Bródy János: 52 év dalszövegei 

52 év, 501 dalszöveg egy kötetben. Nem csak azok, amelyeket Bródy az  Illés, a  Fonográf és a saját szóló lemezeire írt a 60-as évektől napjainkig, hanem azok is, amelyeket olyan kivételes előadók, mint Halász Judit, Koncz Zsuzsa vagy Zorán adtak elő.

„Ebben a kötetben a több mint 500 dalszöveg között jó néhány olyan verset találhatunk, melyek befészkelték magukat közös vonatkozási rendszereinkbe, régi és újabb verseket, melyek dallamok nélkül is utat találnak szívünkhöz és irányítják gondolatainkat.”  (Részlet Mentler Krisztina fülszövegéből)

„Különös könyvet tart kezében az olvasó: egészen olyan, mintha verseskötet lenne. Rövid sorok, rímek, strófák, ritmusok: versenként új oldalon, mint megannyi önálló mű, legfeljebb ciklusokba rendezve. Költészet ez a javából, de sajátos fajta: dalköltészet. Daloké, amelyeken generációk nevelődtek, amelyeket milliók fújtak kívülről, amelyek nem törlődhetnek a mélyemlékezetből. Különös könyv, mert olyan szövegeket hoz, amelyek szinte maguktól tapadtak meg az emlékezetben, amelyek évtizedek múltán is elevenek.”

(Részlet Rényi András előszavából)

672 oldal 

keménytáblás védőborítóval 

5950 Ft 

Könyvbemutató: 

A könyvet a Margó Fesztivál keretében a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatjuk 2017. június 7-én, 7 órakor. Bródy Jánossal Grecsó Krisztián beszélget. Közreműködnek: Csákányi Eszter, Bálint András, Cserhalmi György. 

A szerző az eseményt követően dedikál, a kötet 20% kedvezménnyel vásárolható meg a helyszínen. 

Dedikálás: 

Ünnepi Könyvhét

Park Könyvkiadó standjánál (3.)

2017. június 11., Vasárnap, 16 órakor

Orosz Ildikó: Marton László – Összpróba

Múzsák és mesterek, avagy egy rendező emlékezései

„Különös krónikát tart a kezében az olvasó. Egy olyan összetett, rétegzett szöveget, mint amilyenek egy jó színdarab mondatai. Ez nem véletlen, hiszen a könyv főhőse színházi ember, ismeri a jó előadás követelményeit, és kiváló érzelmi és képi memóriával rendelkezik. Ez a krónika egyszerre családtörténet, korszaktörténet, színháztörténet, nevelődés- és fejlődéstörténet, egyúttal izgalmas művészkarrier-történet is.” (Részlet Radnóti Zsuzsa előszavából)

Részlet a könyvből: 

„A vizsga napján pokolian esett az eső. Várkonyi a Vas utcában, a Színművészeti Főiskola épületében jött lefelé az emeletről, hazafelé tartott. Köztudottan nagy hipochonder volt, mindig rettegett, hogy megfázik, beteg lesz. Ömlött az eső, nem volt kedve kimenni. Látva, hogy kisebb tömeg ácsorog a folyosón, megkérdezte, mi történik itt. Mondták neki, hogy a rendezőhallgatók vizsgái zajlanak. Éppen szünet volt, azért ácsorogtak a folyosón.

– Milyen hosszú lesz a következő darab? – kérdezte.

– Negyven perc – válaszolták.

Várkonyi felnézett az égre, látta, hogy addig biztosan nem áll el az eső. Sóhajtott, és beült a következő vizsgaelőadásra. Ez volt a mi Májusunk. Ő persze nem tudta, hogy kinek a vizsgarendezését látja, de tetszett neki az előadás.

Miután kijött, szólt valakinek, hogy beszélni akar a rendezővel. Odamentem hozzá, mire rám nézett, és felvonta a szemöldökét:

– Maga az? – Ismert ugyan a Vígből, ahol asszisztenskedtem, de addig nemigen keltettem föl az érdeklődését. – Mondja meg a Venczel Verának, hogy holnap tizenegyre magával együtt várom az irodámban.

Másnap mindkettőnket leszerződtetett a Vígszínházba.

Sokszor elgondolkoztam: ha nincs az a zápor, talán az egész életem másképp alakul.”

„Marton László az egyik legfontosabb ember és művész a számomra. Örökké példamutató, fiatal, és új utakat keres. Egy padláson, Nóra babaházában, popfesztiválon, a Pál utcában. A Vígszínházban és külföldön. Közöttünk, a tanítványaival, a színészeivel, a nézőkért.” 

Eszenyi Enikő

„Ebben a fontos könyvben feltárul egy korszakos magyar művész gazdag életének mentális térképe sok-sok szereplőjével, városaival, országaival, földrészeivel, melynek közepében ott ragyog a Vígszínház, Marton László rendezői, színházvezetői, színészpedagógusi életművének legfőbb alkotóműhelye.”

Hegedűs D. Géza

„Marton Lászlót majdnem fél évszázada ismerem. Több jelentős rendezésében dolgozhattam. Így alkalmam volt tapasztalni, hogyan kamatoztak nála azok az élmények, melyeket egy kulturált polgári család szellemiségéből meríthetett. Hazai és külföldi művészi sikerei mellett a Vígszínház vezetését is legfontosabb szívügyének tartotta.”

Lukács Sándor

„Martonról? Sokat dolgoztunk együtt, sokat röhögtünk, sokat veszekedtünk, sok mindent megéltünk. Sokat köszönhetek neki. Több mint 50 éve ismerem… Boldog vagyok, hogy ismerhetem.”

Kern András

„Olvasom Marton könyvét. Ismerős történetek közt homályos részletek jönnek föl, vagy épp olyanok, amelyekre én e könyv nélkül már biztos nem emlékeznék. És most tudok meg dolgokat, amelyek a sok-sok év alatt a közelemben játszódtak le, amelyeket észre se vettem vagy nem értettem…”

Presser Gábor

Marton László (1943) színházrendező, a Vígszínház főrendezője, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. 

Orosz Ildikó (1975) Budapesten élő újságíró, szerkesztő, fordító. Társszerzője Halász Judit Nem születtem varázslónak című önéletrajzi könyvének (Park, 2015). 

3950 Ft

304 oldal 

keménytáblás védőborítóval 2 db képmelléklettel

Könyvbemutató: 

A kötetet a Vígszínház büféjében mutatjuk be 2017. július 6-án, 15 órakor. Marton Lászlóval Fesztbaum Béla beszélget. A szerző a helyszínen dedikál.

Dedikálás: 

Ünnepi Könyvhét

Park Könyvkiadó standja (3.)

2017. június 10., Szombat, 15 óra 

Oliver Sacks: Hála 

Méltósággal búcsúzni – lehetséges ez? Oliver Sacks két évig küzdött a rákkal, ez idő alatt a The New York Timesban publikált négy esszét, amelyeket aztán egy mini-memoárkötetté fűzött össze. Könyvében megrendítő őszinteséggel számol be arról, mit jelent egy életet bevégezni, és hogy miként békéljünk meg saját elmúlásunkkal. 

„Nem áltatok senkit: félek. De a legerősebb érzés bennem mégis a hála. Szerettem és szerettek, rengeteget kaphattam, és cserébe valamennyit adhattam magam is. És mindenekelőtt érző lény voltam, gondolkodó állat ezen a gyönyörű bolygón, és ez már önmagában véve is kivételes kegy és csodálatos kaland volt.”

Oliver Sacks (1933–2015) brit származású amerikai neurológus. A neurológia és a pszichiátria professzora volt a New York-i Egyetem Orvostudományi Karán, korábban pedig a Columbia Egyetemen, ahol a Columbia Artist címet is birtokolta. Még korábban több évet töltött a Yeshiva Egyetem Albert Einstein College of Medicine klinikai karán. Sacks több bestseller írója volt. 

A Park Könyvkiadónál megjelent könyvei:

A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét

Fél lábbal a földön.

Fordította: Dedinszky Zsófia

1490 Ft 

56 oldal

keménytáblás

Yael Adler: Bőrügyek – Minden, amit a legérzékenyebb szervünkről tudni érdemes

Katja Spitzer rajzaival 

„Bőrünkön, akár egy vetítővásznon, láthatóvá válik egész életünk.”

Tudtad, hogy percenként mintegy 40 ezer bőrpikkely válik le rólad? Ez napi 10 grammot jelent. Sejtetted volna, hogy a bőröd hall? Sőt a szőrös láb jobban hall, mint a borotvált?

Naponta foglalkozunk a bőrünkkel: az ápolásával, az öregedésével, a kiütésekkel, az allergiákkal, a napozással… Ez a szervünk roppant érzékeny kommunikációs eszköz. Nélküle nincs se izgalom, se szex.

Információkban gazdag, ugyanakkor szórakoztató könyvében dr. Yael Adler mindent elmond, amit tudni szeretnénk a bőrünkről, s közben nem riad vissza a pörsenésektől, ráncoktól, a lábsajttól és más tabutémáktól sem. Megtudhatjuk tőle, hogy miért szépülünk meg a szextől, miért nincs a férfiaknak narancsbőrük, és milyen természetes házi szerek (fekete tea, vöröshagyma, méz stb.) válnak be bőrápolóként.

„A bőr a lélek tükre, a képernyő, amelyen láthatóvá válnak a bensőnk, a tudattalanunk történetei. Jó bűnügyi technikusok módjára bizonyítékok után kutatunk rajta. Hirtelen felfedezzük, hogy a bőr elmeséli, ha a lélek hiányt szenved valamiben, beszámol stresszről vagy a táplálkozási szokásainkról.

A ráncok gondokról és örömről árulkodnak, a hegek sérülésekről, a merevre botoxozott mimika az öregedéstől való félelemről, a pattanások némelyike pedig arról, hogy túl sok tejet, cukrot vagy fehér lisztet fogyasztunk. A száraz vagy a verejtékező bőr gyakran azt jelzi, hogy baj van a pajzsmirigy működésével. Aki tud olvasni a nyomokból, ámulva tapasztalhatja, hogy a látható sokszor elvezet a láthatatlanhoz.

Ez a könyv abban kíván segíteni, hogy a rajta lévő nyomokkal együtt jobban megértsük bőrünket – s vele együtt saját magunkat is. Ismerjük meg együtt ezt a csodát, és meglátod, tested végiglúdbőrzik az izgalomtól!”

Dr. Yael Adler (1973) bőrgyógyász, 2007 óta magánpraxist folytat Berlin-Grunewaldban. Rendszeresen ad elő, egészségügyi szakértőként a médiában is többször bizonyította már azt a képességét, hogy bonyolult orvosi kérdésekről közérthetően, szemléletesen és roppant szórakoztatóan tud beszélni. A Spiegel sikerlistájának élén álló Bőrügyek című könyve eddig 21 nyelven jelent meg.

Fordította: Fodor Zsuzsa

3450 Ft

füles kartonált 

352 oldal 

Erling Kagge: Csend a zaj korában

A világ kizárásának öröme

Erling Kagge norvég felfedező, hegymászó, esszéista, könyvkiadó, műgyűjtő. Elsőként vágott neki egyedül a Déli-sarknak. Ő az egyetlen kortárs felfedező, aki megjárta a Föld mindhárom pólusát: járt az Északi-sarkon, a Déli-sarkon és az Everesten.

Csendről szóló, személyes hangvételű könyvének megírására, amelyet már 32 nyelven adtak ki világszerte, a kamasz lányaival folytatott beszélgetés és egy ennek hatására tartott egyetemi előadás inspirálta. Három kérdésre kereste a választ: Mi a csend? Hol van? Miért fontosabb, mint valaha? A kivételes tapasztalatokkal rendelkező szerző, aki utazásai során számtalanszor megélte az elhagyatottságérzés és magány jó néhány pillanatát, 33-féle módon közelíti meg a csend fogalmát. 

„Egyedül vágtam neki a Déli-sarknak, és a monoton, tágas vidéken a saját hangomon kívül semmilyen, ember által keltett hang sem hallatszott. Amikor dél felé halad az ember a világ leghidegebb kontinensén, kilométereken keresztül, egészen a látóhatárig, minden laposnak és fehérnek tűnik. Egy idő után kezdtem észrevenni, hogy mégsem teljesen sík a felszín. A jég és a hó kisebb-nagyobb absztrakt formációkat hozott rajta létre. Az egyforma fehérségben számtalan árnyalat tűnt fel. A hóban megjelent egy kis kék, aztán egy kis piros, zöld és rózsaszín árnyalat. Azt hittem, hogy út közben megváltozott a természet, de tévedtem. A környezet ugyanaz maradt, én változtam meg. Megtanultam értékelni az apróbb örömöket is. A hó árnyalatait. A szélcsendet. A felhőalakzatokat. A csendet.” 

„Erling Kagge világklasszis felfedező és jó adag tehetséggel megáldott író. Lélegzetelállító, inspiráló vékony kis könyve arra buzdít bennünket, hogy minden körülmények között élvezzük a csend pillanatait: egyedül a Déli-sarkon, az Everest megmászása közben vagy a metró reggeli csúcsforgalmában.” Sir Ranulph Fiennes

Fordította: Kertész Judit 

2950 Ft

128 oldal 

keménytáblás, védőborítóval