bezár
 

színház

2016. 03. 09.
Mert ez nem műanyag
A Forte Társulat előadása a Trafóban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A tizenegy éve elhunyt Tar Sándor novellái alapján Keresztury Tibor írt darabot A te országod címmel a szocialista világ perifériáján tengődő, gyárban robotoló munkásemberek hétköznapjairól, melyet a mozgásszínházas Forte Társulat ad elő a Trafóban, Horváth Csaba rendezésében.

PVC csövek helyettesítenek liftet, ágyat, ablakpárkányt, locsolót, gyárkéményt, hangszert, kacskakezet – még hímtagot is, majd látjuk. Ne szaladjunk előre: műszakkezdéssel indulunk. Mondjuk szaladni nem is lehet, szinte minden férfi sánta, rossz a lába, vagy a keze sérült meg – üzemi balesetek. Abszurd módon műanyag csöveket előállító gyárban vagyunk. Kezdésnél még elég jó a kedv, hiába a másnaposság, a kimerültség, van energia, a kollektíva teljes erőbedobással püföli a csöveket a földön, onnan vesszük fel a ritmust. Pörgünk ezerrel ebben az értelmiségtől totálisan idegen térben: Tar Sándor kivétel, íróknál szokatlan a gyári munka. Éppen ezért annyira hiteles, ahogy ábrázolja az egyszerű, tanulatlan, „keményen dolgozó kisember” életét.

Szkéné színház

Erős az áthallás, ha nem tudjuk is, pontosan érezzük, „ma” is ugyanez a helyzet, ráadásul a hatalom – csakúgy, mint akkor – az ő nevükben működteti propagandagépezetét. A sorra megjelenő vágyak fölöttébb ismerősek. A setesuta, dadogós fiatalember, Vízipók minden áron el akarja veszíteni szüzességét, a magányos, lepukkant külsejű Nándi néni – Nándi bácsi halála után – szeretetre éhes, az anyai ösztöneit Vízipók istápolásával éli ki, a főhős, Sipos pedig egy jobb és jövedelmezőbb munka reményében kockára tesz mindent, kedvébe akar járni feleségének, aki meg azon töri magát, hogy szegénységük miatt kirekesztett gyerekükből normális felnőttet neveljen.

Legtöbbjük azonban simán az alkoholt választja. A kocsmajelenet az egyik legsikerültebb, itt látni igazán, hogy a lecsúszott, elbutult, egzisztencia nélküli emberek hogyan vívják alantas harcukat életük egyetlen céljáért, az ital megszerzéséért. Itt egy részeges nő áll (dülöngél) a középpontban, az ő figuráját nézve valahogy még szerencsétlenebb a küzdelem – ha ennyi nemek közötti különbségtétel megengedett. Műszak végére mindenki fáradt, elcsigázott, reménytelen, másnap újra felszívják magukat a melósok, kijózanodnak, neki veselkednek ismét a napi norma teljesítésének, megy tovább minden, elhangzanak megint a tegnapi mondatok, mint például: „Mi az, senki nem dolgozik? És a szocializmus? Av­val mi lesz? Talán én fogom felépíteni?”

A te országod

Sipos tervei aztán a rendszerváltással szépen füstbe mennek. Vagyis csúnyán: a (túl) jól elkülöníthető második részben végignézzük személyes tragédiáját, amely hazudozásain, tehetetlenségén és alkalmazkodni képtelenségén keresztül vezet előbb házasságának kudarcához – hiába toldja meg férfiasságát egy nagy csővel –, majd tragikus halálához. Az előadás komor és keserű, de Tar kis magyar abszurdja és Keresztury iróniája jó párosítás, időnként a szánk nevetésre áll, így kerülve el a letargiát.

NÁNDI NÉNI: A nőknek édesség, keksz, nápolyi; olcsó ukrán csempészett cigaretta a bagósoknak, reggelente feles a korán érkezőknek. Aztán a későn érkezőknek. Aztán később, munka közben is, csak hogy jobban menjen a termelés. Vodka, mert annak nincs szaga. Sőt óvszer is, sosem lehet tudni, vannak itt fiatalok, ha rájuk jönne hirtelen. És persze kávé.

MUNKÁS 1: Az otthonról hozott hasas termoszból.

NÁNDI NÉNI: Hozzá egy pohár.

MUNKÁS 2: Abból ivott mindenki.

MUNKÁS 1, narrálva: Használat után Nándi néni körbetörölte a tetejét a ruhája aljával.

A te országod

A jelmez hűen visszaadja az üzemi párttitkárok „divatját”, az ízléstelen öltönyöket, a még ízléstelenebb nyakkendőkkel ugyanúgy, mint a klasszikus munkásviseletet: csálén álló nejloningek, ronda otthonkák, lecsúszott zoknival kombinált műanyag papucsok, kinyúlt mackógatyák. A tizenegy tagú társulat hiperaktivitása, kreatív kellékhasználata, színes színpadi eszköztára, az éneklés, dobolás (mely olykor elnyomja a beszédet, a színészeknek át kell kiabálniuk az általuk keltett zajt), a cirkuszi számnak is beillő mutatványok, szintén hozzájárul, hogy A te országod ne csapjon át a sztereotípia szerinti magyar búsongásba. Az előadás erőssége, hogy a legnyakatekertebb koreográfiák közben is működik a Forte csapatának szinkronja. Tar nagy író, Keresztury pedig Tar nagy ismerője és remekül nyúl a szöveghez. „Mert ez műanyag!”, szólt a reklám jelmondata anno – ez nem műanyag. Igazi, épp ezért fájó. Ahogy Sipos utolsó mondata is az: „Legyen meg a te országod! A te akaratod!”

 

Tar Sándor – Keresztury Tibor: A te országod

 

Szereplők:

Andrássy Máté

Fehér László

Földeáki Nóra

Horkay Barnabás

Kádas József

Krisztik Csaba

Kurta Niké

Nagy Norbert

Novkov Máté

Pallag Márton

Zsigmond Emőke

 

Dramaturg: Garai Judit

Jelmez: Benedek Mari

Díszlet: Mocsár Zsófia

Produkciós vezető: Számel Judit

 

Rendező: Horváth Csaba

 

Bemutató: 2015. december 16.

Trafó - Kortárs Művészetek Háza

A Forte Társulat produkciója

 

Az előadást beválogatták a POSZT műsorába.

 

Fotó: Kővágó Nagy Imre

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kiss Annamária --

Független újságíró vagyok. Történelem és francia nyelv szakos bölcsészként végeztem, tanulmányaim során újságírással is foglalkoztam. A Prae-nek 2015 óta rendszeresen írok színikritikát. Külső munkatársként dolgozom a Glamournak. Blogom: My Little Walhalla. Mottóm: a kultúra nem hab a tortán, hanem maga a torta.


További írások a rovatból

színház

Testek lélek nélkül, szex vágy nélkül Testek lélek nélkül, szex vágy nélkül
Othello a Katona József Színházban
színház

Artusban a tao színház Artusban a tao színház
Goda Gábor Minden (is) című darabja az Artus Társulat előadásában
színház

Az életem semmi más, csak csoda Az életem semmi más, csak csoda
Opera otthonról – Moody: Push a La Monnaie előadásában
Interjú Kelemen Kristóffal pályakezdésről, munkamódszerekről, dramaturgstátuszról, külföldi tapasztalatokról

Más művészeti ágakról

art&design

Karanténba zárt vizuális napló Karanténba zárt vizuális napló
Birtalan Zsolt 40 nap (Karantén napló) kiállításáról
irodalom

Meghalljuk-e a mieinket? Meghalljuk-e a mieinket?
Szabó Ádám: Valakik beszélnek
gyerek

Vigyázzatok a szellemtrutymóval! Vigyázzatok a szellemtrutymóval!
Magdalena Hai: Rémálmok kisboltja 1. – A csúf csikipor
art&design

Urbánus sziklák lecsupaszítva Urbánus sziklák lecsupaszítva
Szabó Kristóf KristofLab kiállítása: Cserhalmi Luca megnyitó szövege


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés