bezár
 

art&design

2013. 05. 13.
Útmutatást, de mihez?
Jakatics-Szabó Veronika és Mayer Éva: Itiner
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Útmutatást, de mihez? Most akkor merre menjünk? Itiner, mondjuk így: útvonalterv, ezt a címet kapta a két fiatal képzőművész, Jakatics-Szabó Veronika és Mayer Éva legutóbbi munkáit – Molnár Ani galériájában – bemutató kiállítás. Ezért talán joggal gondolhatnánk, hogy a betévedő vagy épp céllal érkező látogató útmutatást kap a kiállított műveken keresztül. Útmutatást, de mihez? – tűnik fel egy újabb kérdés a horizonton. – Alább Rózsás Lívia megnyitójának szövege olvasható.
Jakatics-Szabó Veronika és Mayer Éva közös kiállításán két lehetséges irány is kibontakozni látszik. Az egyik játékra hív, még ha nem is szó szerint, de gondolatban mindenképp. Két férfi és két nő funkciójukat vesztett dobókockákra festve, széttárt karral várják, hogy bármi, ami nem ők maguk, eldöntse, éppen melyik utat válasszák. A női alakok egyike egyben a festő önarcképe, az egyik férfi pedig valóban életének társa, illetve az ő mása. Magatehetetlenné téve, a szerencse, a sors vagy bármi kezébe adva, amit a létezők fölött állónak nevezhetünk.
Jakatics-Szabó Veronika: Univerzális sorsjáték alaprajza (2013)További réteget adnak a művek értelmezéséhez az egyes testrészek fölött szereplő számok. A négyes például a ráció fogalmával társítható, ezért a kockák oldalán rendre az ábrázolt alakok feje kerül a négy szürke kör alá. Az egyes és a hatos jelen esetben szélsőértékeket képviselnek, így kerülnek az iránymutatásra alkalmas bal és jobb kéz fölé.
Jakatics-Szabó Veronika: Alaprajz guggoló alakkal (2013)
Mayer Éva művei ezen a ponton kapcsolódnak Jakatics-Szabó Vera Univerzális sorsjátékához. Míg Jakatics-Szabó sorsuknak alárendelve jeleníti meg figuráit, mégis kezükbe adja egy utolsó, a legjobb vagy a legrosszabb választásának lehetőségét, addig a Mayer Éva-képek szereplőinek sorsa teljes mértékben saját irányításuk alatt áll. A szereplőket szintén a művész és életének fontos szereplői adják, egyfajta individuális mitológiát épít tehát sorozataival.

Az útvonaltervben most két utóbbi – a Transcom 2 és a Transcomnet címet viselő – sorozatának néhány darabja szerepel. Transzkommunikáció, azaz nem az e világgal való kapcsolat adja a grafika lehetőségeivel kíséretező művész munkáinak gondolati alapját. A gyász és a gyászmunka, majd az elvesztett személy hiányának feldolgozása és az újrakezdés lehetősége szűrődik át az alumíniumlemezre nyomott grafikákon. Mayer kézben tartja sorsát, tudatosan munkálja ki és kommunikálja képként a szeretett személy elvesztésének egyes stációit. Nem csak a grafika műfaji és technikai lehetőségeinek határait feszegeti, a halál és az élőkben maradó gyász társadalmi tabuját is közszemlére teszi. Mégsem érezzük nyomasztónak a téma jelenlétét, amennyiben ez Mayer művein őszinte természetességgel és a feldolgozás szükségességével párosul. Nem mellesleg pedig van lehetséges kiút és lezárás, amit szintén képpé formál utolsó sorozatában.
Mayer Éva: Négy nap várakozás (2012)Az attitűd, az alkotói út kiválasztásának különbözősége mellett mindkét művész önmaga és közvetlen kapcsolati hálójának ábrázolásán keresztül keresi az utat az általánoshoz, ahhoz a képi nyelvhez, melyet mindannyian értünk.

Saját történeteket – s ahogy már említettük –, individuális mitológiákat látunk kibontakozni, melyek személyes jellegük ellenére bármely befogadó érdeklődésére számot tarthatnak. A művészettörténetben nem új az ilyen jellegű alkotói hozzáállás, az individuális mitológia látszólagos oximoronját Harald Szeemann, a 20. század egyik legelismertebb kurátora vezette be a ’70-es években, mintegy javaslatot téve arra, hogy a műalkotásokhoz ne feltétlenül stílusirányzatok, vagy a felhasznált média, inkább alkotói attitűdök alapján közelítsünk. A talán sokak számára ismert Christian Boltanski, vagy a magyar alkotók közül például El Kazovszkij is saját életútjukat, ezzel együtt önmagukat komponálják műveikbe, csak rájuk jellemző nyelvet kialakítva ezzel. Jakatics-Szabó Veronika és Mayer Éva ennek az útnak a folytatói, műveikkel, melyek személyükkel és személyiségükkel szorosan összekapcsolódnak, irányokat mutatnak, vagy legalábbis lehetséges útvonalakra tesznek javaslatot.

Jakatics-Szabó Veronika és Mayer Éva Itiner című kiállítása a budapesti Molnár Ani Galériában tekintető meg 2013. május 31-ig.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Rózsás Lívia --


További írások a rovatból

art&design

Múlt és jövő kéz a kézben Múlt és jövő kéz a kézben
Kiállítás nyílt Pécsett a japán keramikus Óhi Tosio Csózaemon munkáiból
art&design

Én lenni, nem Én lenni, nem
Késői gondolatok az „új szenzibilitásról”*
art&design

Be szabad jönni? Be szabad jönni?
POSZTADOKKAPOKALIPTIKUS - Mécs Miklós, Mécs Miklós, Mécs Miklós és Mécs Miklós (+ Fischer Judit és a Sz.A.F.) kiállítása / Trafó Galéria

Más művészeti ágakról

irodalom

Nem nő árvalányhaj Nem nő árvalányhaj
Fekete Vince: Vargaváros, Budapest, Magvető, 2019.
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Észak-Kaliforniai művészidentitással Magyarországon Észak-Kaliforniai művészidentitással Magyarországon
Interjú Simon-Mazula Tiborral pályakezdésről, az USA-ban töltött évekről
Kövek. Barkácsolás, gyűjtögetés és Adalbert Stifter


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés