film
Bármennyit fejlődjön a világ, a maradi gondolkodásmóddal mindig is nehéz lesz mit kezdeni. Jelenjen meg a civilizációtól távol eső vagy a modernizáció által megérintett környezetben, ártó hatása elmaradhatatlan, az igazi felelőtlenség ráadásul ennek kihasználásában rejlik. Erről a kihasználásról és kihasználtságról szólna Rungano Nyoni zambiai-walesi rendezőnő Nem vagyok boszorkány című, első filmként is jelentős kritikai sikert elért boszorkányüldözése, mely idei BAFTA-díja mellett hazánkban még begyűjtötte a Scope100 első helyezését és a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál Hullámtörők-díját. A félig nomád, nehézkesen modernizálódó zambiai térségben forgatott film, a téma súlyosságát ellenpontozva, szórakoztató eszközökkel és sajátos iróniával meséli el a boszorkánynak kikiáltott kislány, Shula (Maggie Mulubwa) történetét, akinek csatlakoznia kell a helyi boszorkányközösséghez, máskülönben „kecskévé változik”. A nyolc éves kislány persze feltupírozott álmok, megérzések nyomán lesz vádlott, boszorkányságát pedig egy boszorkánydoktornak titulált törzsi varázsló állapítja meg.
![]()
Félig civilizálatlan társadalma ellenére olyan világ ez, ahol nehéz eldönteni, hogy élő babonákkal van dolgunk vagy szimplán az önérvényesítés célját szolgálják a hagyományok, a történet és a filmi kifejezésmód azonban inkább ez utóbbit valószínűsíti. Mert bármennyire elnéző és stílusában finomított az ábrázolásmód, a képmutatás végtelen tárházát látjuk megnyilvánulni a közösségben: ha ügyetlenek vagyunk, fogjuk rá a boszorkányra, ha szerepelni vágyunk, találjunk ki történeteket a boszorkányról, mi több, ha pénzt akarunk keresni, húzzunk hasznot a boszorkányból. Rungano Nyoni filmje telis-tele van a primitív gondolkodás megmosolyogtató, ám mélységében komolyan veendő példázataival, melyek az ember elnyomásának természetessé válásáig hatolnak. Ezek pedig a félig élő, félig elhalt babonákban gyökereznek, amik az egyszerű ember szerencsétlenségét, jobb híján, misztikus bűnbakcsinálással indokolják. A példázat-jelleg nem jut odáig, hogy mindenáron erőltesse e probléma tágabb értelmezését, de nem is zárkózik el a további általánosítástól, mert izolált társadalmába beszivárog a külvilág, a popkultúra és a média segédletével.
![]()
Rungano Nyoni szelíd, aktuális szemmel értékelő kifigurázása mellett natív szimbolika emeli transzcendenssé a Nem vagyok boszorkányt, tényszerűsége miatt mégsem válik tolakodóvá a harsány színekkel, klasszikus zenével és varázslattal kísért film. A díszes kamionon hurcolt boszorkányok történetének eredete ráadásul csupasz tényeken alapul, Nyoni egy ghánai boszorkányközösségben szerzett tapasztalatait használta inspirációként, kiegészítve saját fikciós elemeivel a valóban létező helyzetet. E zűrzavaros folklór hitelességét és létjogosultságát maga sem kívánja eldönteni, inkább végigmutogatja a hit és hitetlenség különféle megnyilvánulásait, azt is főként a filmben megjelenő szereplők reakcióját lekövetve, sarkos ítéletek nélkül. Hogy ki hisz a kezdetben elviccelt, majd egyre komolyodó afrikai varázsvilágban, a szereplők némelyikén lekövethető, másokon nem, saját hitünket pedig végképp ránk bízza a rendezőnő, amellett, hogy egyértelműen szatírát készített. A dokumentarista és fikciós elbeszélést váltogató, hol egyik, hol másik stílusba kapaszkodó film (kiüresedett vagy éppen túldíszített) képei e hullámzás fantasztikus leképezései, melyekért A kígyó ölelésének látványvilágát is jegyző David Gallegos felel.
![]()
A film szimbólumértékű elemeként a szikkadt pusztaságba száműzött, korosodó nőkből álló boszorkányközösség tagjai mágikus kötést, hatalmas orsóban végződő selyemszalagot hordanak hátukon, hogy „el ne repüljenek”. Lekötöttségükkel együtt jár az is, hogy a kormányzat emberei folyamatosan dolgoztatják őket, és turistalátványosságot csinálnak belőlük. Shula már a kezdet kezdetén szorosnak érzi a látható és láthatatlan kötést, mert az ő lelke nem bírja el, hogy pénzért mutogassák, vagy falusi perlekedésekben döntsön mások sorsa felett, csak mert különleges képességekkel rendelkező boszorkány (esetleg mégsem az?). Az elnyomottság mellett a boszorkánystátusz kiemelt szerep, különlegessége viszont álságos, mert a hatalmi felelősség elhárításának, szemet hunyásának kidekorált, idomított eszköze minden kiválasztott nő. De Nyoni emberi értelemben nem ítéli el a hatalom képviselőit, a kihasználók szerepében jórészt csak karikatúrákat mutat: büszke bábként trónoló uralkodónő, termetes kormányzati gondnok és az állam mezítlábas csatlósai, avagy a falu színe-java.
A „gyermekboszorkány” szenvedésének, hitevesztettségének ábrázolásával mégis pálcát tör az emberi elnyomás felett, mely fenntarthatatlan, legyen az látszólag civilizálatlan vagy látszólag civilizált környezetben.
Nem vagyok boszorkány (I Am Not a Witch), angol-francia-német dráma, filmszatíra, 92 perc, 2017. Forgatókönyvíró-rendező: Rungano Nyoni. Operatőr: David Gallegos. Zene: Matt Kelly. Vágó: George Cragg és Yann Dedet. Szereplők: Maggie Mulubwa, Henry B.J. Phiri. Bemutató dátuma: 2018. augusztus 16. Forgalmazó: magyarhangya. 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!



