film / tudósítás
2024. 09. 16.
Ugyan a Lido szigetén tikkasztó hőség fogadta a velencei filmfesztiválra érkezőket, a filmpalota grandiózus és hűsítő termeiben nem egy alkotás foglalkozott a halál rideg kérdéseivel. A versenyprogramban Pedro Almodóvar és Pablo Larraín hősnőik történetein keresztül egyaránt az elmúlásról meséltek, és előhívták félelmeinket a végesség hatalmától. Míg A szomszéd szoba az eutanázia problémakörét és a művészet létjogosultságát taglalja, addig a Maria az operacsillag Maria Callas utolsó hetét festi meg. Az asszonyok nem a teljes idegösszeomlás szélére sodródnak, hanem csendben, vonakodva, majd méltósággal vesznek búcsút az élettől.
2024. 06. 30.
Az idei cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard nevű mellékszekcióját az izlandi Rúnar Rúnarsson csendes és minimalista eszközökkel mesélő filmje, a When The Light Breaks nyitotta meg, amely egy szerelmi háromszög melodrámáján keresztül mélyed el a gyászfeldolgozás fázisaiban, amikor a szeretett személy hiánya miatt érzett fájdalom csillapíthatatlan hullámokban nyeli el az embert és hagyja magára az üresség bénító állapotában. Rúnarsson visszafogott filmjére a fesztivál után is érdemes lesz odafigyelni.
2024. 06. 04.
A Friss Hús Rövidfilm Fesztivál Határhelyzetek című szekciójában hat olyan nemzetközi film került versenybe, melyek mindegyike a társadalom perifériájára szorult vagy szorított, kitaszított hősökkel operál, mindezt a legkülönfélébb formai és tematikus megközelítésekkel színesítve.
2024. 05. 26.
A cannes-i filmfesztivál Midnight Screenings néven futó mellékszekciója éppen az olyan filmek bemutatására ideális, mint Lorcan Finnegan The Surfer című szürreális műfajegyvelege, amelyben Nicolas Cage-ből előtörhet a Cage-rage, ahogy a perzselő napsütésben és a zabolázatlan ausztrál természet szorító ölelésében alászáll a toxikus maszkulinitás poklába.
2024. 05. 22.
Ahogy tavaly az Érdekvédelmi terület, úgy az idei cannes-i filmfesztiválon a svéd-lengyel származású Magnus von Horn The Girl with the Needle című filmje merül el az emberi kegyetlenség sötét bugyraiban és fokozatosan ránt be egy megborult elme hazugságokkal átszőtt horrormeséjébe, melynek borzalma ezúttal is a valóságból táplálkozik.
2024. 04. 06.
Az idei évben 14. alkalommal válogathatott a közönség a legújabb frankofón filmekből, amelyeket ezúttal főleg a Frankofón Filmnapoknak kezdetek óta otthont adó Uránia Nemzeti Filmszínházban, valamint kiegészítő helyszínként a Francia Intézetben vetítettek. A Filmnapok két kiemelt vendége Jean-Bernard Marlin és Anna Luif rendezők voltak, de Marlint főszereplője, Oumar Moindjie is elkísérte, a vásznon pedig akár Romain Duris-vel, Vincent Cassel-lel, Eva Greennel, Catherine Deneuve-vel, Léa Seydoux-val és Virginie Efirával is találkozhattak a nézők. A február 28-tól március 10-ig tartó budapesti vetítéssorozat később vidéki városokban folytatódott.
2024. 03. 19.
A színesebb, szerteágazóbb összkép miatt meglehetősen nehéz fogódzót, közös pontot, valamilyen szelekciós irányelvet felfejteni. Érzékelhető, hogy a versenyprogramban mostanra kifejezetten hangsúlyos a dokumentumfilmes jelenét (aminek eredménye, hogy a fesztivál fődíját, az Arany Medvét ismét dokumentumfilm vitte el), illetve – és ez a legmeglepőbb – a legfontosabb szekciókban ezúttal több sci-fi és horror is helyet kapott. Sajnálatos módon azonban ezek a filmek éppen a válogatás legkevésbé sikerült darabjai, még ha szereplésük bizonyos szakmai elvek mentén indokoltnak is tekinthető.
2024. 03. 02.
Lelkes mozirajongóként, csupán a filmeket évről-évre böngészve talán nem merül fel bennünk, hogy a fesztiváligazgató(k) személye mennyire befolyásolja egy-egy év programját. Pedig ők minden nagy fesztivál meghatározó szereplői, akik vállalásaikkal az egész filmiparra hatással lehetnek – vagy, ha talán túl nagy szavak ezek, akkor legalább egy-egy film karrierjére biztosan.
2024. 02. 10.
A te tíz éved hogy telt? – tette fel a kérdést az idén jubiláló Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál. Te mit válaszolnál? 10 év nagy idő, te mit értél el? Mire vagy büszke? Merre haladt az életed? Megváltoztál? Mi az, amit mindenki elől elrejtenél, megtartanád saját titkodnak? Hiszen mindenkinek van ilyen. A fesztivál idén titkainkra, belső érzéseinkre, akár ezek elnyomására is kitért, egész szekciót szentelt a témának. Cikkünkben e szekció három filmjét vizsgáljuk, melyek egytől egyig arra szolgálnak példával, hogyan vívja mindenki a saját harcát, belső küzdelmét nap mint nap.
2024. 02. 08.
Mehran Tamadon önreflexív dokumentumfilmjei nemcsak az iráni titkosrendőrség módszereit tárják fel valódi érintettek segítségével, hanem rákérdeznek a traumatikus események eljátszhatóságával kapcsolatos morális dilemmákra is. Az Ahol nincs isten és a Legrosszabb ellenségem a 10. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál keretében volt látható.
