A mű új irányt képvisel az írónő eddigi életművéhez képest, amelyben olyan könyvek szerepelnek, mint a Barátságháló, A képzelet órái, A titkok terme, Karácsony a világ körül, vagy a játékos hangú Málna királylány. Somfai Anna ebben a művében új mélységet ad a történelmi emlékezet és az identitás alakulásának kérdéseihez. Ahogy az olvasó halad előre a regényben, egyre inkább úgy érzi, hogy a kisebb jelenetek mögött mintha egy egész korszak (1949-1989) mozdulna meg egy jobb jövő felé, majd húzódik vissza a sok-sok nehézség következtében, mintha a sorok között egy kollektív ,,élmény’’ visszhangzana.

Somfai Anna prózája nem harsány és nem tanító jellegű, inkább finoman hömpölygő, jól érthető mondatokból épül, amelyek egyszerre mutatják meg a családi mindennapok apró részleteit és a politikai hátteret is. A középpontban álló Flóra rácsodálkozása a külvilágra, a szüleinek a titkai, a kelet és nyugat közti különbségek, a barátságok bizonytalansága, mind egy olyan belső monológteret hoznak létre, ahol a kimondatlan vágyak és félelmek keverednek egymással. Flóra hangja nemcsak a kamaszkor bizonytalan, érzékeny változásaira világít rá, hanem arra az új figyelemre is, amellyel egy tinédzser elkezdi észrevenni mindazt, amit a felnőttek gyerekkora óta elhallgatni igyekeztek előle. A regény ebből a gyermeki, éleslátó nézőpontból mutatja be a család hétköznapi eseményeit, a kor politikai szélsőségessége keltette feszültségeket, és azt a furcsa légkört, amelyben egy egész társadalom élt a ’80-as évek végén. Ebben az egyszer világosodó, máskor egyre sötétedőbb, de belül mégis folyamatosan mocorgó közegben minden elharapott szó, minden óvatos mozdulat vagy suttogás nagy hangsúlyt kap, mert ezek mögött a korszak valós félelmei és reményei rejtőznek.

A történet egészét meghatározza a korszak jól dokumentált, hiteles történelmi háttere is: a Stasi kiterjedt figyelőhálózata, a kelet-nyugati átjárhatóság lehetetlensége, a szigorú ellenőrzések, az útlevélkérelmek kiszámíthatatlan, gyakran hónapokig elnyúló folyamata, a határnyitás előtti hónapok csendes várakozása és a politikai álláspontok összeférhetetlensége. A keletnémet állam működésének fenyegető jelenléte végig kísért a regényben, bár sosem válik túl hangsúlyossá, így éppen ez a visszafogott, realista megközelítés adja a mű hitelességét és érzelmi erejét. Flóra személyes története ezáltal természetes módon kapcsolódik össze a korszak történelmi változásaival, mintha a társadalmi átalakulás folyamata és az ő felnövése párhuzamosan tükröznék egymást.

A könyv soknyelvűsége külön figyelmet érdemel; a hétköznapi német kifejezések, a francia műveltségszavak és az angol nyelvű kulturális utalások természetes módon épülnek be a regény szövetébe, és rávilágítanak, hogy a nyelv milyen fontos szerepet játszik az önazonosság kialakításában, kitágításában.

A fal túloldalán, olyan regény, amely több szinten szólítja meg olvasóját, egyszerre működik történelmi emlékezetként, családregényként, kamaszlélektani történetként és identitásvizsgáló műként. A kötet a szabadság kereséséről, a kötődés nehézségeiről, a politikai kényszerekről és a személyes álmokhoz fűzött reményéről szól. Különösen hasznos olvasmány lehet diákoknak, pedagógusoknak és mindazoknak, akik ezt a korszakot nemcsak történelemként, hanem emberi tapasztalatként is szeretnék meglátni.

Somfai Anna könyve emlékeztet arra, hogy a történelem legnagyobb változásai egyéni életeken, és egyéni felismeréseken keresztül válnak igazán világossá. Olvasás közben pedig rájövünk, hogy a múlt megértése nemcsak általános ismeret, hanem az önismeret lehetősége is.

Somfai Anna: A fal túloldalán, Cerkabella Kiadó, 2024.

Fotók forrása: a szerző facebook-oldala