Ha a világ népességét egy 100 lakosú faluként képzelnénk el, rengeteg nyelvet, amin beszélnek a bolygón, senki sem képviselne. A társadalmi-anyagi különbségek viszont annál élesebben válnának láthatóvá.



David J. Smith könyve ugyan leginkább az ismeretterjesztő kategóriába sorolható, mégis elsősorban a szemléletváltásra nevelést tűzi ki célul. A legfőbb tudnivalókat vázlatosan, egyszerű, kisebb gyerekek által is érthető nyelvezettel ismerteti, nem megy bele a részletekbe, nem említ konkrét példákat (például, hogy melyik ország gazdagabb, melyik szegényebb), és ami nagyon szerencsés, nem is moralizál, nem befolyásol, az olvasóra bízza a saját álláspont kialakítását. Mint a könyvhöz fűzött utószóból kiderül, ez nem véletlen: a szerző interaktívnak szánja a könyvet, annyiban, hogy a pontos, de hézagos információkra a gyerek kérdezzen rá, és a szülővel vagy a tanárral beszéljék meg a sokszor égető társadalmi kérdéseket. A könyv grafikai szempontból is ötletes: a rajzok csak az első két oldalon készültek több színnel, a többinél egy szín különböző tónusait használta az illusztrátor (Deák Panka), amelyek együtt a szivárvány színeit adják ki.

Tasnádi Emese könyve is főképp kisebb gyerekeknek szól: azt a korszakot eleveníti fel, amikor még minden ismeretlen és érthetetlen jelenségbe csodákat magyaráztunk bele, nem teljesen függetlenül a Piaget-szakaszelmélettől (tipikus példája az ún. műveletek előtti szakasznak, hogy azt hiszik, azért fúj a szél, mert a fák mozgatják a levegőt). Így lakhat kedves szörny a kútban, vagy játszhat a krumplifejű masiniszta az ideges utazók gyerekeivel. A történeteknek ritkán van cselekményük, líraiak, a hangulati elemek dominálnak bennük, esetleg kísérletek afféle kollektív gyerekkori mitológia megteremtésére.



Gyakran épülnek a történetek valamilyen nyelvbotlásra vagy félrehallásra (nem csodálkoznék, ha valóban egy kisgyerek találmánya lenne a "telefánk"), vagy egy szó félreértelmezésére. Sokszor ez a humor forrása, vagy a hétköznapok monotóniájának, kényelmetlenségeinek, az élet nem csak derűs oldalának finom, alig észrevehető érzékeltetése (pl. minden felnőtt siet és kiabál), azonban a gyerekek látásmódja, a világra való friss szemmel nézés, a fantasztikus elemekkel történő világmagyarázat iróniává oldja az előbbieket. Így válhatnak az ijesztő lények is jóindulatúvá, mint a víziszörny vagy a szellem.

David J. Smith: Ha a világ egy falu lenne
Illusztrálta: Deák Panka
Tessloff Babilon, 2013
32 oldal, 2970 Ft

Tasnádi Emese: Városi legendák
Illusztrálta: P. Szathmáry István
Tessloff Babilon, 2013
32 oldal, 1870 Ft