bezár
 

art&design / kiállítás

Organikus városok
Organikus városok
Kissé még ma is idegen tőlünk a városi lét. Benne élünk, együtt lélegzünk vele, felvesszük pulzálásának ritmusát, de az a titokzatos, kívülálló nézőpont, amellyel minden megszokott és szeretett részletén túl viszonyulunk hozzá, a legszerethetőbb benne. Mindig többet ad, mint amire számíthatnánk. Egy monstrum, amely minden nap más oldalát mutatja. Rengeteg emléke, titka, részlete feldolgozhatatlan egy személy számára. Mint egy hatalmas, élő szervezet, amelynek jól-rosszul irányított funkcióiban a városlakók is tevékeny sejtek. Bornemisza Eszter Városi hegek című kiállítása a Fugában ezeket a kiterjedéseket, rétegeket és szinteket vakarja föl.
Útmutató egy útvesztőhöz
Útmutató egy útvesztőhöz
A Labirint/Labirintus hívószónál, bár első nézésre prímér kapcsolódásokat kínál, érdemes egy kicsit hosszabban elidőznünk.
Szokó Szótára
Szokó Szótára
Szolnoki kedveli az állatokat; eddigi munkássága legalábbis azt mutatja, hogy nemcsak a baromfiak, hanem más kisebb-nagyobb élőlény iránt is szenvedélyesen érdeklődik. Ezt a filmtörténeti klasszikussá vált Leptinotarsa, avagy privát nyomozati anyag a krumplibogár titokzatos feltűnéséről Magyarországon dokumentumfilmje – és a hatására felállított emlékmű – is tanusítja. Nem kevésbé a Homeopatikus valóság című Ernst Múzeum-beli kiállítása kapcsán megrendezett szimpózium, melynek fókuszában a magyaroszaurusz állt.  
Ellentétes közelség
Ellentétes közelség
Papageorgiu Andrea és Ora Hasenfratz Bárhol vagy, hozzám biztosan közel című közös kiállítása intim átjárókon át engedett betekintést saját aggodalmainkhoz és ragaszkodásunkhoz. Papageorgiu Andrea húgához fűződő érzéseit igyekezett kifejezni festményein keresztül, míg Ora Hasenfratz ikertestvéréhez fűződő kapcsolatának alakulását dokumentálta fotóival, egészen az egymástól való elszakadásig, ahonnan aztán mindketten önállóan haladnak tovább.
A portéka portréja
A portéka portréja
A rendszerváltás környékén afféle városi legendaként terjedt el az a történet, mely szerint, amikor az óvodában megkérték a svájci kisgyerekeket, hogy rajzoljanak tehenet, mindahányan lila színűre festették őket.
Az evolúció mint fekete doboz
Az evolúció mint fekete doboz
A fekete doboz immáron fontos metaforájává vált a rendszerelméletnek és a társadalomtudományoknak egyaránt. Egyre bonyolódó társadalmi életünk megértéséhez, valamint a komplexitás teoretikus megragadásához szükségesek az olyan gondolati sémák, amelyek a valóság elrejtőzését, a rendszerek átláthatatlanságát hangsúlyozzák.
Ragyogjatok, ha tudtok!
Ragyogjatok, ha tudtok!
Benczúr Emese debreceni kiállítása a többi kiállításhoz képest csöndben meghúzódva, szinte félreeső helyen, de annál nagyobb hatást kiváltva várja a látogatókat.
Emberi történetek
Emberi történetek
A Nők három felvonásban kiállításában hat művész alkotásai tekinthetők meg, akik elsősorban társadalmi kérdésekkel, zárt és különleges csoportokkal, illetve marginalizált közösségekkel foglalkoznak. A kiállított műveket az köti össze, hogy a szereplők hétköznapi életébe igyekeznek bepillantást engedni, az emberi sebezhetőségre irányítva a figyelmet.
Leletek az esetleges és lehetséges együttállások rétegéből
Leletek az esetleges és lehetséges együttállások rétegéből
„Vannak régi és modern költemények, amelyek véges-végig s egészükben is az irónia isteni leheletét lélegzik” – jegyzi meg Friedrich Schlegel, sőt még azt is írja erről az iróniáról, hogy „...mindenen átlát, és mindenen feltételesen végtelenül túlemelkedik, túl saját művészetén, erényén vagy zsenialitásán is...”.[1]   
A kivilágított felbomlás impulzusa
A kivilágított felbomlás impulzusa
Egy kiállításmegnyitó nem csak az adott művek bemutatására szolgáltathat alkalmat, hanem kiragadva a befogadót a megszokott passzív nézői szerepből, a kiállítás részévé is teheti. A BURN, Barbie, BURN! című kiállítás anyaga médiatársadalmunk arcképcsarnokába vezet be bennünket, szokatlan megvilágításba helyezve annak résztvevőit, beleértve minket is.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés