bezár
 

film

2015. 06. 08.
Sokszínű előítéletek
Philippe de Chauveron: Bazi nagy francia lagzik
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A francia Philippe de Chauveron rendezői munkáit hazánkban eddig nem övezte zajos siker – vagy nem is volt lehetőségünk megismerni ezeket –, a Bazi nagy francia lagzikkal azonban igazi sikerprodukció látogatott el hozzánk. A film az előítéletességet neveti ki jól fejlett humorával, miközben még romantikus is, mert cselekménye négy esküvő körül bonyolódik. Christian Clavier főszereplése már csak a ráadás.

Talán nem is sújthatna jobb humorérzékkel a sors egy tősgyökeres francia, ájtatosan katolikus házaspárt, minthogy más-más etnikumú vejeket akaszt a nyakába. S ha vegyesházasság, akkor legyen jó kövér – akárcsak anno az a bizonyos görög bazi nagy – gondolhatnánk az erősen légből kapott téma hallatán, hiszen az a tény, hogy a Christian Clavier által alakított Claude Verneuil még negyedszer sem francia vőt kap az élettől, enyhe túlzásnak tűnik. A túlzás pedig minden jó karikatúra alapja, ezúttal filmes formában.

Akad itt zsidó, arab, kínai, afrikai férj és férjjelölt, de valószínűleg jönne még más is, ha Verneuil papának lenne több eladó sorban lévő lánya. Elvégre Franciaországban minden negyedik frigy vegyesházasság, miért is ne fordulhatna elő egy családon belül rögtön négy? Philippe de Chauveron és Guy Laurent a kevert etnikumú házasságokat és a nyomukban baktató előítéleteket feltupírozva írta vígjátékra a statisztikázható valóságot, a végeredmény pedig egy nem meglepően sztereotipikus és sematikus, ám meglepően jól működő komédia, mely – ha mással esetleg mégsem – szabadszájúságával mindenképpen elképeszt.

Bazi nagy francia lagzik

Amennyiben ifjabb korunkban sokat ültünk a tévé előtt, és hétvégenként be-becsúszott egy-egy Louis de Funès-film a programba, eszünkbe juthat Gérard Oury Jákob rabbi kalandjai című 1973-as klasszikusa, ahol Funès féktelen humorral és vérbő szemérmetlenséggel szid zsidót, arabot, belgát, egyszóval mindenkit, aki nem francia. Ezért valószínűleg senki sem ítélte el kedvenc csendőrét, hiszen-e lendületes francia délutáni mozi komédiás jó szándéka és minden irányba karikírozó gesztusa egyértelmű. Hasonló hozzáállás szükségeltetik a Bazi nagy francia lagzik pattogósan szókimondó stílusához, melyben néha sárgának hívják a kínait, bibsinek a zsidót, terroristának az arabot, a feketét meg már inkább hagyjuk, hiszen úgyis az ő személye körül kerekedik a legnagyobb vihar.

Bazi nagy francia lagzik

Az előítéletek ábrázolása kényes téma, ez nem is kétség, de talán az egyik legjobb módszer, ha nevetve szembesülünk saját előítéletességünkkel, ami, félreértés ne essék, egyáltalán nem a probléma elbagatellizálása. Philippe de Chauveron, lévén vérbeli vígjátéki rendező, a Bazi nagy francia lagzikkal egy friss, fiatalos és aktuális családi komédiát vág a társadalom arcába, holott azzal kapcsolatos feltételezésekbe, hogy vajon filmjében mennyi a szociális mondanivaló, nem érdemes bocsátkozni, elég, ha végignevetjük a másfél órát. Pedig nagyon kurrens most (netán mindig?) a téma, a francia filmesek is egyre többet reflektálnak a bevándorlókérdésre, mostanság talán másképp, talán oldottabban, s hogy ezt mennyire jól teszik, azt már az Életrevalók és a Samba (r.: Eric Toledano-Olivier Nakache) fergeteges népszerűsége is igazolta, a Bazi nagy francia lagzik pedig egyenesen betetőzni látszik a sikert.

Bazi nagy francia lagzik

A tavalyi év egyik legkedveltebb francia darabjáról van ugyanis szó, mert valószínűleg mindenki magára ismert a profin kifigurázott előítéletek láttán. Na de véletlenül se higgyük, hogy az előítélet csak fehér színű – sugallja a film –, mert de Chauveron szerint fekete is lehet, sőt, pompázhat a szivárvány minden színében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kínai-zsidó-arab vejek zsigeri előítéletei (mert ugye a feketék csak szexéhes paráznák lehetnek), és a leendő negyedik vő afrikai papájának idegenellenessége (hiszen abból csak probléma adódik, ha fia egy „kátrindönővöt” szed össze). S ha eltekintünk a kifigurázott rasszizmus kacagtató formában is kellemetlen realitásától, a remek humor és a sűrűre koncentrált jelenetezés mellett egész korrekt színészi alakításokra bukkanhatunk, nem kizárólag Christian Clavier részéről, akiben egyébként most sem kell csalódnunk. Nagyjából mindenki megkapja a saját kibontakozási lehetőségét, aminek legtetszetősebb példája az a színházi jelenet, melyben a Noom Diawara által megformált negyedik „betolakodó”, Charles Koffi bizonyítja színpadi képességeit.

Első gondolatra talán bizarrnak tűnhet komoly problémákon felszabadultan hahotázni, ám a nevetés sok mindenre gyógyír, hátha egyszer tényleg eléri a kívánt hatást ilyen vagy hasonló, széles népszerűségű kultúrtermékekbe csomagolva. Nem érdemes tehát – ne finomkodjunk – az éktelen röhögés miatt szégyenkezni, mert igenis vicces, amikor a szereplők keresztbe-kasul ócsárolják egymást, de közben mégis elveszik az élét a mondandónak. Mert a szókimondás felszínre hozza a bujkáló feszültségeket, a humor pedig feloldja azokat, s ezt Philippe de Chauveron produkciója nagyon is jól tudja.

 

Bazi nagy francia lagzik (Qu'est-ce qu'on a fait au Bon Dieu?)
Színes, magyarul beszélő, francia vígjáték, 97 perc, 2014

Korhatár: 12 év
Rendező: Philippe de Chauveron
Rorgatókönyvíró: Philippe de Chauveron, Guy Laurent
Zeneszerző: Marc Chouarain
Operatőr: Vincent Mathias
Producer: Romain Rojtman
Vágó: Sandro Lavezzi

Szereplők: Christian Clavier, Chantal Lauby, Frédérique Bel, Julia Piaton, Emilie Caen, Elodie Fontan, Ary Abittan, Medi Sadoun, Frédéric Chau, Noom Diawara

Bemutató dátuma: 2015. május 28.

Forgalmazó: MTVA
 

nyomtat

Szerzők

-- Bükki Linda --


További írások a rovatból

Nemes Anna Beauty of the Beast című dokumentumfilmje a 19. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon
Beszámoló a 10. Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztiválról

Más művészeti ágakról

art&design

Gondolatok a Geometric Environments című kiállításról
Tasi Katalin: Lányka, tükörben. Pagony Kiadó, 2022


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés