Heller  Ágnes: Olvasónapló 2013-2014



Heller Ágnes olvasónaplójának második évfolyamát bocsátják útjára. Remélhetően még sokáig lesz egyfajta intézmény és iránytű, valamint kiapadhatatlan kedvcsináló a könyvolvasás mellett. Ez bizony alaposan ráfér a Gutenberg-galaxis végén kikezdett művelődési formára. Heller Ágnes életművének ez az új műfaja a kiapadhatatlan olvasási szomj, az elkövetkezendő filozófiai témákat és gondolatokat felvázoló esszé és az év, a hó naplóját is rögzítő szellemes, néhol játékos, dokumentum. „Mindenevő” mohósággal sorakoznak benne újraolvasott (és -értelmezett) klasszikusok, új detektívregények (töredékeiben a meg nem írt detektívregény filozófiája is föl-fölsejlik), író és filozófusportrék, valamint a nehezen abbahagyott A mai történelmi regény című munkájának utóhullámai.
S persze a magyar holokauszt 70. évfordulója is felfakasztja a nagy apokalipszis elbeszéléséhez fordulást.

Ezek a szellemes, könyvről könyvre új szempontokat felvillantó elemzések és reflexiók egyaránt megkerülhetetlenek írónak, olvasónak – és a közöttük elhelyezkedő tanároknak és kritikusoknak –, azaz a könyv és tradíciója egész táborának.

Somlyó Zoltán összes művei II. Versek I. A kötetek 1902-1937



Formátum:                   145 x 230 mm B/5 Példányszám:               400 db
Terjedelem:                  504 oldal

Alexander és Margarete Mitscherlich: A gyászolásra képtelenül. A közösségi viselkedés alapjai



A Mitscherlich házaspár könyve 1967-ben Németországban a náci múlttal való szembenézés első nagy hullámát vezette be. Felszabadító erővel hatott azokra a német fiatalokra, akiknek elegük volt az akkori német társadalom morális eltompultságából és az anyagi jólétbe való belefeledkezéséből.

Mitscherlichék szociálpszichológiai elemzése szemléletesen mutatja be, hogyan függ össze mindez a „szeretet német módjával”. Az elnyomáson alapuló nevelés által infantilizált és az első világháború elvesztése miatt traumatizált németek gyermeki csodavárással fordultak a minden bajukra megoldást kínáló gigantikus apafigura, Hitler felé. Őt vakon követve elhallgattatták lelkiismeretük szavát és minden felgyűlt agressziójukat a vezér által bűnbakként megjelölt csoportokra – a zsidókra, cigányokra, a rendszer ellenségeire – zúdították.

A német lakosság többsége a súlyos vereség hatására sem szembesült a kollektív bűnnel, hanem elhárító mechanizmusok – tagadás, elfojtás, kivetítés, meg-nem-történtté tevés – bevetésével próbált emelt fővel fellépni egy virágzó gazdaságú új Németország polgáraként. Mitscherlichék elemzése megmutatja, milyen következményekkel jár az, ha emberek tömegei elkerülik a saját lelkiismeretük, felettes énjük helyére állított diktátor bukásának meggyászolását. Emiatt nem néznek szembe saját múltbeli bűneikkel sem, és nem gyászolják meg a koncentrációs táborokban iparszerűen elpusztított ártatlan emberek millióit sem. Végső soron az erkölcsi felnőtté válás elől menekülnek el. Az ár, amit fizetnek ezért, egyfajta infantilis eltompultság.

A német polgárok jó része átszenvedte magát a múlt bűneinek reális számbavételén és a következtetések levonásán. Ezért tekinthető ma Németország Európa egyik legtoleránsabb nemzetének. Magyarországon még nem tartunk itt. Ezért olyan fájdalmasan időszerű ma magyar környezetben Mitscherlichék elemzése.