Budapest tele van színházakkal. Térnyerésük a 19. században kezdődött, a gróf Széchenyi István által megálmodott, 1837-től a mostani Astoriával szembeni telken épült Nemzeti Színházzal. Később a Blaha Lujza téri épületbe költözött, amit aztán 1964-ben, a metróépítkezésre hivatkozva, egyszerűen felrobbantottak. A színházépületek többsége mulatókból, később filmszínházakból alakult ki, számos közülük bezárta kapuit, de akadtak, amelyek újra kinyitottak, az elnevezések pedig állandóan változtak – alig lehet nyomon követni a sok átalakulást! Az Országos Színháztörténeti Múzeumnak köszönhetően, a kétórás idegenvezetett séta közben mégis lekövethetjük a történetet a pesti Broadway-n és környékén.

Tíz színházat (vagy hűlt helyüket) nézünk meg, gyors menetben, Maksai Ágnes idegenvezetővel. A Madách téren, az Örkény Színház előtt találkozunk. Ez volt amúgy a régi Madách Színház 1940 körül. Drámai színház volt a körúti Madách is, később vett zenés-populáris irányt, a Madách Kamara pedig, Örkény nevét felvéve, Mácsai Pál vezetésével, a korábbi művészi hagyományokat folytatja. Máris halljuk az első sztorit: anno Várkonyi Zoltán a Hamletben a rendszerkritikáját a Császár vasöklének durva színpadi demonstrálásával fejezte ki, amiért behívatták, de ékesszólóan kimagyarázta, mondván, egy vasöklöt nem lehet finomkodva ábrázolni. Amivel sikerült elterelnie a figyelmet a lényegről, hogy ugyanis a darabban egyáltalán nincs vasököl. Hosszabb sétálás után az Új Színház következik a Paulay Ede utcában. A Dörner György előtti időkből olyan nevek kapcsolhatók ide, mint Várkonyié vagy Kazimir Károlyé – a színház neve akkor Thália volt. Az Opera megállónál megtudjuk, hogy Ady Endre egyszer a közeli Három Hollóban (a mostani Louis Vuitton-ház) becsípve felült az egyik szfinx hátára, mert a szobor Lédára emlékeztette. Aztán leesett róla.

Szemben a Balettintézet lepusztult, gyönyörű, nagy belmagasságú épülte 2002 óta nem funkcionál, sajnos idegenvezetőnk sem tudta megmondani, mi lesz vele. Viszont mutat plafonig lábakat lendítő, akarom mondani, grandzsötéző balerinákról képeket a dicső múltból. Önkéntelenül is kihúzom magam, felszegett állal, peckesen megyek tovább a Nagymező utcáig. A jelenlegi Thália bejáratánál, körben rézzel gravírozott járólapok mesélnek az épület történelméről: például az 1910-es, 20-as években lokálként Jardin d’Hiver (Télikert) volt a neve, nyáron a társulat a Jardin de Paris nevű varietészínházban lépett fel. A Broadway Negyedet kezdetben francia mintára akarták kialakítani, végül az amerikai modell honosodott meg. A Mikroszkóp Színpad korábban az épületegyüttes szerves része volt, a Mai Manó Házzal együtt. Túloldalt az Operettszínház nekem egyet jelent a Csárdáskirálynővel: tavaly volt a darab százéves évfordulója. Talpunk alatt a Halhatatlanok Társulatának lábnyomai látszanak. A többséggel ellentétben, Eszenyi Enikőé mezítlábas, biztosan nyáron készült, mondja mellettem valaki. Pár lépés a Radnóti Színház az épp aktuális igazgatóváltással: Bálint András helyett Kováts Adél.

Átvágunk a lepukkant homlokzatú egykori Budapesti Kamaraszínház elé. Szintén moziból alakították ki annak idején, még kint van a tábla bizonyítékként: Tivoli. A szocializmus alatt Tinódi – mivel ennek a névnek nincs idegen csengése. Mellette az új Capa Központ, várhatóan az egész épületegyüttest felújítják. A Király Színház csupán egy szál emléktábla a Király utca 71. kopottas falán, pedig hajdanán olyan dívák játszottak itt, mint Fedák Sári, Szamosi Elza és Medgyaszay Vilma. A túrát a nemcsak gyerekeknek szórakozást kínáló, hanem a kortárs felnőtt kultúrának is gyakorta teret adó, nagy múltú Budapest Bábszínházzal zárjuk, az Andrássy úton.

Ha turista vagy saját városodban, tutira rákapsz a turistáskodásra. Jó érzés, ha a mindennapi rohanásban észrevesszük a város csodáit. Én is rákattantam: a színháztörténet után érdekelni kezdett a fővárosi kávéházi élet. Tervem, hogy végigjárom a híresebb kávézókat, megismerkedem történetükkel. Ezt a cikket a Dunapark Kávéházban írom, mellettem egy ódon falióra félkor és egészkor szépen bim-bamol – vajon hogy került ide? Krúdy Gyula novellái biztos a segítségemre lesznek a kávéházak felfedezésében, de részt vennék egy témába vágó városnéző sétán is. Velem tartasz?

Színház- és várostörténeti séta

Sétavezető: Maksai Ági

2016. február 20.

Fotó: Kiss Annamária

Budapest