A finn nyelvű intró után Ruben harsány francia családja körébe menekül, ahol halmozott koncentrációban éri őt minden addig mellőzött otthoni titok és bonyodalom. És hogy mindez ne szegje (jó)kedvét a nézőnek, a Rubent érő inzultusokat és kriminális kalandokat követően természetesen boldog befejezés dukál, ám addig is akad egy-két flúgos geg, ami feloldja a sztori közben termelődött feszültséget. A meleg pár romantikus újraegyesüléséig Rubennek és Teemunek is becsúszik egy-egy kaland, aminél a szemérmesebbek, netalán a homofóbok majd jól csukják be a szemüket, mert Mikael Buch nem kertel a melegek közötti szexábrázolás terén sem, és bár nem lépi át a műfaji határokat, azért megmutat egyet s mást. Súlyosbítja a téma komikusan sokkoló hatását, hogy Rubent egy idős, megszállott férfi cipeli ágyába, Teemut pedig régi ismerősével hozza össze a sors, amikor éppen Rubent siratja, alkoholmámoros állapotban.

A rendező előszeretettel teszi gúny tárgyává a társadalmi tabutémákat, így ebben a filmben nincsenek ki nem mondott dolgok, csak jönnek-jönnek a szellemesen gúnyolódó és egyre kaotikusabbá váló helyzetek egymás után. Nem elég, hogy Ruben egész személyisége és viselkedéskultúrája bájos homoszexualitás-paródia, Buch még néhány abszurd jelenetet is beépít filmjébe. A homoszexuális önirónia foglalata a "Coming Out of Egypt" szójátékkal címkézett pészah party, ahol Rubent szinte leteperi idős hódolója, a család baráti körébe tartozó Maurice Goldberg (Jean-Luc Bideau). Nemcsak a "buzik", hanem a zsidók is megkapják a magukét Buch-tól, csintalankodó szándékát egy szürreális reklámvízió demonstrálja, amiben a Ruben édesanyját alakító Almodóvar-színésznő, Carmen Maura a "zsidósító sprayt" próbálja népszerűsíteni. Ruben családja se ússza meg a karikatúra-szerű ismertetést, hiszen a matriarcha típusú anyuka mellett megjelenik a hűtlenkedő apuka (Jean-Francois Stevenin), a nehéz természetű fiútestvér (Clement Sibony) és a boldogtalan házasságban élő nővér (Amira Casar) sztereotípiája.

Mikael Buch első nagyjátékfilmjének forgatókönyve Christophe Honoré mentorálása alatt készült el, akivel egy tévedéseken alapuló, kitérőkkel és időhúzásokkal teli sztorit írt a rendező. A Szauna Párizsban abszurd, szókimondó humorának köszönhetően élvezhető, egyébként végtelenül unalmas lenne a sok üresjárat miatt, pedig a maga 96 percével nem sorolható a hosszú filmek táborába. A film elején felvezetett vintage- és retródizájn, ami több helyen felbukkan a szürrealitásokat sem nélkülöző történetben, szintén a segítő kellékek közé tartozik, mert a színpompás, mesterkélt díszletezés az idézőjeles értelmezést támogatja.

Fanyar humor, jótékony giccs és fullasztóan kellemetlen szituációk izzasztják össze a Szauna Párizsban szereplőit, legyenek akár a francia fővárosban vagy a hűvös északon. És bár a szaunákhoz semmi köze a történetnek, mert ez amúgy is csak a magyar fordítás leleménye, hideg-meleg helyzetekben nem lesz hiány.

Szauna Párizsban / Let my people go!

Színes, feliratos, francia vígjáték, 96 perc, 2011
Rendező: Mikael Buch
Forgatókönyvíró: Mikael Buch, Christophe Honoré
Szereplők: Nicolas Maury, Carmen Maura, Jean-François Stévenin, Amira Casar, Clément Sibony, Jarkko Niemi, Jean-Luc Bideau

Bemutató dátuma: 2012. július 12.
Forgalmazó: Cirko Film