Az Ultrahang Alapítvány 2000-ben jött létre. Egyik célja az volt, hogy rendezvényeket szervezzenek, és olyan zenéknek adjon fórumot, amelyek első hallásra különösnek tűnhetnek, ám a szervezők imádják őket. 2001-ben volt az első fesztivál, akkor még csak egy-két fellépő volt. 2002-ben egynapos volt a Fonóban, 7 fellépővel. 2003-ban sikerült egy négynapos rendezvényt lebonyolítaniuk. Három napot Pesten tartottak meg, egyet pedig Szegeden. Ez volt az első alkalom, hogy a különböző programok más-más helyszínen voltak. Ekkor keresztelték el a rendezvényt Ultrahang Fesztiválra (UH Fest). 2004-ben – pénzhiány miatt – nem volt fesztivál, de 2005-ben ismét volt, a 2003-as koncepció alapján. 2006-ban megint nem volt, idén megint van. A Merlin Színházban március 21-től 25-ig. Nun Andrást kérdeztük, az UH Fest főszervezőjét és az Ultrahang vezetőjét, aki ismeri mindegyik előadót.


prae.hu: Honnan jött a UH Fest ötlete?

Nun András: Ami az egészet elindította bennem, az a Phonotaktik rendezvény volt Bécsben, 1999-ben. Ez egy egyhetes fesztivál volt. Az alapötletet innen merítettük, hogy például különböző érdekes helyszínekre vigyünk zenei programokat. Ez ingyenes volt, és a látogatók – még a bécsiek is – olyan helyekre juthattak el, ahova azelőtt soha. Például az akkoriban épült, de még nem átadott emeletes toronyháznak a legfelső, üveges emeletére, ahol az egyik koncertet tartották meg. Ez nagy nyomott hagyott bennem.

prae.hu: Melyek azok az elemek, amelyeket beépítettél az UH Fest-be?

NA: Főleg az, hogy több helyszín legyen, és rengeteg különböző zenével. Fontos, hogy több zenei irányzat jelenjen meg. Az egyes helyszínekhez meg alkalmazkodott a zene.

prae.hu: Nagyon sokszínű az idei fesztivál programja is. Mi a rendezvény filozófiája, amivel közrefogjátok ezeket az irányzatokat, előadókat?

NA: Hát nem tudom, hogy filozófia-e, de jó zene mindig van. Minden műfajban vannak jó és izgalmas előadók, akik valami újat szeretnének csinálni. Ha nem is újszerűt, de az adott műfajban kiemelkedőt alkotnak. Azt szeretnénk hangsúlyozni és bemutatni, hogy egy kis kutatással, kereséssel meg lehet találni azokat az embereket, akik izgalmas zenét csinálnak. Amiben mi hiszünk, az az, hogy az emberek egy idő után beleunnak egy műfajba. Ez olyan, mintha valaki egész életében egyetlen könyvet olvasna. Én nem sok értelmét látom. Nem is vagyok gyűjtő típus. Egy nagy dobozban van az összes zenei albumom, talán egy évig hallgattam őket. De lehet, hogy soha többet nem hallgatom meg. Lehet, hogy valakinek meg az kell, hogy mindig ugyanazt a zenét hallgassa. Mint például a szomszédom, aki állandóan csak egy Doors lemezt rak fel. Mindig. El nem tudom képzelni, hogy milyen élet lehet az. Mi azt szeretnénk, hogy olyan emberek jöjjenek el, akik nyitottak mindenféle zenére, és biztos lesz több olyan produkció, amitől meg fognak lepődni, hogy úristen mik vannak. Egyébként egy breakcore-os vonalról jövő embernek lehet, hogy nem lesz újdonság, mert olyan szubkultúrából jött, de amilyen közegben ezt mi most prezentálni fogjuk, arra lehet, hogy nem lesz felkészülve. Mert soha senki nem rak egymás mellé látszólag egymásnak ellentmondó phonotaktikákat, hangstratégiákat. Mi ezt csináljuk.

prae.hu: Számítottatok ekkora látogatottságra az elején? Mert be kell látni, hogy a fesztivál fellépői nem a szokványos, könnyen befogadható zenét játsszák.

NA: A kérdés azt sugallja, hogy itt nagy a látogatottság. Én ezt másképp gondolom. Én sok esetben inkább szomorú voltam, hogy bizonyos produkciók mennyire nem érdeklik a közönséget. De ez a világon mindenhol így van. Nagyon komoly erőfeszítés kell ahhoz egy ismeretlen előadókat bemutató rendezvényen, hogy nem szimplán szórakoztató jellegű zenéket előadó produkciót fogadjunk be. Ezekkel meg kell birkózni, kezdeni kell velük valamit, mert nem az van, hogy szimplán szórakoztatnak. Ezt sokan nehezen viselik. Ugyanúgy, mint az emberek nem szeretik a nehéz olvasmányokat, mert azok szellemi erőfeszítést követelnek meg. A zenehallgatás is ilyen. Ehhez kell egyfajta nyitottság. Mi megadjuk a lehetőséget. Szóval nem egy nagy szcénáról beszélünk – száz-kétszáz emberről van szó. De azért nagyobb látogatottságra számítottam az elején. Azt gondoltam, hogy ilyen alacsony jegyárak, ilyen kényelmesen elérhető programok azért vonzani fogják az embereket. Ez lemérhető az egyéb Ultrahangos koncerteken, például 2006-ban volt 7 darab. Ezekre is nagyon nehezen jönnek el. Ilyen szinten sosem leszek elégedett.

prae.hu: Szerinted nem nőtt a közönségetek az évek során?

NA: Mindig nő, de természetesen azt szeretném, hogy jobban nőjön. De még mindig nem az igazi.

prae.hu: Ennek mi lehet az oka?

NA: Valószínűleg ott rontottuk el, hogy nem volt a stratégia igazán kitalálva, hogy pontosan mit akarunk csinálni. A kezdeti években azokkal foglalkoztunk csak, amiket mi nagyon szerettünk, és amik hatással voltak ránk. Az Ultrahang honlapon is ezek jelentek meg. Ezeket helyeztük reflektorfénybe. Ezek kísérletező zenék voltak, és sokan nem tudtak velük mit kezdeni. Ez nagyon leszűkítette a közönséget. A honlapon nem tudtuk reprezentálni azt a zenei sokszínűséget, amit a fesztiválokon viszont nyújtottunk. Így inkább a koncertszervezésre fektetjük a hangsúlyt, amiben megvalósul az alapítvány missziója.

prae.hu: Milyen zenét kedvel az Ultrahang és fesztiváljainak közönsége?

NA: Ha van olyan, hogy törzsközönség, akkor azt körülbelül 100-200 emberben határoznám meg. Ezek különböző zenei halmazok metszeteit adják ki. Például vannak a rockos vonalról jövők, akik elfogadják az elektronikus, az improvizációs, a kísérleti zenéket. Ez a szóló-rendezvényeken látszik, mert ha csak egy-két előadót hozunk el, ami például gitárzene, akkor inkább a rockos vonalról jönnek el. Kicsi az átjárás. Pedig mi pont ezt szeretnénk elérni és megmutatni, hogy mennyi izgalmas zenei produkció van, akár többféle műfaj keveredésével is.

prae.hu: Milyen koncertekre számíthatunk az idén? Kiket ajánlasz?

NA: Ez nehéz, mert természetesen mindegyik előadót ajánlom. Aki megnézi a fesztivál plakátját, az látja, hogy nem emelünk ki egyes zenészeket, együtteseket. Ezt mindig szigorúan betartjuk. Minden produkció egyaránt fontos nekünk. Persze lesznek jó és rossz koncertek is, ez elkerülhetetlen. Sok fellépő lesz, akiket még nem láttunk élőben csak felvételen, és van sok, akiket már láttunk, és nagyon szeretnénk itthon is bemutatni őket.

prae.hu: Hogyan akadtok rá ezekre a zenészekre, zenekarokra?

NA: Sok zenét hallgatunk. De a legfontosabb, hogy évente többször is elmegyünk külföldi fesztiválokra, és ott fedezünk fel számunkra új zenekarokat.

prae.hu: Könnyű meghívni ezeket az előadókat?

NA: Igen. Ha a pénz megvan, nincs gond. De emellett olyan hihetetlen kínálat van, annyi jó zene és előadó van, hogy ha úgy érezzük, hogy valaki finnyáskodik, és olyan igényei vannak, melyek szerintünk egy nem intézményesült fesztiválon túl mutatnak, akkor keresünk valaki mást. De a menedzserrel rendelkező fellépőket már nem szeretem, mert náluk már teljesen másról szól a dolog. De rengeteg fellépőnk nagyon kevés vagy nulla forintos gázsiért is eljön.

prae.hu: Jársz hasonló külföldi rendezvényekre? Tartasz kapcsolatot hasonló szervezetekkel, mint például az Ulrahang?

NA: Környező országokba mindenféleképpen, ahol például ugyanúgy egy civil szervezet működteti a rendezvényeket. Idén itt lesznek a belgrádiak, a pozsonyiak, a krakkóiak, a berliniek, az olaszok. Szóval rengeteg helyről, rengeteg szervező. Ők is ellátnak minket sok információval zenészekről, zenekarokról, akiket érdemes nekünk elhívni. Ez egy kapcsolathálózat.

prae.hu: Vannak közös projektek?

NA: Vannak. 2005-ben volt egy Next and Multiplace nevű szlovák fesztivál, akikkel közösen dolgoztunk. Idén a berlini Club Transmediale-lal közösen szervezünk fesztiválokat. Ez azt jelenti, hogy mi küldhetünk magyar fellépőket, és több német zenekar volt már nálunk is. Ez egy kilenc napos fesztivál volt februárban Berlinben, közel száz fellépővel. Összeszedtem harminc magyar fellépőt, ebből választották ki például a Ludditákat, a Tingrics zenekart, Mike Rosoft-ot (dj), Mesterházy-t (dj), Koby Lenst és még sok mást.

prae.hu: Mi alapján készítitek el az UH Fest napi koncertprogramját?

NA: Délutántól (16 órától) vannak koncertek az ülős, nyugodt, meghitt zenékkel. Este már olyan előadók vannak, melyek nagy színpadot igényelnek és valószínűleg több embert vonzanak. Ezt nem azt jelenti, hogy a kis teremben fellépő zenészek nem lennének annyira fontosak, hanem vannak olyan produkciók, amelyek egy intimebb légkört kívánnak meg, más atmoszférát igényelnek. Éjszaka pedig a táncosabb zenék vannak, amelyekre akár bulizni is lehet.

prae.hu: Kikből áll az UH Fest csoportja?

NA: Körülbelül 10-15-en vagyunk, ebből sok önkéntes van, akik sokat segítik a munkákat.

prae.hu: Miért pont a Merlinben idén?

NA: Nagyon jók az adottságai. Több helyszín van és nagyon jó hangulatú.

prae.hu: Szombaton este 22 órától kezdődik a SHARE. Hol találkoztatok először ezzel a produkcióval?

NA: Berlinben, 2004-ben. Nagyon megfogott az egész. Főleg, hogy nem egy színpadi produkcióról van szó, hanem egy nagyon nyitott műsor, amiben bárki részt vehet és maga hozza létre azt. Érdekes, hogy egy tucat ember közös zenéléséből mi sül ki. Van íve, változik, az eleje más, mint a vége. Ez már régóta létezik külföldön. Most szeretném itthon is meghonosítani. De szkeptikus vagyok. Az együttműködési kultúrában látok hiányosságokat. Nagy az esélye, hogy egy nagy káosz lesz végül belőle. Hogy ez ne történjen meg, mindenkinek be kell tartania az alapvető szabályokat. Valószínűleg ez a nagy kihívása az egésznek. New Yorkban ez klubszinten működik, minden vasárnap úgy, hogy száz ember áll sorba, hogy sorra kerülhessenek. Most kaptunk támogatást, hogy elhozzunk 10 embert New Yorkból, akik az egészet betanítják itthon egy héten keresztül. Rengeteg európiai is jött, akik segítenek összeállítani az ehhez szükséges hardware részét, ami utána itt marad Magyarországon. Ha lenne egy hely itthon, amelyik ezt szívesen befogadja és ingyenesen üzemeltetné, mert ez nagyon fontos, akkor mi szívesen lennénk ennek a gazdái.

Share-ről bővebben és az UH Fest programja:
[a]http://www.fest.uh.hu[text]UH Fest[/a]

Ladányi Norbert