bezár
 

film

2015. 03. 09.
A színészetben van valami eredendően nőies
Interjú Romain Duris-vel, Az új barátnő férfi főszereplőjével (Forrás: ADS Service Kft. Fordította: Csiger Ádám.)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Romain Duris nem éppen a szokásos szerepében tűnik fel François Ozon új filmjében, Az új barátnőben. Felesége, Laura halála után Davidnek csak úgy sikerül megnyugtatnia karonülő gyermekét, ha neje ruháiba öltözik. Hamar rákap a transzvesztitizmusra, "Virginia" megszületése viszont nem kerüli el felesége legjobb barátnőjének, Claire-nek a figyelmét.

Hogyan kerültél kapcsolatba Az új barátnővel?

François Ozon felhívott, hogy beszélni akar velem egy szerepről. „Szerintem tetszeni fog, hallottam, hogy nőt szeretnél játszani”. Ami igaz is volt. Azóta szeretnék nőt alakítani, hogy gyerekként a nővérem lánynak öltöztetett, amikor a családdal vagy a család barátaival vacsoráztunk. Én voltam a babája, és imádtam. A szimpla öröme annak, hogy lány lehettem, talán már akkor is egyfajta színészet volt részemről.

Mi tetszett meg a történetben?

Szerettem, ahogy a bátorságot, ami a transzformációhoz kell, gyász váltja ki, és ahogy az egészet Claire szemén keresztül látjuk, akinek a barátsága és a szeretete nélkül ez meg sem valósulhatna. Ahogy David nőnek öltözve Virginiává válik, az mélyrehatóan és érzékenyen van ábrázolva, nem csak holmi geg vagy egy színész magánszáma. Tetszett, ahogy az egész beindul: David őszintén elmondja Claire-nek, hogy azért öltözik nőnek, hogy betöltse az anya hiányát, amitől a kislánya szenved. A motivációi önzetlenek és emberiek, a vágya, hogy nőnek öltözzön, szép összhangban áll az egész lényével.

És amikor már egyre önösebbek az érdekei, még akkor is színtiszta ártatlansággal élvezi a tapasztalatait.

Igen, még amikor Claire azzal vádolja, hogy csak a maga örömére öltözik nőnek, akkor is megpróbáltam a lehető legőszintébbre venni a figurát, mindenféle irónia nélkül. Becsületes és emberi karaktert akartam. Nem akartam egyetlen erősen specifikus problémára ráhúzni az egész figurát. Azt akartam, hogy a lehető legszélesebb réteghez szóljon a film, építő párbeszédet teremtsen és kérdéseket vessen fel a genderről általánosságban. Igen, emberileg vonzódhatunk egy másik társadalmi nemhez, nincs ezzel semmi baj.

669

Amikor David bevallja, hogy élvezi, hogy a halott feleségének öltözhet, a film elmehetett volna egy morbidabb irányba. De eljutottam egy olyan pontra, amikor már bennem is volt egy belső Virginia, így nem éreztem szükségét az átöltözés racionalizálásának azon túl, hogy ez szabadságot és örömöt ad a karakternek.

És sikerült tökéletesen kommunikálnod ezt az örömöt a közönség felé.

Magam is olyannyira ezt éreztem, hogy szerintem is meglátszott. Már a próbafelvételek előtt is tudtam, hogy jó élmény lesz. Nem számított, hogy François engem választ-e majd, az örömöm igazi volt, és szerintem neki is ezért akadt meg rajtam a szeme, még azelőtt, hogy parókákat próbáltatott volna fel velem.

A transzvesztitizmus nem is igazán a témája a filmnek, inkább a különbözőség jelképe, amit a szerelem végül áthidal.

Igen, a film egyben egy remek szerelmi történet is. Eleinte nincs romantika Claire és David között, de Laura halála, David nőnek öltözése és az ebből születő titkos kapcsolat olyan érzésekhez vezet, amik túl vannak a barátságon. David nem szerelmes Claire-be, Virginia viszont belezúg. A film rámutat, hogy a szerelemben nem számít a gender.

Utópista vagy realista a film végkicsengése?

Teljesen hihetőnek és természetesnek találom. Válasz azoknak, akik ellenzik a házassági egyenlőséget. Gondolhatnak, amit akarnak, tiltakozhatnak, amennyit akarnak, nem állíthatják meg a haladást. Az élet a szabadság és a szeretet felé tart.

Utánanéztél a transzvesztitizmusnak a szerepre való készüléskor?

François megkért, hogy nézzem meg a Crossdressert Chantal Poupaudtól és a Bambit Sébastien Lifshitztől. Bambi transszexuális, és teljesen jól érzi magát a bőrében. Nagyon meghatott. A nőiessége nem csak a szexualitásából, azaz a csáberejéből és a vágyaiból ered, hanem tágabb és mélyebb annál, már-már anyai. A sokrétűsége és kedvessége nagyban inspirálta az alakításomat.

6565

Nem akartam transzvesztitákkal találkozni, de pont a forgatás előtt összefutottam eggyel az utcán, és nagyon boldog voltam. Remek lábai voltak, akár Virginia is lehetett volna, olyan felszabadultan viselkedett nőként.

Fizikálisan hogyan készültél a szerepre?

Chris Gandois-val dolgoztam együtt, aki egyszerre volt edzőm és koreográfusom. Vele alakítottuk ki a mozgásomat, az attitűdömet, a testbeszédemet. Ilyesmiről nem is beszéltem François-val. Úgy éreztem, csak idegesíteném vele, mivel amúgy sem akarta volna azt, hogy David Virginiává való átalakulása teljesen flottul menjen. Fontos volt, hogy otthon érezzem magam a karakter bőrében, hisz nem is kronologikus sorrendben forgattunk. Ha nem vagyok otthonos a szerepben, mi lett volna akkor például, ha öt nap után a film végéről forgatunk egy jelenetet, amikorra már teljesen természetesen kell viselkednem nőként?

9856

Megtanultam hát magassarkúban járni, keresztbe tett lábbal ülni, stb. Kényelmesen kellett éreznem magam. Tudtam, hogy ha megtalálom a megfelelő manírokat Virginiának, és nem viszem őket túlzásba, akkor rá fogok érezni a karakterre és a nőiességére, meg fogok tudni szólalni a hangján, legyen az magas vagy mély.

Egy biztos volt: nem akartam pucckirálynő, drag queen lenni, és ebben egyetértettünk François-val. Nem azt akartuk, hogy a nézők jól szórakozzanak Virginia kárára. A humornak nem a genderváltásból, hanem a szituációkból kellett származnia, ilyen például az a szcéna, amikor David úgy rejti el a rúzsos száját, hogy hányást mímel.

Hogyan éreztél a karakter stílusváltásaival kapcsolatban?

Eleinte nem nagyon értettem az öltözködési szokásait. Furának tartottam a ruháit, és szorítottak is. De megbíztam Pascaline Chavanne-ban. Ismertem a munkásságát François többi filmjében, tudtam, hogy jó az ízlése, így nem nagyon szóltam bele.

Meg kellett találnunk a megfelelő dózist Virginia nőiességéből. A film végén sötétebb a haja és farmert visel. Olyan, mint egy női Mick Jagger, miközben a szkriptben inkább egy Lauren Bacallnak tűnt. De a belső femininitása mindenképpen erősebb volt.

A sminkes Gill Robillard éppoly gyöngéd volt, mint Pascaline. Most dolgoztam először olyan filmen, ahol imádtam, ha sminkelnek, és nem bántam, hogy mindenkinél korábban kell kelnem vagy két órával. Nagyon komolyan vettem a színésznői szerepemet.

Fogytál is.

François-t eleinte a Casa Susanna inspirálta, ami egy fotóalbum molettebb amerikai transzvesztitákról. A szkriptből egyértelműen kiderült, hogy feszülni fognak rajtam Laura ruhái. Chris viszont már nem látta úgy, hogy pont egy kis háj látványa segítene előhozni a bennem rejlő nőt. Darázsderék kellett a karakterhez, én pedig tudom magamról, hogy keskeny csípőm van, legalábbis a nők ezt mondják. Ezt ki is akartam használni, ha már nőt játszom. Diétázni kezdtem, aminek köszönhetően az arcvonásaim is finomabbakká váltak.

Sokat beszélünk Virginiáról, de mi a helyzet Daviddel?

David eljátszása volt a munka dandárja, ez vetette fel a legtöbb kérdést. A kézenfekvő válasz az lett volna, hogy ő Virginia ellenpólusa: szomorú, sötét, egy megtört ember. Amikor pedig Virginiává válik, visszatér a fény. Ezt viszont nem akartam, ahogy a maszkulinitása  kihangsúlyozását sem. David nem azért válik Virginiává, hogy megszabaduljon a fájdalomtól és a frusztrációtól, hanem önmagát keresi. És persze az élvezet kedvéért is teszi.

Milyen François Ozon a forgatáson?

Elsőként a türelmetlensége ugrik be. A pörgős munkatempója jól passzol a filmezéshez. A dinamikussága megakadályozza, hogy túlgondoljuk a dolgokat. A türelmetlensége talán abból is fakad, hogy operatőrként is gondolkodik. Ha elkészült egy snittel, már jön is a következő. A színészek jól járnak ezzel, hisz nincs időnk kiesni a szerepünkből, de a technikusoknak nagy kihívás. Először dolgoztam olyan rendezővel, aki operatőrként is gondolkodik, és nagyon tetszett, hogy mennyi mindent kézben tart.

659

Meglepett az is, hogy milyen specifikusan és világosan osztogatja az instrukciókat. Gyakran szól közbe, ha látja, hogy valami nem működik, könnyedén meg tudja mondani, hogy átjön-e az érzelem, a hitelesség, az életszerűség vagy a spontaneitás. Borzasztó szemfüles, és pontosan tudja, hogy milyen felvételekre van szüksége, minden ott van a fejében. Nem forgatja minden szögből a jeleneteket, csak hogy megkönnyítse magának a vágást, csak hogy fenntartsa az összes opciót. Nehéz döntéseket hoz a forgatáson, és ezt a színészek is díjazzák.

És Anaïs Demoustier?

Korábban egy másik film tesztfelvételein találkoztam vele. Szerettem volna, ha megkapja azt a szerepet, de nem így történt. Tudtam róla, hogy lehengerlő, és nem is okozott csalódást. Nagyon gazdag az arcjátéka, jobb nem is lehetne.

Jobban megismerted magad azáltal, hogy nőt alakítottál?

Amikor François megkérdezte, hogy melyik a legjobb profilom, fogalmam sem volt róla, de érdekelt a megfejtés, és kiderült, hogy az egyik profilom férfiasabb, amiben kisebbnek látszik az orrom. Olyan kérdésekkel szembesültem, amikkel inkább színésznők szoktak, de ezek részei a szakmának, férfiak számára is. Magában a színészetben is van valami eredendően nőies, hisz alárendeljük magunkat egy karakternek, tekintetek kereszttüzébe állunk, érzéseket fejezünk ki. Húsz éve, mióta színész vagyok, próbálom elnyomni a maszkulinitásomat, és most hirtelen a földbe döngöltem.

61

Virginia megtestesítése lehetőséget adott arra is, hogy tanuljak hallgatni, használni a csendet. Virginia nem siet sehova. A némasága sosem üres, feminin jelenléte van. A múltban mintha féltem volna a hallgatástól, megpróbáltam cselekvéssel betölteni a szavak hiányát, ami hiba volt. Azok a színészek nyűgöznek le a leginkább, akik tudják, mikor kell befogni. Niels Arestrup például nem elmondja a sorait, hanem elmorzsolja őket. A csendet érezni előtte, utána, közben.

Szakmailag tanultál ebből a tapasztalatból?

Egy színésznek ritkán adódik lehetősége ilyen radikális transzformáción átmenni egy szerep során, nekem pedig ez szárnyakat adott. Ma már Virginiának köszönhetően nem kapkodok annyira, rászánom az időt, hogy átérezzem a karaktert. A szerepeim közül Virginiának a legnagyobb hatásúak közt a helye. Hiányozni fog a csaj!

Nyerj páros belépőt a film premier előtti vetítésére!

 

Fordította: Csiger Ádám.

Forrás: ADS Service Kft.

 

Az új barátnő (Une nouvelle amie)

Színes, feliratos, francia filmdráma, 105 perc, 2015  [(16)]

Rendező: François Ozon
Forgatókönyvíró: François Ozon
Zeneszerző: Philippe Rombi
Operatőr: Pascal Marti
Producer: Eric Altmayer, Nicolas Altmayer

Szereplők: Romain Duris (David / Virginia), Anais Demoustier (Claire), Raphaël Personnaz (Gilles), Isild Le Besco (Laura), Aurore Clément (Liz), Jean-Claude Bolle-Reddat (Robert), Bruno Pérard (Eva Carlton)

Bemutató dátuma: 2015. március 19. 
Forgalmazó: ADS Service Kft.
Korhatár: 16

nyomtat

Szerzők

-- PRAE.HU --

A prae.hu művészeti portál 2006 óta jelenik meg, naponta friss művészeti hírekkel, tudósításokkal, és elemzésekkel, interjúkkal. Hat művészeti ág (irodalom, art&design, építészet, színház, zene, film) mellett gyerekrovata is van.


További írások a rovatból

Az HBO MAX Latin-Amerika készít filmet a denevéremberről
Michelangelo Antonioni: Nagyítás
Filmvetítés a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban
Interjú Kis Hajnival a hatás kérdéseiről és a pszichológiai érzékenységről, valamint új filmprojektjének terveiről és a filmezésen kívüli ötleteiről

Más művészeti ágakról

A Kelet-Nyugati Alkotóműhely Felejtő című előadásáról
Interjú Illés Mártonnal zenei energiákról, a kortárs zene helyzetéről, tanulmányokról
A Poszthumanizmus és... sorozat újabb eseménye
A Prae körkérdése zeneszerzőkhöz: Kondor Ádám válaszol


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés