art&design / kiállítás
2011. 12. 20.
Férfi néz nőt. A férfi szemmel nézett nő a másik nem. Nő néz nőt. A női szemmel nézett nő másik nő. Drozdik Orshi művész és nő – szemlélő és megfigyelt. A nő nézőpontját tartja legfontosabbnak, mivel a nőiség ábrázolásának kérdése nőként foglalkoztatja és ez olykor paradox helyzetbe sodorja.
2011. 12. 06.
Hagyományos háborút már nem vívhatunk, emberjogilag problémás, környezetvédelmileg szintén. Nincs jó visszhangja sem, bár a médiában mindig jól jön, állást foglalni mégis nehéz, mindkét félnek lehetnek igazai, a valódi nyertes azonban kétséges. Ezek a dolgok zajlanak „valahol”.
2011. 12. 05.
Van olyan kiállítás, ahol adott szemszögből nézve minden munka csak terv, más szemszögből viszont képként kezelt dokumentum. A budapesti születésű Yona Friedman (1923) olyan párizsi építész, akinek tervei egy kiállítótérben látszólag csak képzőművészeti alkotások.
2011. 11. 29.
Több mint egy éve, 2010. októberében nyílt Zágrábban egy különös, új típusú muzeális intézmény, a Museum of Broken Relationships, avagy a "végeszakadtkapcsolatok" múzeuma, amelynek gyűjteményes anyaga nem másra épül, mint a régi szerelmekből hátramaradt relikviákra – azokra a különleges tárgyi emlékekre, amelyek képesek magukba sűríteni egy románc lényegét, az együtt töltött idő meghatározó pillanatait.
2011. 11. 19.
Az amszterdami Keizersgrachton található Huis Marseille Fotómúzeumot nemcsak a kortárs fotóművészeti kiállítások miatt érdemes felkeresni. A klasszikus építésű holland ház a csatorna partján, gyönyörű kertjével és belső tereivel már önmagában is érdekes lehet, ráadásul idén decemberig itt látható Scarlett Hooft Graafland, holland fotóművész első önálló kiállítása, Soft Horizons (Lágy horizontok) címmel.
2011. 10. 27.
Anthony Bannwart svájci művész Zátonyra futunk című kiállítása látható november közepéig a budapesti 2B Galériában. A fiatal művész érdeklődése elsősorban interdiszciplináris projektekre irányul, és noha film és videó szakon végzett a londoni St. Martin College-ban, mára már szinte minden médium lehetőségeit felhasználja munkáihoz. Jelen kiállítás, ahogy arra a címből is következtetni lehet, a kudarc problematikáját és annak következményeit, az emberekre való hatását járja körül, kiemelt hangsúlyt helyezve a rezilienciára, azaz a regenerálódóképesség lehetőségére.
2011. 10. 14.
David Lachapelle fényképei (óriási C-printjei, montázsai) azonnal hatnak. Amerre a szem ellát, agyonfotosopolt, gumiszerű felületek, rengeteg színkontraszt, minden szegletben sok-sok apró részlet. A képi kellékek közül jónéhány többszöri ránézés után is szinte vektorgrafikának tűnik. A legtöbb emberi mozdulatból, a testtartásokból rögtön kiérződik, hogy a létrehozójuk, nem is túlságosan rejtve, valami szellemes reneszánsz-barokk parafrázisnak szánta őket.
2011. 09. 20.
Tud-e egy kiállítás egyszerre szólni pezsgőhabban pácolt tekintetű műgyűjtőkhöz és tarisznyás kép-gourmandokhoz? Fontos-e még mindig, hogy szemtől szembe álljunk egy műalkotással, és zavaró-e az, ha egy akt bokája szinte a fölé akasztott hangszeres figura gitárját pengeti? Ha a recenzens rövid időre álruhát ölt is ugyan, saját bőréből azért nem bújik ki!
2011. 09. 04.
Mintha egy későnyári sírpiknikre tévedtem volna, egyenest a Bizottság-parcellába. A szép emlékű megholtat szellemi holdudvara, rajongótábora, és saját tagjainak munkái idézik meg. A Sírba visztek című kiállítás idejére ravatal-trattóriává változtatott Műcsarnokban nemcsak falatozhatunk az emlék-bőségtálból, hanem magunk is hozzátehetjük ahhoz a saját történetmorzsánkat.
2011. 08. 30.
Genf ma egy posh város. Azelőtt pedig, hogy a közel-keleti olajsejkek fő karórabeszerző pontjává avanzsált volna, a kálvini puritanizmusnak, illetve az akadémikus ízlés visszafogottságának megfelelően építették fel. Hogy ennek ellenére mégsem „eleve elrendelten” unalmas hely, abban tagadhatatlan szerepe van a helyi kortárs művészeti múzeumnak, ahol a város Esti Kornéljai mindent bevetnek a svájci sztereotípiák árnyalása érdekében.
