bezár
 

art&design

2025. 04. 29.
Előbb megiszod, aztán kinyitod
Gwizdala Dáriusz: Epres Smoothie
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
Társadalmunk nóvuma és közös nevezője a fogyasztás. Az eldobható élmények pillanatnyi megélése az élet minden területére belopózik, és ez alól a kreatív szféra sem kivétel. Gyakran olyan mennyiségben vesszük magunkhoz a kultúrát hogy nincs is nagyon más opciónk mint egy műalkotást gyorsan nyugtázni, lőni róla néhány fotót és átmozdulni a következőre; önmagában egy ártalmatlan praxis, de nem mentes az ideológiától. Valóban célszerű forgóajtóként felfogni a művészetet, melyben a trendek (algo)ritmikus hullámokban váltják egymást? Van-e egyáltalán választásunk?

Gwizdala Dáriusz Epres Smoothie tárlatának címe látszólag megerősíti és felvállalja ezt a fogyasztható jelleget. A lightos epershake ösztönös felhörpintésének és konzekvens, emésztés nélküli feldolgozásának ilyen módon felidézett mentális képe egy elég radikális ellenpontot képvisel ahhoz a művészethez képest amely a költői örökkévalóságnak szól – de mi bújhat meg mögötte?

prae.hu

gwiizd

Gwizdala műveiben főszerepet kap a giccs és a trash-esztétika, a naiv szemléletmód, a primitív technika; stílusa maga az eszmei margóra firkált, csillámporral megszórt, párducmintás kaleidoszkóp. A munkák eljátszanak a l’art pour l’arttal – nem vadásznak explicit módon nagy lírai igazságokra – de ez közel sem teszi őket érdektelenné. Igaz, Dáriusz előszeretettel játszik szubverzív, laikus eszközökkel, de sok hasonló anyaggal ellentétben a felszín alatt az eszmeiséget is tetten lehet érni; a tökéletlenség nem csupán önironikus stilisztikai csínyként van jelen, hanem egy tágabb gyakorlat részét alkotja. Találó, hogy a szárított növények és plexi-pillangók épp az MKE Parthenón-fríz termének magas, ókori díszítésű falai közé kerültek, hiszen ez egy implicit szembesítés: így jön létre a történelmi elit ellenpólusán helyet foglaló másik, az olcsó, a „közönséges” dolgok piedesztálra emelése.

Ez persze önmagában még nem mutatvány. A közmondásos banánt szigszalaggal falra ragasztani nem sokkal több mint egy létező állításnak – a kiállítótér archaikus szentségének – ellent mondani, és az már majdnem olyan, mintha nem is mondanánk semmit. Az Epres Smoothie úgy vágja ki magát ebből a helyzetből, hogy a kiállított művek – groteszk, fertőző energiájukból merítve – alkalmas tükörképei lesznek a nagy posztmodern zavarodottságnak, aminek maguk is szerves részét alkotják. Az előbb említett felmagasztalás ennek egy eszköze: a fizikai jelenlét konfrontál, és ebben a konfrontációban fedi fel magát a szubtextualitás – ha valaki volt olyan előrelátó és előzőleg oda tette.

koro

A figyelmet először a mennyezetről lógó kórófelhő ragadja meg, ami ünnepélyes, néma tetemként uralja a teret. A festékkel lefújt, kimaszkírozott organikus formák mintha saját magukból űznének gúnyt, elhalt természetüket szintetikus külső alá rejtve. Ez az elbizonytalanító többszintűség – az illékony percepció és tárgyi valóság egymásnak feszülése – a fűtőcsöveken megpihenő plexiüveg lepkékben folytatódik, amik egy egykori légiesség és szépség-élmény díszes, megfagyasztott imitációivá váltak.

lepke

Bravúros az a természetesség, amivel Dáriusz különböző médiumokon és művelt anyagokon szinkronikus logikát és közös emocionalitást fejez ki. A rusztikus, kézi formavilág és a lesimított, idegen hiperrealitás metszéspontjaiban bukkanhat a látogató új hibridekre és perspektívákra. Például a végletekig elcsépelt facebookos „szép estét” kollázsképek itteni vászonra vitele kölcsönöz nekik olyan, eddig nem tapasztalt őszinteséget és sebezhetőséget amit mém-otthonukban nem tudnának kifejteni. Az online közröhej tárgyaiba az emberi (újra)alkotás csepegtet közvetlenséget, és rántja őket vissza a digitális irónia purgatóriumából.

ejt

Az újrakontextualizálás játékába a falon látható (vagy épp ahhoz támasztott) képek is becsatlakoznak. A rajzokból és mintákból visszanéző kaotikus, Bosch-i részletgazdagság eleinte nehezen navigálható: az alakokat csupán egy bizonyos közelségből lehet értelmezni, távolról nézve a figurák vizuális zajjá tompulnak. Az ügyes dekonstruktivista párhuzamon túl – melyben az egységesnek tűnő valóság csupán szeletről szeletre dekódolható – a művek egyfajta alkotói elbeszéléssé is válnak: az egymásba oltott, egymásból következő testek metamorf térképén szinte nyomon lehet követni a kivitelezés folyamatát. Az így kapott vizuális hatás megörökíti a kreatív procedúrát, és a képet nézve kialakul egy néma párbeszéd: annak függvényében, hogy a tekintet honnan indul és hol áll meg, az olvasata is más lesz. A szem kérdez, és a kép válaszol.

ded

Épp ez az eszmei sokrétűség az, ami számomra kérdésbe vonhatja az egész epershake-analógiát. Igen, a mulandóság mikro- és makroszinten egyaránt elkerülhetetlen. A kórók szét fognak bomlani, a festék le fog peregni. A világ meg fog változni. A művészet statikusnak hitt hatása és értékei az idő elteltével eltorzulnak és új értelmet nyernek. A fogyasztás az a mechanizmus, amely ezt a folyamatot „természetellenes” sebességre kapcsolja, úgy hogy közben mégis az emberi kultúra és lény „természetes” része. Egy csodálatos patthelyzet alakult ki, és talán a kiállítás címe is csupán kiveszi a részét ebből a kesernyés ellentmondásból.

Akárhogy is, az Epres Smoothie fogyasztása nem megvetendő: a tárlat nagyon is alkalmas rá. De nem árt, ha az utolsó korty végeztével – még mielőtt rávetnénk magunkat a következő élményre – vetünk egy pillantást az összetevők listájára. Lehessen képünk arról, hogy pontosan mi is az, amit éppen lenyeltünk.

kép

 

Gwizdala Dariusz: Epres Smoothie. Parthenón-fríz Terem, Epreskert, Magyar Képzőművészeti Egyetem. 2025. április 15 – 25.

Fotók: MKE

nyomtat

Szerzők

-- Parragh Péter --

Parragh Péter a MOME elméleti intézetének tagja, design-elmélész, szervező és kritikus.


További írások a rovatból

art&design

A 7layers című csoportos kiállítás a Pikszisben
Az OFF-Biennále Traces of Life című kiállítása
Benkő Barnabás, Enyedi Zsolt, Hamerli Judit képzőművészek közös kiállításáról
Krajcsovcis Éva és Zséger Olivia „Leképezés” című kiállításának megnyitóbeszéde

Más művészeti ágakról

Megjelent Tandori Dezső Egyetlen című kéziratának hasonmás kiadása
színház

Az Egy nyár című komédia a Katona József Színházban
gyerek

Jön Veszprém legvidámabb hétvégéje!


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés