art&design / interjú

Nagy Zsófi az egyetem első évei alatt figuratív képeket festett. Az őslényeket, családi legendáriumot is felvonultató izgalmas témái mellett egyik erőssége a színek hangulati kezelése. Képei klasszikusan értelemben véve is festőiek. Zsófi nem szeret egy-egy művészileg megoldott kérdésnél, állomásnál leragadni. Máskülönben sokoldalú művészegyéniség, aki többek között énekléssel is foglalkozik szabadidejében.

Az idén átadott új kulturális központban, a kaposvári Agórában augusztus óta látható a város szülöttére emlékező Rippl 150 című nagyszabású kiállítás. A tárlat kurátorával, Horváth János Milánnal készített interjúnk első részében a festő indulásáról, müncheni és párizsi tanulóéveiről és a Munkácsy segédjeként töltött időszakáról beszélgettünk.

Nem keveset merít a képregénykultúrából, szívesen randizgat új festészeti stílusokkal, és azt sem zárja ki, hogy ha elege lesz jelenlegi művésznevéből, felcsap a sötét oldal mulatós zenészének. horrorpista, alias Máriás István képeibe a FRISS-en szerettünk bele, és már akkor elhatároztuk, hogy beszédünk van vele.

Mit jelent és kit jelöl az 'ArtFormer' kifejezés? A talányos név mögött csodálatos elme rejtőzik: egy fizikai, matematikai és filozófiai ihletettségű képzőművész, aki mélyen hisz abban, hogy a művészet képes formálni a mai emberen is. Budapesten és külföldön számos rangos helyszínen találkozhattunk interaktív installációival. Az utóbbi hónapokban, otthonában, Törökbálinton állított ki, miután átformálta, vagyis modernizálta a múzeum munkatársainak bevonásával magát a kiállítóteret, szóval nemcsak kurátori, hanem múzeológusi feladatokat is magára vállalt. A művésszel Törökbálinton beszélgettünk a kiállítás apropóján.

Amikor kiállításon jár az ember, mintha magától értetődő lenne, hogy a kiállítási tárgyak egymás után szerepelnek a tárlaton. Ilyenkor nem gondolunk bele, hogy például egy Moholy-Nagy László kiállítás mennyi időt, szervezést, befektetett energiát és pénzt igényel. Mert mintha az is magától értetődő lenne, hogy a Ludwig Múzeum sorra állítja ki az izgalmasabbnál izgalmabb művészek munkáit, amelyek nézők tömegeit vonzzák. Megkérdeztük Oltai Katát, a LuMú kurátorát, hogy mi zajlik a paravánok és múzeumfalak mögött, közben persze kiderült, hogy egy tárlat szervezésének folyamata nem is annyira magától értetődő.