbombázásra is sor kerülhetett volna, a férfiakat (és a norvégok híres emancipált nemi viszonyait) képviselő Jørgen Lorentzen bizonyára nem tudott volna ellenállni. Szerencsére azonban nem történt "baj".
"Európa száz éve" I.
Az Európa Pont nemzetközi vendégeket felvonultató kerekasztalbeszélgetéseinek hívószava nem meglepő módon Európa volt: az idén huszonöt éves rendszerváltás, tíz éves magyar EU-tagság és a száz éve kitört első világháború is kiindulópontul szolgálhat, ha a kontinens történetéről és a jelen kihívásairól szeretnénk közösen gondolkodni.
Nap mint nap rám köszön egy fura nevű állat…
Mán-Várhegyi Réka első kötete, a Boldogtalanság az Auróra-telepen elnyerte a JAKkendő-díjat , a napokban jelenik meg a JAK-füzetek sorozatban . A novellákról, írói módszerről és a jövőbeli terveiről beszélgettünk vele.
Történetek egy autisztikus könyvtárosról
Talán csak nekem ment agyamra a posztmodern, de a magam részéről ujjongó örömmel fogadok minden olyan elsőkötetes prózaírót, aki történeteket ír egymástól világosan elkülönülő figurákról, akik esetleg még párbeszédbe is elegyednek egymással.
Ez még csak az út eleje
Bartók Imre 2013-ban jelentette meg második regényét, a 2011-es Fém tematikáját folytató, de azt nagyívű koncepcióba rendező biopunk apokalipszist, A patkány évét. A vs.hu az év legdögösebb könyvének kiáltotta ki, eközben a Magyar Narancs kritikusa rendesen elveri rajta a port. De a karaván halad, a szerző hamarosan a folytatással is elkészül. Mielőtt belevethetnénk magunkat az új könyvbe (előreláthatólag áprilisban), készítettünk vele egy interjút, amiben szó esik műfajokról, írói módszerről, a kritikához való viszonyról és 200 millió dollárról.
Nem idealizált holokauszttúlélők
Amir Gutfreund A mi holokausztunk című regénye 2003-ban jelent meg, most pedig az Európa magyarul is kiadta, Rajki András fordításában. A Sapir-díjas könyv sajátos stílusban néz szembe a holokauszt traumájával: a két és feledik generáció tagjaként szerzett személyes élmények dominálnak az amúgy nyugdíjas alezredes szerző művében. A könyvről, a holokauszt és a humor viszonyáról, gyermeki nézőpontról és a katonaságról beszélgettünk vele.
Minden egyformán szexi popzene
Hogy feltétlenül szüksége van-e a kortárs költészetnek popzenei csomagolásra a népszerűsítéshez, talán vitakérdés lehet, de az nem, hogy jót tesz neki. A Bookline Kiadó Rájátszás című könyvének megelevenedéseként is felfogható, felolvasásokkal tarkított koncert megmutatta, hogy a slam poetryn és más, műfajközi kísérleteken (könyvtrailereken, kisfilmeken, versperformanszokon) túl a költészet és a popzene párosítása is komoly közönséget vonz.
A bűn mellett érvelni
Kultúrtörténeti bogarászás helyett kifejezetten érdekfeszítő eszmecsere kerkedett a Typotex kiadó A hét főbűn című könyvsorozatát bemutató beszélgetésből, amely filozófiai-pszichológiai szempontokat is bőven felvonultatott. A nagyralátó kiadói vállalkozás – mint kiderült – voltaképpen a huszonegyedik századi ember legégetőbb problémáit kutatja, amelyek mai formájukban a bűntudat forrásaként akár betegségekhez is vezethetnek.
Balkán: a szétesésen túl
Az ex-jugoszláv kulturális közeg nemcsak a vajdasági magyar írók miatt lehet fontos számunkra, de az időben és térben hozzánk legközelebb zajlott népirtások, etnikai konfliktusok traumájához való hozzáférés miatt is: a délszláv háborúk öröksége ott kísért ebben a rendkívül izgalmas irodalmi-művészi zónában.
Ilyenkor már óvodás vagyok
A slamrajongóknak magától értetődően kötelező kuriózum, a slamszkeptikusoknak reménykeltő kísérlet a Janikovszky Éva emlékére rendezett slam, amely azt a kérdést szegezte a közönségnek, hogy hogyan lehet összekapcsolni a gyermeki nézőpontot, különösen a Janikovszky-mesék hangulatát a slam egy jól körülírható szubkultúrát megjelenítő, de mégis sokféle hangot magába fogadó stílusával.
Jól érzem magam tulajdonképpen
Nem magától értetődő dolog, hogy a Saxum Kiadó megjelentetett egy Pintér Béla drámáit tartalmazó kötetet, hiszen darabjainak ismeretében jogosnak tűnik a Winkler Nóra moderátor által is feltett kérdés, hogy vannak-e egyáltalán ezeknek a daraboknak leírt, végleges szövegváltozatuk. A rögzítés, a megállapítás gesztusa mégis fontos: nem csak nézni, olvasni is lehet immár az unikumnak számító Pintér-darabokat.
Mobilitás és kultúrák találkozása
Az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának résztvevőivel Gács Anna beszélgetett az Európa Pontban. A mobilitás hívószava sokféle jelentésrétegével közös alapot teremtett a sokfelől jött és sokfelé tartó fiatal európai írónak egy bemutatkozó eszmecserére, amelyben műveik is fel-felvillantak, megmutatva a kortárs európai irodalom trendjeit is.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép
Magyar megszálló csapatok? A Szovjetunióban? A L'Harmattan Kiadó által megjelentetett dokumentumgyűjtemény közvetetten a háború okozta traumák hozzáférhetőségéről és kutatásának módszertanáról szól, miközben egy, a közvélemény számára kevéssé ismert eseményt mutat be. A háború szörnyűségeinek tanulmányozása az egyén és a hatalom viszonyát is kutatja olyan szélsőséges határhelyzetekben, amelyekben a civilizációs-kulturális normák teljesen megváltoznak.
Három szerző, ha egy kiadó asztalához ülnek
A Palatinus Kiadó három új könyvet jelentetett meg az idei Könyvfesztiválra: G. István László Hármasoltárok című verseskötetéről, Balázs Attila Pokol mélyén rózsakert című regényéről és a Szilágyi Zsófia által szerkesztett 20. századi magyar novellák, 1921–1938 című kötetről a szerzőkkel Reményi József Tamás, a kiadó vezetője beszélgetett.
California dreamin'
A legutóbbi ÉS-kvartett beszélgetés témája Oravecz Imre Kaliforniai fürj című regénye volt. Deczki Sarolta, Bárány Tibor és Kálmán C. György Károlyi Csaba vezetésével egy olyan könyvről cserélt eszmét, amely szinte meglepő módon ragadja magával még a mit sem sejtő olvasókat is. Diszkurzív tét a köbön.
Magánmitológia és valóság akciósan
Érett, alaposan megmunkált, következetes és lendületes novelláskötet Bencsik Orsolya Akció van! című könyve. Jellemzői többek között a határozott és fesztelen női hang, a családregény hagyományának kiforgatása, kispróza-formába való belepróbálása, és a vajdasági irodalom tradíciójával fenntartott közvetlen kapcsolata: ezek így együtt izgalmas, de nehéz olvasmánnyá teszik.
A Pozsonyi út poétikája
Haza - vagy legalábbis városrész a magasban. Társadalmi, de főleg kulturális értelemben, nem térben, de esztétikailag: legtömörebben talán ez Újlipótváros. A nálunk is divatba jött tematikus városi túráknak valamiféle aktualitáshoz kell kötődniük, és most, a BUPAP által szervezett, Térey János vezette túra minden szempontból aktuális: frissen megjelent esszékötetének egyik húzódarabja, a XIII., avagy az Újlipótvárosi teher a háttér egyfelől, tágabban pedig Térey egész életműve, amely attitűdjével és konkrét szöveghelyeivel is rendszeresen visszakanyarodik ehhez a hipertextként működtetett térhez.
Nyulak, fókák és kutyuskák antropológiája
Hangsúlyeltolódás észlelhető Márton László "szövegelésében": a megelőző két elbeszéléskötet sokszor túlírtnak ható, egy nyelvi poént (túl)pörgető, a hétköznapi "semmi kis történetek" banális közhelyeire túlságosan is ráhagyatkozó írásai után most két középhosszú elbeszélést olvashatunk egy rövidebbel egy kötetbe fűzve. A kötetkompozíció pedig a nagyobb műfaji egység irányába változik: még a Történetek egy regényből alcímet is megkockáztatja a kötet.
Zenepiknik négy friss kötettel, no meg a Jakkendő-díj
A JAK Piknik könyvheti eseményének mottója idén a zeneirodalom volt, a négy friss kötet bemutatása zenei élményekkel társult. Noha a diskurzus szintjén csak a legközvetlenebb tapasztalatok kapcsán esett szó a szövegek és a szövegekre reflektáló zeneművek alkotói közötti interakcióról, a szokásos könyvbemutatók forgatókönyvét eredményesen írta át a FUGA-ban rendezett zenepiknik. A Piknik elején Gaborják Ádám bejelentette a Jakkendő-díj megalapítását.
Jogában áll hallgatni
Hogy az interjúhelyzetből kibomló dialógusnak álcázott önfeltáró – és ugyanazon mozdulattal egyszerre önelfedő – monológok elsősorban a saját írói létmód artikulálására, esztétizálására és adott esetben mitizálására törekszenek, ránézésre egyértelmű. A sokat emlegetett elhallgatás, noha végig kerülgeti a beszélő, és elementárisan vágyik is rá, mégis: lehetetlen. A közlésvágy, bonyolult viszonyban a "közös csendből" táplálkozó szólamokkal – most egy interjúkötet formájában is – utat tör magának: Krasznahorkai László a címmel ellentétben kérdez és válaszol.
A betűkocka el van vetve
Az 1962-ben alapított párizsi Magyar Műhely idén lett 50 éves. Az emigráns folyóiratként indult lap nemcsak azért érdemes a figyelemre, mert hosszú időn keresztül a nehéz körülmények ellenére is sikerült fenntartani, vagy hogy a rendszerváltás után az alapító szerkesztők egy Magyarországra települést és egy generációváltást is sikeresen levezényeltek (ez más emigráns folyóiratok esetében nem sikerült): hanem főleg azért, mert a kassáki avantgárd szellemiség jegyében mindig nyitott a kísérletire, a művészet határait feszegető jelenségekre: a hangművészet, a happening vagy a performansz ugyanúgy szorosan kötődik a Műhelyhez, mint a kassáki szabadvers, a lettrizmus vagy a képvers.
A sivatagban nincs szex
Oravecz Imre igazán sokszínű író: senki nem panaszkodhat arra, hogy könyvei egyformák lennének, és – ahogy ez kiváló írókkal is előfordul – az egyszer megtalált hangot tartja ki írásaiban. A megrögzött disszidensből, paradigmaváltó költőből éppen a "kivándorlásregény"-író bukkant elő: most Kaliforniai fürj című, régóta íródó és az év végén megjelenő könyve apropóján beszélgetett vele Károlyi Csaba a PIM-ben.
Konyhaművészet a történelem felett
A Púderben rendezett ötödik Kritikustusán a fiatal kritészek kivont szablyával estek neki Fehér Béla Kossuthkifli című könyvének. Noha se több, se kevesebb érdeklődő nem volt, mint a hasonló rendezvényeken általában, a beszélgetést a közönségkérdések miatt szinte erőszakkal kellett berekeszteni.
Elmentem volna fodrásznak, de béna voltam
A Prózarázás sorozat harmadik rendezvényén Falvai Mátyás Csapody Kingával beszélgetett, aki szerkesztőként, tanárként, mentorként, tudósítóként és főként íróként mesélt szerepekről, identitásokról, íróvá válásról. Atlétatrikó és borosta nélkül.
Az életmű a portrén lóg
"Vagány históriák" költőkről, költői életművekről, a (vers)olvasás extrém terrorjáról, költőportrékról és a költői pózokról: a PIM maratoni esttel ünnepelte a költészet napját, amelyen főszerep jutott a költészet és a fotó, a költők és a "képiség" kapcsolatának.
Öngól
A Hímnem/nőnem fantázianevű párest első fordulója után az volt várható, hogy a nők egészpályás letámadással vetik rá magukat a férfiakra, a sokat emlegetett "női szemlélet" csodafegyverén meghúzzák a ravaszt, és nemcsak a moderáló Kukorelly Endrét és a zenélő Víg Mihályt, de az egész gonosz férfitársadalmat is jól kasztrálják. A jó hír: ez nem történt meg.
A szerző él és virul
A február végi Krasznahorkai -(könyv)népszerűsítő happeninget tekinthetjük a Petőfi Irodalmi Múzeum és a DIA részéről az irodalmi estek megreformálására tett erős ajánlatnak is. Miért mindig kritikusok, szerkesztők, bölcsészek kérdeznek, csevegnek a körberajongott szerzőkkel? – vetődhetett fel a kérdés, amiből következett is az ötlet: a szerzőt ezúttal orvosai társaságában kérdezzék!
Hímnem-nőnem: 1-0
Provokatív és izgalmas, noha talán túl egyértelmű választóvonalak mentén felrajzolt vállalkozás az Ernst Múzeum Hímnem/Nőnem fantázianévvel ellátott zenés irodalmi (pár)estje. Az első alkalommal férfiak olvastak fel nőkről szóló szövegeket, egy nő moderált, egy másik nő pedig énekelt: a következő alkalommal mindez a nemek tekintetében éppen fordítva lesz. A feminizmust mint olyat körüljárni, megközelíteni, kibeszélni igyekvő happening tartalmasnak bizonyult, csak éppen azokon a pontokon vált döcögőssé, amikor a feminizmus fogalma előkerült.
Mese az örök alkonyatban derengő végnapokról
Ha minden a végnapok közeledtéről, a felszámol(ód)ásról, az elmúlásról szól, nincs más lehetőség, mint a halál esztétizálása. Bodor Ádám új könyvében előző regényeihez hasonló környezetben játszatja különös nevű alakjait: egy lepusztult és egyre inkább pusztuló vidéken, Verhovinán, ahol a termálvíz bűzébe burkolózó Jablonska Poljanában a léttel folytatott küzdelem eleve reménytelen ugyan, de a sors olykor nagyszerű halált kínál fel.
Elszabadult a szövegkócoló
Van abban valami megejtő báj, ha egy évtizedek óta tevékenykedő író számára szenzáció egy felolvasóest, sőt lázas izgalommal igyekszik az éppen íródó szövegét előadásra kész állapotba hozni, hogy friss terméssel állhasson közönsége elé. Tolnai Ottó – elmondása szerint – éppen így van a felolvasóestekkel. A PIM-ben rendezett irodalmi est a szerző szövegeiről, illetve azok képekkel, performansszal és többféle kommentárral továbbgondolt, továbbírt változatairól szólt, ezen heterogén, sokdimenziós szövet egybeolvashatóságát is állítva-kérdezve.
Ilyen a természetük
A mesék egyik (nagyobb) részében a magyarok undok, kapzsi, önző nép, ha valami szerencse éri őket, azzal soha nem érik be, mindig többet szeretnének, és így elvesztik a már meglévőt is. A jóságos Elvira néni varázspálcájával megállítja nekik a villanyórát, erre ők azt kérik, ne is legyen villanyóra. Hálátlanságuk jutalma egy rettenetesen magas villanyszámla, ahogy a szerencsemalacot is inkább levágják és megeszik ahelyett, hogy türelmesen várnának, hogy rájuk mosolyogjon.
Konzervatív-e vagy?
Mit jelent konzervatívnak lenni? Hogyan rajzolható meg az az egységes ideológiai nézetrendszer, amely a konzervativizmus lényegét adja? Vagy inkább arról van szó, hogy egy beállítódást, szemléletmódot jelöl a konzervatív jelző, és már izmusként való emlegetése is túlmegy a jelentéskörén? Ezekre a kérdésekre is választ keresett a Litera és a Nyitott Műhely közös beszélgetés-sorozata, az Előhívás csapata Michael Oakeshott Konzervatívnak lenni című esszéje kapcsán.
Akartok hülye zenét hallgatni?
A hatodik Kamikáze-esten felolvasó Tóth Krisztina–Kemény István páros volt az első, akiknek a Bizottság-élmény nem testközeli, alkotótársi kapcsolat volt, és ebből adódóan a korábbiaktól eltérő szempontok és értékelések is megjelentek a szövegeikben és a felolvasást követő beszélgetés során. A Dep’art zenekar sajátos feldolgozása ( Na ne hülyéskedj ) az eddigi legeredetibb interpretációnak bizonyult. Na ne izélj már a Műcsarnokban.
Tudom, hogy mi az ábra
Kamikáze negyedszerre: Temesi Ferenc és Szkárosi Endre felolvasásukkal nemcsak megidézték, de reprezentálták is azt az avantgárdra jellemző művészetfelfogást, előadásmódot, amely a Bizottság sajátja is volt, így oldva némileg a decens felolvasás és az okos beszélgetés komolyságán, a reflexió kikerülhetetlen távolító hatásán. Ki vagy mi az a bestia? És főként: mit tesz 1983-ban vagy ma tudni, hogy mi az ábra? A Bestia című Bizottság-dal soraival megihletett írókat ezúttal is Lévai Balázs kérdezte, Kettős Tamás és a Vadszamarak zenéltek.
Mit látsz, Laca? – Egy nagy segget látok.
A rendezvénysorozat harmadik estjén Garaczi László és Parti Nagy Lajos olvasta fel írását, a moderátor ezúttal Lévai Balázs volt, a talpalávalót Legát Tibor zenekara, a Sweet Jane húzta. Az első két alkalommal a szerelemmel vagy legalábbis a párválasztással összefüggő szövegek, most viszont az a segg volt az ihlető forrás , amit Laca – azaz feLugossy László – látott 1983-ban.
Egy lány kéne nékem, csak tudnám, hogy miért
A „Lehetnék én is kamikáze” irodalmi-zenés programsorozat szeptember 9-én második alkalommal hozta össze az A. E. Bizottságra szövegeken és zenén keresztül emlékezni kívánó közönséget: ezúttal az „Egy lány kéne nékem” mondat volt a mottó, a téma tehát maradt a szerelem. Kukorelly Endre és Háy János olvasta fel felkérésre írt szövegét, a szerzőket Mesés Péter kérdezte.
Szerelem, szerelem, hagyjuk már abba
A Műcsarnokban szeptember 2-án megnyitott, az A. E. Bizottság egykori tagjainak munkáiból rendezett kiállításhoz kapcsolódó „Lehetnék én is kamikáze” című irodalmi-zenés rendezvénysorozat első, kedvcsináló eseményén Tolnai Ottó és Krasznahorkai László volt a két vendég. Az alkalom („ Már megint itt van a szerelem ”), illetve felkérés szülte szövegeik felolvasása mellett egy kis beszélgetésre és a Pop Iván koncertjére is sor került.
Kértek rá diót?
Július 1-jén az Írók Boltjában bemutatták a Műhely Kör antológiáját - Friss dió, JAK-füzetek - az Írók Boltjában. Színészek, szerzők felolvasása - és ami újdonság a könyvbemutatókon: a szerzők felajánlotta tárgyak árverése zajlott az esten.
Váratlan utazás
A Szaturnusz gyűrűi – ahogy a könyv egyik mottója magyarázza – a bolygó egykori holdjának darabokra hullása után maradt jégkristályokból és porrészecskékből állnak és az Egyenlítő fölött keringenek kör alakú pályán. Sebald magyarul nemrég megjelent könyvében az egymáshoz lazán kapcsolódó történetek az irodalom és a történelem különös szegleteiből mintha szintén egy hajdanvolt égitest maradványai lennének, és az elbeszélő, ez a melankolikus zarándok, látszólag ugyanebben a gyűrűben lebeg-áramlik az Egész darabokra hullt maradványai között.
Az olvasás pluralizmusa II.
A második napon folytatódott az irodalmi párhuzamosok vizsgálata, olykor finoman visszafogva a hatások és a hagyományválasztás elemzését, az egyes írói világokra nagyobb hangsúlyt téve, máskor a halvány rokonság jelzéseit felmutatva kevésbé olvasott és egybeolvasott szövegek összefüggéseit kiemelve. JAK Tanulmányi Napok.
Az olvasás pluralizmusa
Noha az idei JAK Tanulmányi Napok kevés konkrét választ kínált az eredetileg felvetett kérdésekre, összességében és visszatekintve mégsem tűnik indokolatlannak az „előttünk az elődeink” mottó. „Miben különbözik az írók irodalomtörténete az irodalomtörténészekétől? Milyen hagyományválasztásai vannak a kortárs irodalomnak?” Ilyen kérdések által felcsigázva érkezett az előadásokra a tudósító, s ülte végig a kétnapos tanácskozást. Első nap.
Felbontás
„Egy-két méter közelségből az ember csak pixeleket, kiszáradt teafiltereket lát, távolabbról azonban mindez egyetlen testté mosódik össze” - hangzik egy igencsak önreflexív mondat Tóth Krisztina új novelláskötetéből: a perspektívával folytatott játék nemcsak ebben a novellában, hanem az egész kötetben alapvető szervező elemnek bizonyul. A mű alcíme (vagy műfajmegjelölése) is ez: szövegtest; a testrészek egyszerre széttartó és mindig újra egymásba fonódó történeteit egybelátva alkothatjuk meg saját, szubjektív képünket az egészről – aktuális nézőpontunk szerint mosva össze és emelve ki a gazdag szövedék szálait.
Félelem és reszketés a Kádár-rendszerben és ma
György Péter új könyve, az Apám helyett kiemelkedően fontos olvasmány ma Magyarországon, Európában. Egy személyes történeten keresztül próbálja körbeírni, magyarázni, megértetni mindazt, ami konkrétan a szerzővel és apjával, tágabb értelemben pedig a magyar társadalommal történt az elmúlt elfojtásokkal, traumákkal teli évtizedekben. Noha a hangnem vállaltan szubjektív, a tanulságok levonása mindannyiunk számára elkerülhetetlennek látszik.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés