színház

A színház határai ma már messze túlnyúlnak a színpad deszkáin: nem csupán előadás, hanem párbeszéd, kísérlet, közösségi gondolkodás is lehet. Az utóbbi években egyre több olyan est születik, amely a művészet és a tudomány, a játék és a pszichológiai reflexió határvonalán mozog. Ezek az események nem a klasszikus nézői szerepet kínálják, hanem aktív részvételt: a színház mint közösségi tér, ahol a jelenlét, a figyelem és az improvizáció közösen hoznak létre valami megismételhetetlent. Ebben a szellemben zajlott le A függőség ezer arca és A jövő terápiái és az AI című két est is, amelyek különböző, mégis rokon módon vizsgálták az emberi viselkedés, a kapcsolódás és a technológia kérdéseit.

Arkangyalnak lenni szünet és vég nélküli meló, hisz az emberiség pusztító energiával ostoba. Gábriel már fásult a milliárdnyi viszálytól, és attól is, hogy az egyik ember a másiktól évezredek óta újra és újra elvesz valamit: a szomszéd pattintó kövét, a kutyáját, az asszonyát, a földjét, a szekerét, a várát, az országát, a vállalatát, végül az atombombáját. És akkor itt van az univerzum rengetegében egy bolhányi képződmény Magyarország néven, ahol valami Jókairól elnevezett bablevesbe lecsókolbászt főznek, amiért is egy Lajos nevű kóbor lélek levelekkel bombázza az Urat, aki ezért Gábrielt vegzálja. A Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma című új Delta Produkció premierjét néztük az Átriumban. 

Szeptember közepén – nem sokkal azután, hogy ismét gyerekzsivajtól lettek hangosak az iskolaudvarok – kétnapos konferenciát rendezett a debreceni Csokonai Nemzeti Színház Ifjúsági Programjának (CSIP) csapata. A kerekasztal-beszélgetések, előadások és színházi nevelési produkciók központi témája az iskolai bántalmazás volt. 

A színházban ritkán leng bennünket körül a vajon sistergő fokhagyma illata, most igen, hisz egy New York-i étterem munkahelyi történetét látjuk. A baconos spenót-saláta és a hagymás chutney-ba forgatott vadlazac fölött összecsap a szakmai integritás védelme az üzleti siker reményével. A színpadon álló színész négyes próbálja elhitetni, hogy a konyha az egyetlen realitás, és a világ akörül forog, hogy tudunk-e Brooklynban az év bármely szakában fésűkagylót enni.     

Székely Csaba Az igazság gyertyái című drámáját a marosvásárhelyi Tompa Mihály Társulat ősbemutatója után a Budaörsi Latinovits Színházban is láthatja a közönség, Alföldi Róbert rendezésében.