bezár
 

gyerek

2014. 06. 24.
Tényleges világ és elképzelt város
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Tényleges világ és elképzelt város A Földön fellelhető javak meglehetősen igazságtalanul oszlanak el, az emberek szomorúak és idegesek, de egy kis képzelőerővel és vidámsággal mindez feldobható. Na meg toleranciára, más kultúrák tiszteletére való neveléssel. David J. Smith ismeretterjesztő könyve az utóbbi, Tasnádi Emese mesekönyve az előbbi kategóriába tartozik.
Ha a világ népességét egy 100 lakosú faluként képzelnénk el, rengeteg nyelvet, amin beszélnek a bolygón, senki sem képviselne. A társadalmi-anyagi különbségek viszont annál élesebben válnának láthatóvá.



David J. Smith könyve ugyan leginkább az ismeretterjesztő kategóriába sorolható, mégis elsősorban a szemléletváltásra nevelést tűzi ki célul. A legfőbb tudnivalókat vázlatosan, egyszerű, kisebb gyerekek által is érthető nyelvezettel ismerteti, nem megy bele a részletekbe, nem említ konkrét példákat (például, hogy melyik ország gazdagabb, melyik szegényebb), és ami nagyon szerencsés, nem is moralizál, nem befolyásol, az olvasóra bízza a saját álláspont kialakítását. Mint a könyvhöz fűzött utószóból kiderül, ez nem véletlen: a szerző interaktívnak szánja a könyvet, annyiban, hogy a pontos, de hézagos információkra a gyerek kérdezzen rá, és a szülővel vagy a tanárral beszéljék meg a sokszor égető társadalmi kérdéseket. A könyv grafikai szempontból is ötletes: a rajzok csak az első két oldalon készültek több színnel, a többinél egy szín különböző tónusait használta az illusztrátor (Deák Panka), amelyek együtt a szivárvány színeit adják ki.

Tasnádi Emese könyve is főképp kisebb gyerekeknek szól: azt a korszakot eleveníti fel, amikor még minden ismeretlen és érthetetlen jelenségbe csodákat magyaráztunk bele, nem teljesen függetlenül a Piaget-szakaszelmélettől (tipikus példája az ún. műveletek előtti szakasznak, hogy azt hiszik, azért fúj a szél, mert a fák mozgatják a levegőt). Így lakhat kedves szörny a kútban, vagy játszhat a krumplifejű masiniszta az ideges utazók gyerekeivel. A történeteknek ritkán van cselekményük, líraiak, a hangulati elemek dominálnak bennük, esetleg kísérletek afféle kollektív gyerekkori mitológia megteremtésére.



Gyakran épülnek a történetek valamilyen nyelvbotlásra vagy félrehallásra (nem csodálkoznék, ha valóban egy kisgyerek találmánya lenne a "telefánk"), vagy egy szó félreértelmezésére. Sokszor ez a humor forrása, vagy a hétköznapok monotóniájának, kényelmetlenségeinek, az élet nem csak derűs oldalának finom, alig észrevehető érzékeltetése (pl. minden felnőtt siet és kiabál), azonban a gyerekek látásmódja, a világra való friss szemmel nézés, a fantasztikus elemekkel történő világmagyarázat iróniává oldja az előbbieket. Így válhatnak az ijesztő lények is jóindulatúvá, mint a víziszörny vagy a szellem.

David J. Smith: Ha a világ egy falu lenne
Illusztrálta: Deák Panka
Tessloff Babilon, 2013
32 oldal, 2970 Ft

Tasnádi Emese: Városi legendák
Illusztrálta: P. Szathmáry István
Tessloff Babilon, 2013
32 oldal, 1870 Ft
nyomtat

Szerzők

-- Nagy Márta --


További írások a rovatból

Interjú Agócs Írisz illusztrátorral
gyerek

Új programsorozat mesekönyvekről, gyerek- és ifjúsági irodalomról
Az irodalomtanítás módszertana könyvbemutatójáról
„A paradicsomot akkor ismerjük fel, amikor elveszítjük, a fészket akkor, ha kiesünk belőle.”


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés