bezár
 

irodalom

2012. 06. 01.
Négykezes szófajtalankodás – Inkább otthon, de nem haza
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Négykezes szófajtalankodás – Inkább otthon, de nem haza A József Attila Kör nemrégiben indult ÖsszHang sorozatának második estjén Simon Márton és Závada Péter felolvasását Sabák Péter bőgőzése kísérte. De hogy mit is hallottunk, azt Simon Márton korábbi sorai tükrözhetik: "Valami zenét. Ez mondjuk annak a szövege. Illetve nem pontosan, de versnek így is elég."
Ott, a magasföldszinten, ahol ezek a dalok megszakadhattak volna, a két költő-slammer megmutatta, sem nem szakad meg, sem nem kezdődik teljesen új; valami olyan születik, ami mintha mindig is lett volna. Semmi kezdeti nehézség, semmi akadozás. Film és dal helyett fehér zaj-mese, objektív képreírás, meg sem történt monológ. Vagy inkább átmeneti rendek bontása, elalvás előtti boldog óra. Szép ez így "címszavakban" is.
hgkh
Az est felolvasással kezdődött, egy-egy vers, felváltva persze. Hatalmas élmény volt, hogy cím nélküli olvasás milyen nagy mértékben segítette elő a szövegek – szerencsére – nem összeolvadását, csupán összecsengését, s a zene milyen szép kontúrját tudja kirajzolni egy estnek. Sabák Péter a versek hangulatához tökéletesen illő aláfestéssel volt jelen, bár néhol, pontosabban, ahol kellett, kicsit szünetelt is. A szövegek pedig tényleg mintha egymással párhuzamosan, már-már egymásra íródtak volna. Mint egy vers, végig bokorrímben.
hjhkj
Persze nem maradt el a slam-irományok felolvasása sem, szokatlan, hogy egy irodalmi esten ilyen jót lehet szórakozni, elmaradhat a túlkomolykodás. Jött a "szófajtalankodás", a jó értelemben vett "rímbuzera", ahogy Závada mondta is: "a múltkor egy szót írtam, az is rímel". No, persze mindez csak vicc, ahogyan az egymásról, egymáshoz írt szövegek is. Csak a példa kedvéért néhány sor Závadáról: "én tényleg nem értem, minek akart költő lenni ennyire / szegény, biztos elunta, hogy mindig van mit ennie", "szerintem már késő, már meglelete az útját / felvarratta a tupac mellé az anyám tyúkját" / "akkor most tényleg költő lett? na ne má, ne vakíts / hát ki adta ezt ki? Nemtom… bárcsak élne Babits." És persze vissza is: "Tudod, mit beszél rólad a szakma? Semmit. / Pedig könyved is van – egy. Úgy negyven oldalas. /Mit várjunk attól, kinek még a földszint is magas?" vagy "S bár a JAK-ra azt hiszi, hogy egy páros ujjú patás / Legalább nem érződik rajta a Kemény István-hatás."
j
Szóval hazafelé, őszinte jókedvvel arra gondoltam, igen, ez az egész úgy sugárzik, mint "felborigatott hangfalakból előadás után a csend", és mennyi, de "mennyi szép remény zenéje benned", bennük. Sok ilyet még, legyenek kedvesek!

Fotó: Bach Máté
Plakát: Pluralica
A JAK rendezvényeit az NKA Márai Programja támogatja
 
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Hevesi Judit --


További írások a rovatból

irodalom

Súlytalanul nehezedik Súlytalanul nehezedik
Moesko Péter, Megyünk haza, Műút, 2019.
irodalom

Lehet igazad úgy is, hogy oda se nézel Lehet igazad úgy is, hogy oda se nézel
Kiss László–Bérczesi Róbert: Én meg az Ének. Behúzott szárnyú felfelé zuhanás, Budapest, Athenaeum, 2019.
irodalom

Családi hálók a Margó Vásárszínpadán Családi hálók a Margó Vásárszínpadán
Margó 2019 - Barnás Ferenc és Harag Anita
irodalom

Záróakkord Záróakkord
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 7. nap

Más művészeti ágakról

Beszélgetés Martina Matlovicovával a Virányosi Közösségi Házban
„Mire való ez a gomb?” – Egy este Bruce Dickinsonnal, Budapest Kongresszusi Központ, 2019. november 2.
Kortárs ifjúsági és YA irodalom a középiskolában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés