bezár
 

irodalom

2015. 06. 24.
Boldog öregekről
Mesék boldog öregekről – felnőtteknek. Magvető, 2014. Válogatta és szerkesztette: Boldizsár Ildikó
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Elsőre minden más eszembe jutna az öregekről csak a boldogság nem. Pedig ez a válogatás olyan meséket gyűjt egybe, amelyek arról tanúskodnak, milyen utakon-módokon érhető el a boldog öregkor. Felnőtteknek készült a válogatás, de gyerekeknek is felolvashatunk a könyvből, hiszen mesék ezek a javából.

Idős, koros, öreg, agg, aggastyán, szépkorú, érett – mindegy, hogy hívjuk őket, egy közös, a fiatalabbak úgy érzik, mintha mindannyian egy másik bolygón élnének. A környezetünkben élő öregeken látjuk, hogyan lehet vagy hogyan nem lenne jó megöregedni. A kötetben található mesék egyik célja a szerkesztő szerint az, hogy még „időben” figyelmeztessen arra a felelősségre, ami az embert terheli saját jövőjét illetően.

A Mesék boldog öregekről válogatással az idősek iránti tiszteletét szerette volna kifejezni Boldizsár Ildikó, mesekutató. Az utóbbi időben sok öregeket érintő tiszteletlenséggel találkozott, és felmerült benne a kérdés: biztos így kell lennie? Ez az élmény késztette arra, hogy megnézze, mit mondanak a mesék az öregekről. Hogyan lehet szépen megöregedni? Mit üzennek, hogyan bánhatunk az idős emberekkel? A könyvbemutatón elmesélte, ez volt a legszomorúbb munkája életében, mert mesegyűjtés közben látta, milyen hozzáállások lehetségesek az öregekkel kapcsolatban és ahhoz képest mi a helyzet. Először összeírta, általában mit gondolunk az idősekről, hogyan állunk hozzájuk, milyenek ők, milyen gondjaik, problémáik vannak, mitől félnek, minek örülnek, tudnak-e örülni, látják-e magukat öregségükben? Ezután, szokás szerint elolvasott több ezer mesét és megnézte, hogy a megtalált mintázatok benne vannak-e a történetekben, vagy hogy maguk a történetek mit mondanak az öregkor szépségeiről-rútságairól. Amikor pedig megvolt több száz szöveg, azon is elgondolkodott, mi az, amit ő szívesen megmutatna most élő idős embertársainak és azoknak, akik még előtte állnak. A mesékből kiderül, hogy öreggé akár negyvenévesen is válhat az ember, amikor gyermekei házasulandó korba lépnek, és vannak idősek, akiknek még az apjuk is él és még annak az apja is – így jutunk el az emberi kor végső határáig, és még tovább…

A mesebeli apókák és anyókák mind nagyon szegények. Hogy lehet ez? – osztja meg a könyv előszavában a szerkesztő első döbbenetes tapasztalatát. Tény, hogy az öregedésben lévő egyszerűsödés, amit „esszencializálódásnak” nevez, aligha fejezhető ki szebben, mint a szegénység szimbolikus képével. Aki ugyanis a mesékben szegény, abból vagy minden lehet még, vagy nincs is szüksége semmire, mert mindene megvan már, természetesen nem anyagi értelemben. Nos, ez utóbbiak a mesék boldog öregjei. A kötet meséi közül a „bölcs öregek”-ről szóló történetek mutatnak leginkább követendő példát, mert ezekben az időskor legszebb vonása jelenik meg. Nem az aggódó, zsörtölődő, panaszkodó, rugalmatlan gondolkodásúakra gondolunk itt, hanem azokra, akik képesek az elfogadásra, a létezés derűs szemlélésére. „A sűrített látásmódból következő képi gondolkodás és képes beszéd, a csak lényeges információk közlésére való szorítkozás jól érzékelteti azt a másfajta látásmódot, ahogyan az idős emberek szemlélik a világot.” – írja az előszóban. Öt fejezetcím tagolja a szövegeket: Az öregkor becsülete, Mit tudnak az öregek?, Anyókák – apókák, Leleményes öregek, Fiatalok – öregek valamint a zárómese, a Philémon és Baukisz – amely a kötet szép befejezéseként az élet transzcendens aspektusát  villantja fel. Az együtt, jóban-rosszban eltöltött élet szépségét példázva a magas irodalom felé nyit kaput.

Sokoldalú a válogatás, remek fordítóktól olvashatunk szövegeket, mint például Buda Ferenc, Rónay György, Márton László, Trencsényi Waldapfel.  Mint a sorozat* előző köteteinél megszoktuk, különböző népek meséit olvashatjuk, különböző stílusokból, szemléletekből, szokásokból csemegézhetünk. A keleti meséknél például feltűnik, a kedély milyen fontos eleme a jóllétnek, a fizikai hanyatlás ellenére sokat segít, egy szellemi felívelés jellemző, nem egyértelmű a begyöpösödés. Kedvencem A szélcsengettyű című japán mese (36.), amely jól példázza a keleti életfelfogást, és azt, hogy a játékosság, a felülemelkedés mennyire jótékony lehet a keserű öreg években. Az öt babos gombóc-ból, ami szintén japán mese (142.) –  nemcsak kulináris információkat tudunk meg, hanem azt is, hogy bizonyos öregek vásott kölyökként élik életüket egymás mellett, ugratják egymást, ettől boldogok. Grimmtől A brémai muzsikusokat itt Márton László fordításában találjuk, a címe A brémai városi zenészek (17.) E könyv egyik meséjéből fontos kérdésre kapunk választ: Miért nem fiatalodhatnak meg az öregek? (21.). A Mátyás királyos történetekben (26. 28.), a furfangos öreg túljár még a király eszén is, egyben életvezetési tanácsot ad. A Lapunyiska szintén magyar mese, nem ismertem, de nagyon megragadott (146.). Ebből a meséből is kiderül, hogy nem annyira a megöregedés a baj az életben, hanem az utód nélküliség, hiszen nincs folytatása a család életének. Azonban a mesék ezzel a problémával is tudnak nagyvonalúan bánni; óhajra, sóhajra terem az idős házaspárnak gyereke – babszemből, magból, vagy akár a sarokba sepert szöszökből, mint ahogy Lapunyiska. (A germán mesevilág elemi lényeire emlékeztet ez a figura, például a Suszter manócskáira, akik éjjel meglepték segítségükkel a susztert és befejezték a félkész munkákat.) Ez a kisfiú is, mint társai, igen kicsike, de annál erősebb és szinte varázserővel bír. Persze, hiszen nem a valóság terepén teremnek ők, de a fantázia virágzó erdejében. Lapunyiska segít anyjának, kiviszi az ebédet a szántogató apának, aztán elkapja az eke szarvát, megfogja a munka végét. Ezt meglátja az éppen arra haladó királyi család, a hintóból kitekintő hét királylánynak megtetszik az apró legény és játszópajtásnak hazaviszik a palotába. Ott minden földi jóval és arannyal ellátják, a fiú pedig minden vasárnap meglátogatja szüleit, akik szintén részesülnek a csodás javakból… A válogatásban benne van még Az öreg halász és nagyravágyó felesége magyar népmese (152.) – ismertebb történet, a „Jól van, apjuk!” szintén ismerős lehet az Andersen gyűjteményekből (Rab Zsuzsa fordította).

Föltétlenül meg kell említenem, hogy a kötetben egy egérfarkincányi rajz sincsen. Illetve van a borítón rajz, és a mesék kezdőbetűi iniciálék. Ám illusztrálatlanság egy cseppet sem zavar – és szerintem a gyerekeknek is jó, ha néha látnak ilyet a harsány látványdömpingben, hogy egy könyv egyszerűen könyvészetileg is lehet szép (Pintér József tervezése). Tulajdonképpen „a könyv” ilyen, hogy a szavak, a mondatok sorjázása hívja elő hallgatójából képzelete képeit. És az is elég. Sőt nagyon jó.

 

*Ez a hetedik kötet, amely bekerült a Fabulárium alapkönyvtárába is az előzőekkel együtt.  A gyűjtemények a megjelenés sorrendjében a következők: Mesék férfiakról – nőknek (2007), Mesék nőkről – férfiaknak (2007), Mesék anyákról (2008), Mesék apákról (2008), Mesék életről, halálról és újjászületésről (2009), Mesék testvérekről (2012), Mesék boldog öregekről (2014). Kutatásait további kötetekben foglalja össze: Meseterápia (2010), Mesekalauz úton lévőknek - Életfordulók meséi (2013), Meseterápia a gyakorlatban (2014).

 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dóra Szepesi --


További írások a rovatból

Annie Ernaux: Lánytörténet - Magvető, 2020
irodalom

Hálózat- és kultúrafogyasztás Hálózat- és kultúrafogyasztás
Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok. Szerkesztette Bárány Tibor, Hamp Gábor és Hermann Veronika. Typotex kiadó, 2020.
irodalom

Amikor az igazságnak több arca van Amikor az igazságnak több arca van
Szvjatlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban, Helikon, 2020.
irodalom

Tóbiás Krisztián regényrészlete: Kisrózsifalva Tóbiás Krisztián regényrészlete: Kisrózsifalva
A Prae folyóirat Ragály-számából

Más művészeti ágakról

art&design

Üzenetek a poszt-tisztaság korából Üzenetek a poszt-tisztaság korából
Avagy szeméthalmaz a galériában: Szabó Kristóf „ERROR” című kiállítása
színház

Nehéz idők, nehéz emberek Nehéz idők, nehéz emberek
Andrew Bovell: Ha elállt az eső, Guelmino Sándor rendezésében
Gondolatok a Cirkuszi Világnap délutánján
Interjú Réti Iringóval, aki bábszínész szakon végzett a Színművészetin, most Berlinben él, de játszott már Debrecenben, Grazban, sőt Palermóban is


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés