színház
2025. 10. 22.
A neurotikus Zeusz a bukástól tart, Prométheusz cselszövése után már-már paranoiddá válik, nem ismer irgalmat, ebben két segítője az Erő és az Erőszak. A Netflix KAOS-sorozatából könnyedén átcsúszunk a Szkéné Fenyvesi Orsolya által jegyzett Leláncolt Prométheusz című produkciójába. A hangulata hasonló a sorozatéhoz, a megbüntetett Prométheusz abból nyer vigaszt, hogy tudja, Zeusz sem sérthetetlen, és a vég ellenében az istenek atyja semmit sem tud tenni. Viktor Balázs rendező és alkotótársai Aiszkhülosz drámája alapján igazi show-t hoztak a színpadra, és Nagypál Gábor jobb színész Jeff Goldblumnál.
2025. 10. 20.
A „pintérbéla” mint színházi esemény és forma mára fogalommá vált. Persze ez legalább annyira áldás, mint átok, hiszen minden új bemutató megmérettetik a korábbi sikerek fényében. Függetlenül mindettől érdemes úgy tekintenünk Pintér Béla és Társulata produkcióira, mint nemzeti kincsre. Mindig rólunk szól, az „itt és most”-ról, akár történeti a távlat, akár nagyon mai. Minden előadásuk kreatív eredetiséggel csúsztat egymásba különböző idősíkokat, színházi hagyományokat, nemzetközi és magyar relevanciát, miközben egyszerre nevettet politikai kabaréval, és szorítja össze a nézők szívét emberi tragédiák megidézésével. A Kabuki ennek szép példája: táj-jellegű politika és színház, csak itt, csak nekünk – hálásak lehetünk érte.
2025. 10. 20.
Három, félig fekve pihenő test. Lassú mozgás, majd mozdulatlanság. Gyengéd érintések, majd a másik szájából kihúzott hosszú, kék madzag. A nézőtéren ülve pedig gyorsan zavarba jöhet, aki nem olvasott utána az előadásnak. farkas d. gergő, az európaszerte dolgozó táncos-koreográfus elméleti munkássága gyakorlati megvalósíthatóságának kereteit próbálgatta a trafóban.
2025. 10. 15.
A Trafó Az erőszak vége című, két hétvégés évadnyitó programsorozata – a kulturális központ öndefiníciója alapján – a világban egyre inkább elharapódzó erőszakkal szembeni viszonyulási lehetőségeinkkel, megküzdési stratégiáinkkal foglalkozik hazai és nemzetközi, különböző művészeti ágakhoz tartozó előadásokkal, sétákkal, installációkkal. A sorozat egyik kiemelkedő eseménye Jelena Jureša Aphasia című előadása volt, mely azt mutatta be, a béke beköszöntével, egy teljesen hétköznapi szituációban hogyan tör elő az erőszak emléke, és ez milyen érzelmi sokkot okoz.
2025. 10. 10.
A színház határai ma már messze túlnyúlnak a színpad deszkáin: nem csupán előadás, hanem párbeszéd, kísérlet, közösségi gondolkodás is lehet. Az utóbbi években egyre több olyan est születik, amely a művészet és a tudomány, a játék és a pszichológiai reflexió határvonalán mozog. Ezek az események nem a klasszikus nézői szerepet kínálják, hanem aktív részvételt: a színház mint közösségi tér, ahol a jelenlét, a figyelem és az improvizáció közösen hoznak létre valami megismételhetetlent. Ebben a szellemben zajlott le A függőség ezer arca és A jövő terápiái és az AI című két est is, amelyek különböző, mégis rokon módon vizsgálták az emberi viselkedés, a kapcsolódás és a technológia kérdéseit.
2025. 10. 09.
Kincses Réka író-rendező Tartuffe-parafrázisának központi motívuma, a racionális és emocionális én küzdelme, napjainkban éppolyan alaptapasztalat, mint Molière korában, ezért nem meglepő, hogy a szöveget nemcsak a szerzői szándék, hanem – a commedia dell'arte hagyományaihoz is visszanyúlva – a társulat improvizációi, saját történetei is alakították.
2025. 10. 02.
Arkangyalnak lenni szünet és vég nélküli meló, hisz az emberiség pusztító energiával ostoba. Gábriel már fásult a milliárdnyi viszálytól, és attól is, hogy az egyik ember a másiktól évezredek óta újra és újra elvesz valamit: a szomszéd pattintó kövét, a kutyáját, az asszonyát, a földjét, a szekerét, a várát, az országát, a vállalatát, végül az atombombáját. És akkor itt van az univerzum rengetegében egy bolhányi képződmény Magyarország néven, ahol valami Jókairól elnevezett bablevesbe lecsókolbászt főznek, amiért is egy Lajos nevű kóbor lélek levelekkel bombázza az Urat, aki ezért Gábrielt vegzálja. A Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma című új Delta Produkció premierjét néztük az Átriumban.
2025. 10. 02.
Az Apertúra független színházi társulat Sirály című előadása hányatott sorsú, akárcsak a független színház maga a mai Magyarországon: ünnepli a szakma, szeretik a nézők, mégis veszélyeztetve van. Szépséges sirály tenger nélküli országban, össz-színházi kérdésfelvetés nem-színházi terekben. Egyben annak tanítandó példája, hogyan lehet a klasszikus, régi darabokat egybefésülni az „itt és most”-tal kreatívan és szórakoztatóan, elegyítve szerelmet és színházat, esztrádot és prózát, viccet és szívfájdalmat, miközben megidézzük Csehovot, Mohácsit és minden színház alapját, a Peter Brook-i „üres teret”.
2025. 09. 29.
Szeptember közepén – nem sokkal azután, hogy ismét gyerekzsivajtól lettek hangosak az iskolaudvarok – kétnapos konferenciát rendezett a debreceni Csokonai Nemzeti Színház Ifjúsági Programjának (CSIP) csapata. A kerekasztal-beszélgetések, előadások és színházi nevelési produkciók központi témája az iskolai bántalmazás volt.
2025. 09. 25.
Britten- és Szörényi-Bródy-művekkel indítja ifjúsági programjait az Opera Gyermekkar – közölte a dalszínház szerdán az MTI-vel.
