színház

A Pannon Várszínház előadása ismét Budapestre látogatott, ezúttal Peter Quilter A filmsztár című komédiáját mutatták be a Bethlen Téri Színházban, Szelle Dávid rendezésében.

Mit jelent nőként megérkezni a 40-es, 50-es életkorba, amikor a tapasztalat már súlyt kap, a kérdések pedig új hangon szólalnak meg? Hogyan változik az önkép, a testhez és a világhoz való viszony ebben az intenzív, gyakran láthatatlan időszakban? A Csokonai KözTér 2025 szeptemberében indult csoport civil alkotó(nő)i ezekre a kérdésekre keresnek válaszokat. A munkafolyamat az Értünk című előadásban csúcsosodik ki, amelyet január 10-én mutatnak be. A KözTér alkotócsapatának négy résztvevőjével és Gemza Melindával, a projekt egyik vezetőjével beszélgetünk a midlife belső és külső rétegeiről, a közös gondolkodás tétjéről és a színház mint felfedező nyelv erejéről.

Pintér Béla és Darvas Benedek Parasztoperája 2002-es első bemutatója óta a közönség kedvence, bár a kritikusi vélemény érdekesen változott e bő két évtized alatt. Nem csoda, hogy szeretik még azok a nézők is, akiktől a klasszikus opera világa távol áll: okosan, kreatívan keveri ki a zenei mixet Darvas Benedek az erdélyi népdaltól a barokkig, magyar nótától a mozarti hangulatú menüettig vagy A Whiter Shade of Pale popslágerig, mellé a szokásos Pintér Béla-i módon simul össze komikum és mélyen rejlő tragikum. A kérdés inkább az, hogy ezzel az izgalmas és inspiráló alapanyaggal mit tud kezdeni egy-egy társulat, magára tudja-e húzni a parasztoperai ruhát úgy, hogy az érvényesen szólaljon meg?

Szellem jár Dániában. Szellem jár Magyarországon. Szellem jár a Vas utca 2/c-ben. Ki ez a szellem és mit akar? Bízhatunk benne, vagy a vesztünket okozza? Meg lehet tőle szabadulni valahogy? Mi van akkor, ha csak a szembenézés segít? S mi van, ha az sem?

Háy János A Gézagyerek című drámája Vajda Zoltán Richard érzékeny és pontosan komponált rendezésében nem fogyatékosságról szóló tanmeseként jelenik meg, hanem egy mélyen emberi, finoman rétegzett létezéstörténetként. A realista színházi formák közé beúszó rituális motívumok, a folyamatosan jelen lévő hegedűszó és a Rozsdás gondolatok antológiából beemelt szövegek együtt rajzolnak ki egy olyan világot, ahol az autista nézőpont és a társadalmi elvárások között feszülő ellentét válik drámai maggá. A kettősség – sérültség és gondoskodás, értelemkeresés és rituálé, racionalitás és misztikum – egyszerre bontakozik ki Géza és édesanyja kapcsolatában, miközben az előadás elkerüli a pátoszt, és a néző figyelmét a megértés finom gyakorlására hívja. Az előadásban a Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves színművész hallgatói vettek részt.