zene / előadás
2014. 10. 17.
Az Ultrahang-fesztivál tartja vezető helyét a leginnovatívabb zenei rendezvények között: kulturális missziója és hatása, illetve a társadalmi szerepvállalás pozitív volta megkérdőjelezhetetlen...
2014. 10. 15.
Azt hiszem vannak legendák, amelyek nem elmúlnak, elhamvadnak, csupán háttérbe vonulnak, nem igényelve többé a közönség figyelmét. Saját tapasztalatom Laurie Anderson fellépéseivel legalábbis ezt a mintát követi, s ki tudja miért, úgy vélem ez a művész szándéka szerint alakult így.
2014. 10. 12.
Azt hiszem, elég sokszor történik meg velem, hogy nem azért lógatom az orrom egy-egy koncert után, mert annyira bűn rossz lett volna, hanem azért, mert nem tudott maradéktalanul megfeleni a vele szemben támasztott túlontúl magas elvárásaimnak. A Ministry of Wolves koncertjéről is emiatt távoztam enyhén keserű szájízzel.
2014. 10. 09.
Utoljára tavasszal hallottam a Kelemen Kvartettet, és persze Perényi Miklóst is ekkortájt: előbbi esetben (BMC) az együttes teljesítményével, utóbbiban (Vigadó) pedig a terem akusztikájával volt problémám. Ugyanakkor feltétlen híve vagyok a Kelemen-családnak, Perényiért pedig kifejezetten rajongok, úgyhogy nagy kérdés volt számomra, hogy az – újra magára találó – együttes és a részben egykori, részben mostani tanár mi közöset tesz le most az asztalra...
2014. 10. 01.
Vásáry Tamást látni és hallani jelentős élmény: először – egy sajtótájékoztató alkalmával – Liszt két művének „rejtett” összefüggéseiről hallottam beszélni illetve zongorázni. Ezután nehéz lett volna nem hatalmas lelkesedéssel és elvárásokkal indulni a zeneakadémiabeli előadásra.
2014. 09. 21.
Az ifjú német zongorista, Michael Wollny és a csembalista Tamar Halperin duója az Euópai Hidak fesztivál keretében lépett fel Budapesten. Beszámolómban kicsit távolabbról nekifutva, egy firss lemezén keresztül próbálom megragadni a különleges Wollny-i világ jellegzetességeit.
2014. 09. 05.
A gitárzene leharcolt frontjai az első három nap után visszaszorultak a Szigeten, csak pénteken érkezett egy újabb adag a lefutott indie rock trend utolsó hullámából, élén az öreglovas Manic Street Preachers-zel, amely a Szigetre beépült negyvenes korosztályt szórakoztatta.
2014. 09. 02.
Különös az, amikor a zenekritikus bábaként kíséri végig egy fesztivál születését, serdülését és virágzását: elfogulatlanságot senki ne várjon tőlem, annál inkább a tapasztalatok becsületes összegzését. Idén a New York Times (?) mintájára Kaposfest Times nevezetű (és tipográfiájú) újságból böngészhette a közönség az aznapi műsort. Intimitás a zenészek, valamint a zenészek és a közönség között, ahogyan ezt már megszoktuk és megszerettük – ami nem rossz üzenet az öröklétnek, Kaposvárról…
2014. 09. 02.
Befutott reménységek, kiégett befutottak, és a fesztivál egyik legjobb koncertje, mindjárt az első hivatalos vagy a hivatalos első napon.
2014. 08. 18.
Na nem vezetni (tudom, mert nemrég látogattam meg őket), de zenélni és hangulatot teremteni, azt igen. Jó, persze, a déli temperamentum... Boban Markovic és fia, Marko Markovic (na meg a „többi” fúvós és ütős hangszeren játszó fiatalember) olyan mulatságot rittyentettek Budapest leglátogatottabb Szabadtéri Színpadjára, hogy el is képzeltem, ahogy a szigeten arra tévedők is táncra perdültek. Merthogy hallani, azt nagyon jól lehetett, a színpadon kívül is.
