irodalom
2013. 03. 29.
Kabai-konspiráció: I. fejezet
(ÜljLeBélaSzedekLevest Munkacsoport estje, 2013. március 22. Roham bár, Budapest)
17:15 résztvevők (kabai lóránt, Kabai Zoltán majd Kabai Csaba) megérkeznek, helyszín: Roham bár, Budapest. Előzetes megbeszélés szerint kellékital és kelléküveg kerül az asztalra, plusz pezsgőspohár.
17:55-ig Léptetőember felkérése, a számítógépes problémák megoldása, gerjednek a kábelek, a képernyőn "Disaster", a léptető a hangpultból elhárít.
17:55 Vetítés a nemdohányzóknak. (Miskolci vasgyár)
18:20 Bevonulás (Kabai Csaba, kabai lóránt, Kabai Zoltán, ülésrendben). Performansz nem lesz.
Az asztalon kabai lóránt megterít: kisabrosz, műanyagdoboz lábas helyett, kanál, kisüveges alkohol, pezsgőspohár talppal felfelé. A miskolci vasgyár romjai és fémcsövei között egyetlen élőlény a csalán. Előtte a három férfi, esőben ülnek az asztal körül, hármukra egy kanál a közös műanyagtálhoz: "ravatalunk vízár lesz" (K.Cs.)
Ebédhez ülünk, együtt, velünk az idős úr véres agyvize, üszkös lába, és a többi titok, melyeket az utolsó falatnál mutat meg. Megakadt falatok, "ez is csak dadogás" (k.l.)
Az ebéd mögött a város, családi és kétüléses autók, bennük, aki vásárol, akinek ökör a főnöke, aki az autóban ül, az "Olyanok" (K.Z.) közlekednek, firkált falak elől nézzük, ahogy haladnak. Testünkben rekedünk, megfigyelünk, mások úton, a Takoma-híd magától - a széltől - összeomlott. Nincs ember a tájban, nem látjuk, ki vezeti az autót, vannak-e a házakban. Eszközök, emberi alkotások, úton, de nem érkezünk, ez lehet a Seholvilág: kövek, vasak, üres üvegek. A versekben van az ember, de nem cselekszik, fél vagy közönyös, irtózik magától vagy attól, amit létrehozott, ami halad mögötte a filmen, ahol rá már nincs szükség. "Hazátlan bitangnak még csak kuss sem lehet a neve." (k.l.) A szerkesztő és a költőnő vesszőt és zárást keresnek, mondataik szikárak, a vége kiüresedik… ez lehet a hívott pokol, "a szív sötétje"?
1. Az üvegek ürülnek, tartalmuk kiskanálba, műanyag lábosba, orvosság a leves, kanalas keserű. Egyszerre lapoznak.
2. Repülő bugyik és nőrajongók az írók körül, de az írók erre sem érnek rá, falun vagyunk, ott ülünk a szavalóverseny zsűrijében, közben kanalazás, egyszerre lapoznak.
3. A semmi ünnepélyén ülnek, ugyanaz az asztal járja az utat, a falut, a konyhákat. Hazátlanok az asztaloknál, figyeljük a magányt. Egyszerre lapoznak.
4. Kocsmaasztal, itt verik pofán a költőt, aki alig-verseket ír és bányába szegődik vagy öngyilkos lesz "Terepre mentem, ne várjatok." (k.l.) Csend van a bányában, "rád ismerek a totális hallgatásban" (K.Cs.) vagy mégis "fogaknak csikorgatása" (K.Z.) Egyszerre lapoznak.
5. A konspiránsok megosztják az ételt, egymást etetik a "cinkos vörösborral". Száraz hangon, rekedten, versek senkinek. Papírt igazítanak.
19:20 Levonulás. (The Crash; zene: Beat Dis: Fullplay)
17:55 Vetítés a nemdohányzóknak. (Miskolci vasgyár)
18:20 Bevonulás (Kabai Csaba, kabai lóránt, Kabai Zoltán, ülésrendben). Performansz nem lesz.
Az asztalon kabai lóránt megterít: kisabrosz, műanyagdoboz lábas helyett, kanál, kisüveges alkohol, pezsgőspohár talppal felfelé. A miskolci vasgyár romjai és fémcsövei között egyetlen élőlény a csalán. Előtte a három férfi, esőben ülnek az asztal körül, hármukra egy kanál a közös műanyagtálhoz: "ravatalunk vízár lesz" (K.Cs.)
Ebédhez ülünk, együtt, velünk az idős úr véres agyvize, üszkös lába, és a többi titok, melyeket az utolsó falatnál mutat meg. Megakadt falatok, "ez is csak dadogás" (k.l.)
Az ebéd mögött a város, családi és kétüléses autók, bennük, aki vásárol, akinek ökör a főnöke, aki az autóban ül, az "Olyanok" (K.Z.) közlekednek, firkált falak elől nézzük, ahogy haladnak. Testünkben rekedünk, megfigyelünk, mások úton, a Takoma-híd magától - a széltől - összeomlott. Nincs ember a tájban, nem látjuk, ki vezeti az autót, vannak-e a házakban. Eszközök, emberi alkotások, úton, de nem érkezünk, ez lehet a Seholvilág: kövek, vasak, üres üvegek. A versekben van az ember, de nem cselekszik, fél vagy közönyös, irtózik magától vagy attól, amit létrehozott, ami halad mögötte a filmen, ahol rá már nincs szükség. "Hazátlan bitangnak még csak kuss sem lehet a neve." (k.l.) A szerkesztő és a költőnő vesszőt és zárást keresnek, mondataik szikárak, a vége kiüresedik… ez lehet a hívott pokol, "a szív sötétje"?
k1
k2
k3
k4
k5
k6
k7
k8
k9
1. Az üvegek ürülnek, tartalmuk kiskanálba, műanyag lábosba, orvosság a leves, kanalas keserű. Egyszerre lapoznak.
2. Repülő bugyik és nőrajongók az írók körül, de az írók erre sem érnek rá, falun vagyunk, ott ülünk a szavalóverseny zsűrijében, közben kanalazás, egyszerre lapoznak.
3. A semmi ünnepélyén ülnek, ugyanaz az asztal járja az utat, a falut, a konyhákat. Hazátlanok az asztaloknál, figyeljük a magányt. Egyszerre lapoznak.
4. Kocsmaasztal, itt verik pofán a költőt, aki alig-verseket ír és bányába szegődik vagy öngyilkos lesz "Terepre mentem, ne várjatok." (k.l.) Csend van a bányában, "rád ismerek a totális hallgatásban" (K.Cs.) vagy mégis "fogaknak csikorgatása" (K.Z.) Egyszerre lapoznak.
5. A konspiránsok megosztják az ételt, egymást etetik a "cinkos vörösborral". Száraz hangon, rekedten, versek senkinek. Papírt igazítanak.
19:20 Levonulás. (The Crash; zene: Beat Dis: Fullplay)
Szerzők
-- Tóth Kinga --
