bezár
 

film

2016. 03. 02.
Rossz kisfiam
Julie Delpy: Így jártam a mostohámmal
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az Így jártam a mostohámmal – mely az eredeti forgalmazásban szimplán csak Lolo címen (a kulcsszereplő nevén) fut – egy jobb sorsra érdemes vígjáték. Julie Delpy ezúttal is egy családi probléma közepén találja magát, felhígított ödipuszi meséje viszont még akkor is szólhatna őszintébben a témáról, ha tudva levő, hogy a rendezőnő nem akart túlzottan belebonyolódni mondanivalójába.

A franciák sápadt szépségéről, Julie Delpyről legalább a 90-es évek óta ismeretes, hogy lelkesen hajszolja a sokszínűséget. Tősgyökeres francia, választott hazája mégis Los Angeles, de már filmművészeti tanulmányait is New Yorkban folytatta. Kozmopolitasága mellett régóta igyekszik a filmkészítést is alaposan körbejárni, rendezéssel, forgatókönyvírással és zeneszerzéssel is foglalkozik, kiegészítve népszerű európai vagy amerikai illetőségű színészi alakításait. Forgatókönyvíróként Richard Linklater Mielőtt-triológiájának második részében, a 2004-es Mielőtt lemegy a nap című filmben is segédkezett, első nevesebb rendezői munkája pedig a 2007-es 2 nap Párizsban. Ha azonban a kezdeti rendezéseknél még nem is volt olyan nyilvánvaló – mert például a 2 nap Párizsban elég szórakoztató lett, és beillett volna korai zsengének –, a 2012-ben készült 2 nap New Yorkban idejére egyértelművé vált, hogy hiába Delpy alkotói buzgalma és megállíthatatlan mesélőkészsége, rendezőnőként valószínűleg sosem fog elsőrangú darabokat kitermelni magából. Csalódás volt viszont az a színvonalbeli visszaesés, mely innentől kezdve jellemezte őt, s mely ráadásul azt a nyamvadt utóérzést hagyja szüntelen maga után, hogy a művésznő szándékosan butítja régi, értékes ötleteit.

prae.hu

Így jártam a mostohámmal

Tavalyi vígjátéka, az Így jártam a mostohámmal ezúttal visszakalauzol a francia illetőségű vidéki és fővárosi életbe. Története – ami egy kliséktől mentesebb verzióban még izgalmas is lehetne – a biarritz-i tengerparton kezdődik, majd a párizsi forgatagban folytatódik, s két eltérő életvitelű ember bonyodalmakkal nehezített összecsiszolódásáról szól. Delpy a divatszakmában tevékenykedő fővárosi Violette-et alakítja, aki egy tengerparti üdülés alkalmával megismerkedik az informatikus Jean-Renével (Dany Boon). Mindketten a negyvenes éveiket tapossák és mindketten magányosak, így gyorsan egymásnak esnek. Könnyednek szánt kalandjuk viszont komoly kapcsolatba torkollik, melynek egyetlen akadályát Violette furmányos fiacskája, Lolo (Vincent Lacoste) jelenti, mert ő a legpiszkosabb eszközöket bevetve próbálja kigolyózni Jean-Renét a családi fészekből, teszi mindezt komédiára hangolva. Ettől a műfajtól egyébként mostanában nem tud vagy nem is akar szabadulni Delpy, de a legfőbb probléma az, hogy ehhez kiegészítésként a szinglifilm-történet legelhasználtabb szennyeséből válogatja főként testiségre koncentráló poénjait. Az alpáriság már a 2 nap New Yorkban idején sem működött, semmiképpen sem lehet tehát Delpy naiv lelkesedésének rovására írni az új film melléfogásait.

Így jártam a mostohámmal

Ráadásul, ha visszaemlékszünk arra, hogy részt vett néhány nem is olyan rossz forgatókönyv megírásában (pl. a Mielőtt lemegy a nap mellett a Mielőtt éjfélt üt az óra történetírásában is közreműködött, s még a 2 nap Párizsban és a Francia hétvége forgatókönyve sem volt tűzre való), világossá válhat, hogy Delpy tudná, mi a jó. A régi bravúros, ám felszabadítóan szókimondó párbeszédek helyett azonban megint csak bugyuta gusztustalanságok tolakszanak az arcunkba, bár szerencsére nem egyeduralkodó módon, mert Lolo akcióba lépését követően a pattogós dialógusok helyett inkább a helyzetkomikumok válnak uralkodóvá. Az Így jártam a mostohámmal majdnem egyetlen erényét a szereplők/főszereplők játéka képezi, hiszen szinte erőfeszítés nélkül rázzák ki kisujjukból a karaktereket. Ez viszont egyrészt nem újdonság, mert egyértelmű, hogy a tapasztalt Julie Delpy, Dany Boon, Vincent Lacoste és Karin Viard nem illetődik meg egy képességeiket jóval alulmúló filmben, másrészt pedig ez önmagában vajmi keveset javíthat a helyzeten. A két sarkalatos pont, ahol ezt a sztorit még fel lehetett volna húzni, éppen a Delpy által jegyzett forgatókönyv és rendezői munka, aminek hiányosságai feltételezhetően rosszul esnek a művésznő rajongóinak, emellett nem túl okos dolog rontani azon – egy kósza feltételezés szerint megalkuvások miatt –, amiben szakmailag brillírozni illene, ha már értünk hozzá.

Így jártam a mostohámmal

Ám teljességgel lényegtelen, hogy a Delpy-rendezések legújabb darabja miért is sikeredett ennyire kommerszre, mert az ízléses frivolságot behelyettesítő közönségesség önmagában okafogyottá teszi a kérdést. Tudjuk mi azt, hogy Julie Delpy imádja a bonyolult érzelmeket és a szexualitás szabad szájú kibeszélését, s emellett a burjánzó családi problémák is fontos alapját képezik történeteinek, ilyen Lolo anyja iránt érzett eszelős ragaszkodása is. Ott pislákol valahol a szerzőnő spiritusza, mely felismerhetővé, besorolhatóvá teszi a produkciót, de nem igazán hozza azt, amit várnánk tőle. Visszaemlékezve a filmre elsőként olyan képek tolakszanak elő, mint ahogy a bővérű barátnő, Ariane (Karin Viard) belepisil a medencébe vagy Violette nyelvmozgásával orális szexet mímel a vonaton. Utána ugrik csak be néhány valóban vicces jelenet, például amikor a folyton ártatlan arcot vágó Lolo kisfiús alsónadrágban támaszkodik az ajtófélfának, s közben rosszban sántikál vagy a partydroggal megitatott Jean-René éppen Karl Lagerfelddel próbál szelfizni. Nagyvonalúbban, elegánsabban mindez jobban csúszott volna, ezzel a stílussal azonban olyan a film, mint Jean-René ablaka a történetben, mely az Eiffel-toronnyal „szemben” van, pontosan a Défense negyed közepén, ahonnan persze Párizs ékességéből semmi sem látszódik.

 

Így jártam a mostohámmal / Lolo

Színes, magyarul beszélő, francia vígjáték, 99 perc, 2015

Korhatár: 16 év

Rendező: Julie Delpy

Forgatókönyvíró: Julie Delpy és Eugénie Grandval

Operatőr: Thierry Arbogast

Producer: Michael Gentile

Vágó: Virginie Bruant

Szereplők: Julie Delpy, Dany Boon, Vincent Lacoste, Karin Viard, Antoine Lounguine, Christophe Vandevelde, Elise Larnicol

Bemutató dátuma: 2016. január 21.

Forgalmazó: ADS Service Kft.
 

nyomtat

Szerzők

-- Bükki Linda --


További írások a rovatból

Margherita Vicario: Gloria! - XXII. Olasz Filmfesztivál - MittelCinemaFest 2024
Rich Peppiatt: Kneecap – Ír nemzeti hip-hopot!
A 12. Primanima mint a magány és társadalmi kritika tükre
Hans Steinbichler: Egy egész élet

Más művészeti ágakról

A Mesautó a Veres1 Színházban
Mit jelent az ifjúsági irodalom ma? – kerekasztal-beszélgetés
A 2024-es Aranyvackor pályázat díjátadójáról
építészet

Huszadik Média Építészeti Díja finálé


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés