art&design
2023. 09. 20.
Nem tudom, gondoltak-e arra, amikor idefelé jöttek, hogy milyen különös és nagyszerű dolog részt venni egy képzőművészeti eseményen, akár a száz éve vagy még régebben élt emberek tehették – holott nemhogy a táblaképet, de a művészetet is temettük már!
2023. 09. 15.
„Ha jó idő volt, a suli kertjében vagy a Golgota téren mentek a nagy focipartik. Ha nyolcvanan, százan összeverődtünk a Kolónia udvarán, borzasztó ricsajt csaptunk a felnőttek nagy bánatára. Nyáron, amikor a házmesterek az udvart locsolták, ott tolongtunk körülöttük gatyában, és a vízsugár alá ugráltunk.” (Hollós, 1981.11. – idézet a kiállítás szövegéből.)
2023. 08. 22.
A szerzőiség kérdése napjainkra csaknem teljesen átalakult: már nem az a legrelevánsabb kérdés, hogy ki melyik mester műhelyében dolgozott a készülő munkán, hanem hogy a művész kinek vagy kiknek a művét használta fel, vagy hogy melyik algoritmussal alkotott új vizuális tartalmat.
2023. 08. 20.
A három, harmincas éveiben járó fiatal művész kiállításának ismert közmondásra épülő címe az én megközelítésemben azt a társas kapcsolatainkban zajló léptékváltást és értékválasztási válságot fejezi ki, amely a digitális társadalom személyességgel telített kapcsolatainak hiányára és az izolációra is emlékeztet.
2023. 08. 17.
Egy tizenkét évvel ezelőtti élmény indított arra, hogy a Csontváry 170 kiállításon faggatni kezdjem a nézőket arról, miért vannak ott, mit néznek és közben mit is látnak. 2011-ben édesapám jegyet nyert egy betelefonálós rádióműsorban a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett Csontváry kiállításra. A jegyet nekem adta, így jutottam el a kevéske teremben eloszlatott – szintén a Magányos cédrust célegyenesbe állító – tárlatra, amelyben órákat eltöltöttem.
2023. 08. 12.
Kevés színes emlékem van gyerekkoromból – lehet, hogy az emlékeket is egyszerűbb fekete-fehérben tárolni. Vagy csak fakulnak, elvesztik színeiket, mint a papírfotográfiák.
2023. 07. 26.
Míg korábban az innovációt a legtöbben a technológiai vívmányokhoz, a digitalizációhoz vagy a műszaki fejlődéséhez kötöttük, ma már a művészet világában is megkerülhetetlen fogalom, ami sokszor megosztó, de mindenképp izgalmas eredményekhez vezet. Ami ugyan lehetne magától értetődő is, hiszen a művészet maga egy újító szellem, a kreativitás, amiből egyedi alkotások születnek, hatással másokra, inspirációként a világ számos területére. Végül is, mi az innováció, ha nem ez?
2023. 07. 19.
A hazai plakátművészet koronázatlan királynője a ‘60-as és ‘70-es években többek között az Illés-együttes lemezborító-tervezőjeként szerzett ismertséget. A tervezőgrafikus nemrég igazán különleges helyen, a szentendrei Vinczemill papírmanufaktúrában állította ki kollázsszerű, konstruktív digitális nyomatait.
2023. 07. 14.
Ez itt a Felrajzolt könyvek első fejezete, a MaDok-program kísérleti terepe. Én erre a mai alkalomra egy kis fülszöveggel készültem, a könyv maga pedig íme, nyitva áll Előttetek, nyitva áll előttünk. Nézzük, mivel is állunk szemben! (Azt csak halkan jegyzem meg: ehhez a „kiadványhoz” olvasószemüvegre nem lesz szükség, képzelőerőre és egy nagy adag kíváncsiságra viszont annál inkább.)
2023. 07. 12.
Megunt, kidobott tárgyak fáradhatatlan gyűjtője Otis Laubert, a kortárs szlovák művészet egyik érdekes alakja. Egy vadászó macska ügyességével „cserkészi be” a dolgokat, amelyek már senkinek sem kellenek. Összegyűjti, felhasználja, egymással kombinálja. Hogy mindebből mi sül ki, arról a Knoll Galériabéli Második látogatás című tárlatán győződhetünk meg.
