irodalom / tudósítás
2015. 10. 11.
Mindez Göteborgban, ahol Magyarország volt a díszvendég, a könyvvásár előtti napon. Este aztán szépen elsétáltunk a nyitófogadásra, ti kicsit később, ahol rögvest a magyar gyerekkönyvesekbe botlottam. A este a legviccesebb momentuma is gyerekkönyves: a tájékoztatókat tartalmazó táska muminos volt, így Nagy Boldi valószínűleg egész este csuklott, és immár egy halom Mumin-papírtáska boldog tulajdonosa. A pohár bor és a különleges svéd falatkák közt kiderült, hogy mindenkiben van némi fenntartás a programok iránt, a könyvvásár svéd beharangozása nagy volt, és a magyarokról nem épp hízelgő. Lehetett tudni, mindenhol elő fog kerülni a (menekült)politika. És ezt aztán a másnap reggeli kávé közben mi is újra megtárgyaltuk.
2015. 10. 09.
Szeptember 21-én rendezték meg az újraindult JAK Retró projekt beszélgetéssorozatának első estjét az Örkény Könyvesboltban, a téma Kemény István A koboldkórus című kötete volt, a szerzővel Deres Kornélia és Ijjas Tamás beszélgetett. Ahogy az a beszélgetés résztvevői számára – némi késéssel ugyan, de – kiderült, a sorozat kitűzött célja nem csak a régi (a kb. 2000-ig megjelent) JAK-füzetek újraolvasása, de a „JAK-önismeret” fejlesztése is. Ennek megfelelően Deres először arról kérdezte Keményt, hogy milyennek látta a kezdetekben – amikor ő a közelébe került, a ’80-as évek végén – a JAK-ot.
2015. 10. 02.
Amikor kisiskolásként átmentem a városi nagyiskolába, az volt a legfurcsább, hogy a tantermek falait szigorú és csúnya bácsik kizárólag fekete-fehér portréja ékesíti. A műveik olvasása és közös értelmezése közben leginkább Móricz nagy bajuszától és szúrós tekintetétől fogott el a szorongás, amíg József Attila könnyedén félrenézett. Ez volt az én első találkozásom ezekkel a szerzőkkel, akiket a VII. Költők és koruk Budapesten megrendezett konferencián egymás mellé helyeztek, arra is keresve a választ, lehet-e, kell-e őket egymás mellé helyezni.
2015. 09. 16.
Idén Magyarország a Göteborgi Könyvvásár díszvendége, ez alkalomból pedig színes kulturális kínálattal készülnek a szervezők: a frissen megjelenő köteteken és irodalmi beszélgetéseken túl kiállítások, zenei programok és filmvetítések színesítik a magyar megjelenést.
2015. 09. 04.
Az irodalomórán azt tanították, hogy egy jó történetnek van eleje, van közepe, egyszercsak a történet eléri a csúcspontját, van levezetés, vannak karakterek, viszonyok, és előbb vagy utóbb egy jó történetnek vége van. Ez az idei JAK-tábor az ugyanoda való visszaérkezés nevében telt, ha úgy tetszik: a jó öreg keretes szerkezet.
2015. 09. 02.
Tegyük fel, hogy a kapcsolatainkat kétféleképpen szervezhetjük. Feltételezzük, hogy intenzitásukban hasonlóak és prioritásukat illetően nem feszülnek egymásnak, éppen azért, mert míg az egyik kívülről, addig a másik belülről jövő fogalmakkal gondolható el. Hogy ha elhívjuk egy közös vacsorára ezeket az embereket, akikkel ugye különböző kapcsolatokat tartunk fenn, vajon melyik kapcsolatot meghatározó fogalmak fogják uralni a beszélgetést.
2015. 08. 29.
Egy filmrendező, egy zenész és egy üvegművész beszélgetnek. Az üvegművesz több mint négyszázezer karakternyit ír egy évben, a filmrendező évente négy verset, a zenész pedig nem fogja újraírni az első kötetét.
2015. 08. 28.
A semmittevés valami olyasmi, amikor nem azon izgulsz, hogy vajon értelmesen és egészen kihasználod-e az időt, amid van, hanem valahogy elengeded, és ránézel az arborétumra. Kiváltságos helyzet ez, főleg azért, amit Fenyvesi Ottó a kerekasztal beszélgetésen az irodalomról mondott, hogy ez a valami, ami csinálva van – az ún. irodalom – egyre jelentéktelenebb, és egyre kevésbé figyelemreméltó.
2015. 08. 26.
Lekésni két buszt és egy vonatot olyan, mint folyamatosan indulni. Nem az odaérkezésig tartó út, nem a megérkezés, hanem az elindulás meghosszabbítása. A szigligeti kúria nem volt mindig Esterházy, a JAK-tábor nem volt mindig Szigligeten, és nem, az elbeszélt történetek szereplői nem lesznek minden táborban itt.
2015. 07. 24.
Zacskózörgésre, a kertből beszűrődő röhögcsélésre ébredek. Na basszus, gondolom, ezek szerint ébredni kell, pedig még csak most aludtam el. Mindegy, most már nem kezdek el gyűlölködni a kis barátaimra, mint az első reggelen – kezdek belerázódni a táborozásba.
