Budapest első kortárs kereskedelmi kiállítóhelye harminc éve nyílt meg, vezetője 2003 óta Pilinger Erzsébet művészettörténész.

Mikszáth írja Selmecbányáról, hogy olyan, mintha az ördögök tervezték volna a pokol mintájára. „Képzelj magadnak háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi völgykatlant, egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alakú házakkal, melyeknek előrésze sokszor háromemeletes, míg ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez” írja. Aztán így folytatja: „Ha végigjárod e maga a természet által kikövezett várost, szíved csordultig megtelik humanisztikus érzelmekkel, s elérzékenyülten sóhajtasz föl: »Hát még itt is emberek laknak?«”. Amikor Selmecbányán jártam, beigazolódni látszott a romantikus és a realista stílusjegyek összetartozása írónk írásművészetében. Ha azonban Mikszáth járt volna Portóban, minden bizonnyal lenyomja Jókait, aki egy Vaskapu-szorossal vezet a tájleíró-versenyen.

Mészöly Miklós még azt írta Idegen partokon című novellájában: „Egész éjjel utaztak. Késő este indult a vonatuk Bukarestből, és reggelre értek Konstancára”. Nekem már nem kellett ennyi, reggel fél nyolckor indultam, hogy délelőttre ott legyek. Sötétedéskor terveztem visszaindulni. Október elején deresek már a reggelek, a félreeső utcán, amelyen a buszállomásra igyekeztem, mégis egy szál piros fürdőköpenyben sétált szembe egy férfi, kezében gőzölgő kávesbögrével. Mintha csak a konyhából az utcán át a szobába. De Bukarestről bővebben majd később. Várnom kell még, hogy tálalhatóvá hűljön az anyag.

Itt születtem Szatmáron, 1987-ben. Amikor két évre rá apám betelefonált a koraszülöttosztályra, ahol anyám kezdő gyerekorvosként dolgozott, a hírrel, hogy Ceaușescuék menekülnek, anyám ereiben megfagyott a vér. Erre a mondatra vártak húsz éve, de hogy ez valaha tényleg el is hangozhat, arra gondolni sem mertek. Anyám a világvége bejelentése után biciklire pattant és úgy suhant hazafelé, hogy hosszú, kibontott haja – mint a Sörgyári capriccio hajvágás-jelenetét megelőző képsorok Maryskájának – hullámokat vetett. Valamiért így képzelem, pedig tél volt és csend és hó és halál. Az utcán valakik, valahonnan igazi sajtot osztottak a kiözönlött embereknek, akárcsak egy grandiózus borkóstolón. És mindenki ölelt mindenkit, free hugs, before it was cool.