Fuchs Tamás munkássága számos kritikai perspektíva mentén értelmezhető; festményein egyaránt felfedezhetőek a szürrealizmus és a metafizikus festészet hagyományai. Képein az emberi és a nem emberi közötti határ elmosódik: az átalakulás jegyeit magukon viselő alakok és motívumok egyszerre hatnak ismerősnek és idegennek, miközben újra és újra megkérdőjelezik azt, amit valóságként természetesnek veszünk.

Milyen szerepe van a szomatikus nevelésnek a művészeti kifejezésben? A kérdés jogosan merülhetett fel bennem, mivel az elmúlt évben többször is ért ehhez kapcsolódó izgalmas művészeti élmény. Jobbágy Bernadett Táncz 3x – sztereoszkopikus 3D filminstallációja (2024), Cuhorka Emese Attax című munkája (2024), Szeri Viktor I quit ordinary dancing című előadása (2024), illetve Ádám Anna Somatic Writing Clubja (Szomatikus Írókör) olyan élményszerű alkotásokként bontakoztak ki, ahol a cél a kontextushoz való kötöttség és narráció elhagyása, a személyes és szubjektív befogadás elindítása, valamint a megértés helyett az érzelmek felnyitása, a testtel való gondolkodás megsegítése volt.