Mindez úgy kapcsolódik Finta Szilvia Hanna kötetéhez, hogy az elsőkönyves szerző már a címmel, de a kötetben többször is felvállaltan utal az Ami a szívedet nyomja című híres svéd gyerekverskötetre, e műfaj alapművére. Ilyen a Jönnek a svédek! cím, vagy az olyan motívumok, mint a nagy, elálló fül (Divat) vagy a túl sok ajándék, aminek már nem lehet eléggé örülni (Ajándék). Anélkül, hogy egy kötet recenziója kapcsán műfajelméleti kérdésekbe bonyolódnánk, annyit vetnék csak fel, hogy értelmezésemben a vers fogalmához mindenképpen hozzátartozik a sűrítettség, az a fajta koncentráltság, amitől képes akár néhány szóval sokat, a szavak elsődleges jelentésénél jóval többet elmondani. Képes egy olyan építményt létrehozni, amiből már nem nagyon lehet húzni, mert úgy omlik össze, mint amikor ügyetlen kézzel nyúlunk a marokkópálcikák halmához.

            
Finta Szilvia Hanna verseinek egy részéből, és így az egész kötetből is éppen ez a sűrítettség hiányzik. A 10 ciklusba rendezett 95 verset olvasva nehéz valamiféle irányt felfedezni, már ami a kötet egészét illeti. Mintha a gyermeki gondolkodást célozná meg, a maga egészében, ez azonban túl nagy falatnak bizonyul. Az egyes ciklusokat témák szerint jelölték ki: család, otthon, tudomány. De van közéleti kérdéseket megverselő fejezet EU-val, neonácikkal és terrorizmussal, amelyben a gyermeki nyelvetimológia felől közelít a szerző ezekhez a fogalmakhoz. Csak két példa: a neonácit itt neonnacinak érti a lírai én, a diktatúrából pedig azt hallja ki, hogy egy túrát diktál valaki. De a nyelvi megközelítésnek ez a módja a kötet számos pontján szerepet kap, így lesz a svájci frankból svájci frakk, a globalizációból meg galibalizáció. Ez a szerkezet egy, az egész kötetet összefogó szilárd váz nélkül oda vezet, hogy úgy érezzük: a témák és az egyes témakörökbe tartozó versek száma tetszés szerint növelhető vagy csökkenthető, ez az egésszel kapcsolatos bizonytalanságot nem oldja. Sokszor ugyanezt érezni az egyes verseken is: hozzáírhatnánk vagy kihúzhatnánk sorokat, mondatokat, ez pedig arra utal, hogy a versszerkezet nem áll biztosan a lábán.

           

A bizonytalanság egyik oka, hogy mintha ugyanaz a lírai én beszélne végig, mégsem rajzolódik ki az olvasóban egy határozott kép róla. Annyit tudunk meg, hogy kislány, de az életkora már homályban marad, ahogy a neve is, mert arról csak annyi derül ki, hogy elégedetlen vele. Hol óvodásnak tűnik, aki folyton kérdez és még mindenben a szülei a mintaképei; hol kisiskolásnak, aki apró iskolai konfliktusait meséli; hol nagyobbnak, aki már a név és az emberi lényeg összefüggéseiről értekezik. És ezek a versek - éppen a tematikus megközelítés miatt – keverednek, tehát nem állnak össze például egy felnövéstörténetté. Mindez nehézzé teszi annak a megítélését is, hogy hány éves korosztálynak ajánlhatnánk az egész kötetet.


A szerző, ahogy az már az eddigiekből is kiderült, szívesen nyúl olyan témákhoz, amelyekről korábban nem volt szokás gyerekverset írni, beleértve az olyan kifejezetten kényes kérdéseket is, mint például az abortusz. A bátor témaválasztás azonban néha kétséges eredményhez vezet. Lehet és kell is írni például a családon belüli erőszakról, arról, hogy előfordul olyan, hogy egy apa veri a lányát, mint az Az én apukám című versben szerepel. De mindezt úgy feltüntetni, mintha ez a nevelés természetes velejárója lenne, amitől még ő "a legjobb fej", az álláspontom szerint elfogadhatatlan. Fontos beszélni arról, hogy egy gyereket a vallási hovatartozása miatt megkülönböztetés érhet a saját iskolai közösségében, ahogy erről a Kiválasztott című vers szól, valóban gyerekhangon. Máshol viszont mintha megbicsaklana ez a gyerekhang, és inkább azt hallani ki a versekből, ahogy egy felnőtt elképzeli a gyereklogikát, vagy ahogy egyszerűen gyereknyelvre fordítja a felnőttektől hallható közhelyeket (például a Nagyhatalom című versben).

           
Vannak azonban jól sikerült, valóban gyerekhangon szóló versek is a kötetben, mint például a Sünfagyi, a Zene vagy a valóban fülszövegként szereplő Fülszöveg. A szófejtések, nyelvi játékok között is találunk humorosakat, eredetieket. Az impresszumban nem szerepel szerkesztő, és a könyvet olvasva is azt érezni, hogy hiányzott a szigorúan rostáló, külső szem, mind az egyes versek, mind a kötetegész tekintetében, pedig ez sokat segíthetett volna a pályakezdő szerzőnek.


Az illusztrációkat Pajor Hanna készítette. A fekete-fehér rajzok néha több vers motívumait gyúrják egybe, és ezzel szinte szürreális kompozíciók jönnek létre, mint a szarvasagancsok közé akadt muffinok, máskor inkább megmaradnak az egyes verseknél és a realitásnál. Visszatérő motívumok a kristály- és körszerkezetek, mindezekkel együtt egységes képi világ teremtődik.


Finta Szilvia Hanna: A szív ügye
Pajor Hanna illusztrációival
Noran Könyvesház, 2012
137 oldal, 2499 Ft