bezár
 

art&design

2012. 12. 09.
Régi értékek, mai gondok
Bukta Imre: Másik Magyarország
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Régi értékek, mai gondok "Ma az ember érzi, hogy megmozdult a talaj a kultúra alatt, cseppfolyóssá vált minden, ami szilárdnak látszott a közéletben, összeomlóban vannak a társadalom oszlopai…" Így látta Móricz Zsigmond Magyarország helyzetét, és ma leginkább így látjuk mi is. Homo homini lupus est. Azonban létezik egy másik Magyarország, egy anakronisztikus hely, ahol az egyszerű emberek még mindig őrzik a hagyományokat és keservesen küzdenek a mindennapok terheivel. Ahol a kisemberek védtelenek és kitaszítottak, mégis él bennük a régi hit. Bukta Imre Műcsarnokban kiállított munkái ezt az eltűnt világot teszik láthatóvá.
A Műcsarnok első kiállítóterébe lépve Bukta legújabb festményei kerülnek bemutatásra. A falakon nagyméretű táblaképek jelennek meg, melyek a korábbi művekhez képest jóval melankolikusabb és elkeseredettebb hangon szólalnak meg. Az alakok megtörtek és belevesznek a tájba, eltűnőben vannak e világból. A Béla fácánnal című alkotáson például egy kerékpározó férfi jelenik meg élénk színű ruhában, melankolikus arca azonban már beleolvad a tájba. Hasonló a helyzet a Szomszédasszonnyal is, aki már csak vörös körvonalai által létezik. A képek a régi világ eltűnőben lévő figuráival operálnak, bemutatva azok jellegzetes sorsát, vágyaikat és problémáikat. Megjelenik a Vidéki polgármester, aki egy geometrikus formákból kialakított plázamakettet cipelve a fejlődés és a hagyomány problémájával szembesül, de ott van a Falu közepe című alkotás is, ami a vidéken uralkodó mérhetetlen szegénységre reflektál. A terem közepét egy nagy Ház foglalja el, amibe nem vezet be semmiféle ajtó. Mi nem juthatunk be, a bennlévők nem juthatnak ki. A ház négy oldalán négy vidéki karakter jelenik meg – egy idős néni, egy öregember, egy fiatal férfi és egy roma személy. Mind a négy figura a vidék monoton létébe van bezárva, ám ezt a monotonitást egy lövés átszakítja. A kint és bent átjárhatóvá válik, a féltve őrzött régi világba behatol az új és megbontja az ősi rendet.



E fő teremben inkább az urbanizációval, modernizációval küzdő vidéki népesség kerül bemutatásra, míg a két oldalsó teremben a hagyományos falusi élet figurái, a parasztok és mindennapjaik jelennek meg. A sárból tapasztott installációk között a földművesek fotói tűnnek fel, amint munkájukat végzik. A festmények szólnak e népcsoport mély vallásosságáról is: látjuk, ahogyan a Rossz termésen Krisztushoz imádkoznak, de azt is, ahogyan a Vasárnap reggel című alkotáson a munkás ekéjét Jézus “húzza". Bukta kiválóan használja fel a falusi giccs elemeit – a melankolikus tekintetű Krisztust, az áhítatos Máriát –, megmutatva ezzel a kisember buzgó hitét.



A következő teremben található alkotásokon szembesülünk azzal, hogy a modern világ milyen hatalmas pusztítást képez végezni ezen az ősi és érzéki világon. Az első, Előérzetek című alkotáson egy bagoly és egy varjú, a két vészmadár jelzi a pusztulást. A vész itt értelmezhető úgy is, mint rossz termés, de ha kitágítjuk jelentését, akkor e világ pusztulásának előérzete is lehet. Téli tájak jelennek meg, melyek az elmúlást, az enyészetet szimbolizálják. Ezeken az alkotásokon jól megfigyelhető Bukta többrétű szerkesztésmódja, mely bonyolult kompozíciókat eredményez. A Fiatal erdőn egy absztrakt figurát látunk, egy megtört embert, akire ránehezedik az erdő, az élet. Gabi című alkotásán a női alakra rákerül egy kisebb kép, alatta pedig fenyegetően egy láncfűrész tűnik fel. A Nagyapa építette barcikát szintén megtört embereket gyűjt magába, akik egymástól elidegenedve húzódnak magukba. A vidéki táj és azok figurái is pusztulóban vannak: a Tarlóégetésen égetik a tájat, a Fiatal gyümölcsös is lángokban áll és a festmények alakjai is meghasonlottak.

Az oldalt nyíló teremben egy videoinstallációt tekinthetünk meg. Középen gyerekek játszanak, pontosabban egy kerékgumiban égetnek valamit. Már maga ez a képsor rémisztő, azonban a látványt csak fokozza a fal két szélén álló, fából összeépített villanypózna, amely fenyegetően magaslik a gyerekek felé. Szemben a vidéki kocsma világa jelenik meg. Bukta sötét vásznakat fest, rajtuk árnyak az emberek. A reményvesztett munkás jelenik meg ezeken a képeken, aki céltalanságát igyekszik palástolni a kocsmába járással.



A harmadik nagy térben a festmények mellett Bukta korai fotói is helyet kaptak, Tiszteletadás elődeimnek I-II című alkotásán saját maga is megjelenik. A fotók általában élénk színekkel operálnak ugyan, de a régi világ eltűnésben létét jelezve: a szekereket már nem használják, a lovak eltűntek előlük, a Tisza árterén pedig sebek vannak. A fotókkal szemben található képeken egyre erősebben tódul be a modern világ az ősi kultúrába. Az Apja lánya című alkotáson már csak egy mdf lemezre szögelt papíron van jelen a régi világ, a Nagymama unokája című művön pedig csupán a kék festőanyag árulkodik egyfajta ősi hagyomány emlékéről.



A kisebb teremben az étkezés hagyományai kerülnek elő. A Nosztalgia című installáció egy asztal, viaszos vászonnal leterítve, rajta tejszín kávé nélkül és disznóölő kés disznó nélkül. A Tünde és Vilma nevű kofák mellett a Tesco árusa. Már csak a nosztalgia eszközével idézhető fel a régmúlt világ.

Továbbhaladva a mezőgazdaság kerül a művész fókuszpontjába. A szokványos paraszti munkák eszközeit és anyagait használja fel az itt felvonultatott képekhez és szobrokhoz. A művekben finom iróniával játszik el, megjelenítve a paraszti létforma abszurditásait, ilyen alkotás például a Táj locsoló figurákkal I-II vagy a Locsol mindenki. De hasonlóan humoros az a hegesztett Falvédő is, melyen így szól a felirat: “Begyulladt a lótrágya a szomszédba, én vagyok a falu rossza egyedül." A mű a népi falvédők motívumaiból táplálkozik, kifordítja azokat, sőt még azok helyesírási hibáit is pellengérre állítja. A GM kukorica ennél jóval szigorúbb és komolyabb, a környezetvédelmi problémára reflektál azzal, hogy néhány génmódosított terményt állít ki vitrinbe, illetve föléjük helyez egy-egy fotót, amelyeken vidéki emberek tartják az óriás terményeket.



A Műcsarnok végében helyet kapott alkotások az Ady által leírt ugart jelenítik meg: a tájak szerves egységben állnak egymással, az ősi, buja földön azonban már ott vannak a pusztulás jelei: a Magyar táj alatt villogó láncfűrész zakatol fenyegetően, de a többi festmény is jelzi a veszélyt riasztó színeivel és fenyegető elemeivel. Az itt megjelenő alkotásokon intarziás megoldásokkal él a művész: csempével, gyufával, szőrmével és egyéb anyagokkal dolgozik az olaj, a szén és a toll mellett. Az apszisban a jól ismert Okos táj installációja került felállításra, ahol az egész falon kukoricacsutkából kirakott alakok könyörögnek a segítségért.



Gulyás Gábornak a kiállítás kurátoraként remekbe szabott kiállítást sikerült megvalósítania. Nagyszerűen érzi Bukta Imre művészetét, azt, hogy képein hogyan alakul át a hagyomány, hogyan idegenedik el a természet és hogyan lesz az enyészeté az épített örökség. Rendkívül erős alkotások jelennek meg a tárlaton, így nagyon nehéz csak néhányat kiemelni közülük. Bukta korai képei inkább konceptualisták: a föld, a mezőgazdaság és a paraszti lét jelennek meg rajtuk, míg újabb alkotásai sokkal inkább egzisztencialisták: a művészt az emberi sorskérdések foglalkoztatják ezeken a vásznakon. Látásmódja egyre melankolikusabb, viszont a képek szakralitása továbbra is jelen van. A festményeken számtalanszor él az ismétlés, az idézés és a kicsinyítés eszközeivel, ezekkel még erősebbé téve képeit. Borbély Szilárd megnyitója szerint ezek a munkák a hitről, a reményről és a szeretetről szólnak, ugyanakkor úgy vélem, hogy újabb alkotásai sokkal keményebbek és keserűbbek, ezt a hangvételt pedig már csak néha enyhíti a transzcendencia.



Bukta Imre Másik Magyarország című kiállítása 2012. november 10-től 2013. február 10-ig látható Budapesten, a Műcsarnokban.
Fotó: Bach Máté

Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

art&design

Fekete-lyukba szervezett turistaút Fekete-lyukba szervezett turistaút
A DOOM című kiállítás a Horizont Galériában
art&design

Játszd újra! Játszd újra!
Molnár Judit Lilla: Tervezett véletlen című tárlata a Budapest Galériában
art&design

Mágikus önbeállítás Mágikus önbeállítás
Galántai: 80. Riport a kapcsolati hálóról, A jövő emlékei című kiállításról és az Artpoolról az intézet kurátorával, László Zsuzsával


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés