Ha a bécsi múzeumokra gondolunk, az Albertina, a Múzeumi Negyed (MQ), a Belvedere, valamint a kötelező Szépművészeti és Természettudományi Múzeumok eszünkbe jutnak. Ezek a helyek teljes mértékben ki tudják elégíteni az egynapos kulturális turistákat, na de ezen túl vajon mi következik? Tekintsünk itt el a hivatalos intézményrendszertől, és merüljünk el valami másban. Ehhez pedig három kultikus, nem hivatalos helyszínt választanék – egy iroda, egy művelődési ház és egy kávézó formájában.

Május hónap a görög Maia alakjának római megfelelőjéről kapta nevét, aki termékenység istennő volt az ókori mitológiában. Ezért ebben a hónapban női alkotók munkái, továbbá kimondottan a nőkkel és a nőiséggel foglalkozó művészek kiállításairól lesz szó bécsi szemlénkben. Bár ez a világ nem tragikus, nem is vidám. Inkább melankolikus. Pasztellszínűen hervadó virágok gyülekezete egy megtört agyagvázában. De ez most nem szomorít el, inkább elgondolkodtat.

Nem kell feltétlenül külföldre költözni, hogy csodák történjenek. Néha elég átmenni a megszokott kis utcánk túloldalára és már szinte ez az egyszerű gesztus képes olyan érzést adni, mintha egy másik városban járnánk. Érdemes lehet viszont buszra, villamosra, metróra szállni, majd egy másik közlekedési eszközzel, egészen az osztrák fővárosig utazni. Az alábbi kiállítások a maguk nemében új nézőpontokat nyitnak meg, és felfedezésekre inspirálnak, akár a már megszokott, jól ismert környezetünkben is.

Zene a hangok hiányában is létezhet, forradalom erőszak nélkül a belső határok ledöntésével, a szabályok és rendszerek megkerülése helyett újak felállítása, az öntörvényűség filozófiába foglalása – ez mind lehet John Cage, az experimentális zene atyjának jellemzője is, aki kezdetben még a "kísérletezés" fogalmával sem szerette volna körvonalazni magát, később viszont kénytelen volt használni azt, hogy körbeírja, értelmezze saját munkásságát, így megközelíthetővé tegye mások számára.

A kortárs képzőművészet előbújt a kis utcákban rejtőző vagy belvárosi bérházak emeletén található galériákból, mindent egy helyen, egy időben, sűrítve tártak elénk. Az Art Market Budapest idején nem kellett Pestről Budára utazni, majd onnét visszatérni, vagy hosszú, fáradtságos túrára készülni, ha a legújabb irányzatokkal és a legfiatalabb, feltörekvő generáció alkotásaival akartunk megismerkedni.

A kulturális szféra egyre izgalmasabb ideológia és gazdasági problémákkal küzd, s erről a képzési piac is kénytelen lassan tudomást venni. Egyes felsőoktatási intézmények bővítik a képzési palettájukat – a bűvös marketing-média a kultúrával és a művészetekkel jegyezi el magát. Talán felcsillan a "nyugat" fénye? Új múzeumok fognak épülni, új galériák nyílnak, új magazinok és újabb találkozási pontok alakulnak, mindig újabb projektek, amelyek természetesen megfelelő szakembereket is igényelnek. – Ez az állítás még igaz is lehet, mégis az elsődleges kérdés az, hogy mikor, hol és milyen formában? A Werk Stílus és Kommunikációs Akadémia oktatási vezetőjével Vándor Ágnessel beszélgettem legújabb képzésük, a Kurátor szakirány indulásának az apropóján.

Hagyományos háborút már nem vívhatunk, emberjogilag problémás, környezetvédelmileg szintén. Nincs jó visszhangja sem, bár a médiában mindig jól jön, állást foglalni mégis nehéz, mindkét félnek lehetnek igazai, a valódi nyertes azonban kétséges. Ezek a dolgok zajlanak „valahol”.