Az alkotó Feliciolit és Gagnolt igencsak foglalkoztatja a kettős élet rejtelme. 2010-ben debütált, Oscar-díjra jelölt animációs filmjük, az Egy macska kettős élete a nappal házi cica, éjjel tolvaj Dino történetét meséli el, új filmjük, a Fantomfiú pedig egy testét elhagyni képes, szellemként a városban szabadon röpködő fiúról szól. A két alkotás képi világa, zeneisége is roppantul hasonlít. A Fantomfiú rákbeteg, ezért napjait kórházban tölti, s éjjelente a környező szobák betegeinek lelkét kísérgeti vissza a testükhöz. Így találkozik a törött lábú rendőrrel, az egyetlen emberrel, aki ébredés után is emlékszik a fiúra. Az események helyszínét, New Yorkot eközben egy rejtélyes gonosz és alattvalói veszik uralmuk alá. Csak a rendőr tud a bűnözők hollétéről, azonban törött lába miatt mozdulni képtelen. A Fantomfiú bárhova el tud röppenni, viszont nem tud hatni a külvilágra, sem pedig kommunikálni szellemformában. A furcsa páros egymásra támaszkodva száll szembe a fenyegetéssel. A Fantomfiú egy történet a csapatmunkáról, a hátrányokon való felülkerekedésről és a bátorságról.

Ami pedig alapvetően felemeli ezt a történetet, az a remek művészi dizájn és a magával ragadó zene. A rajzok visszafogottak, de összességükben érzékiek, és egyedi világot jelenítenek meg. Néhány snitt kimerevítve mint önálló művészi alkotás is nézhető. Az animáció darabossága és minimalizmusa merőben eltér a kortárs trendek csili-vili, látványorientált képi világától. A Fantomfiúban nem gigászi robbanások és látványos harci jelenetek viszik a cselekményt (habár még ilyeneket is látunk), hanem egy puha és kellemesen meleg történet, amely önmagában talán nem hoz semmi újszerűt, de a tálalás módja egyedivé és szerethetővé varázsolja. A félig reális, félig meseszerű világban való elmerülést segíti a Serge Besset által szerzett remek soundtrack, amely kellemesen a háttérben marad, de megfelelően kihangosítja a cselekmény érzelmi hullámzását.

Érdekes, hogy a Fantomfiú a maga módján – csakúgy, mint a benne szereplő főhős – kettős természetű. Aki nem ismeri az alkotók korábbi munkáit, annak az eddigi leírtak alapján talán úgy tűnhet, hogy valami elvont, művészkedős furcsaság ez a rajzfilm. Valóban nincs híján az artisztikumnak, de emberi könnyedség és finom humor hatja át. Semmi durva vagy rideg absztrakció – valahogy minden elem egyensúlyban van, összhangban működik. Egy példa erre: amikor a fantomfiú egy sztriptízbárban köt ki véletlenül, ijedten eltakarja a szemét, ám átlátszó szellemtenyerén keresztül továbbra is látja az eseményeket. Vagy az eltorzult arcú főgonosz: ábrázatát mintha Picasso rakta volna össze. Nincs semmi túlfeszítve ebben a filmben, nem bántó vagy morbid, nem akar sokkolni, hanem kellemesen intellektuális, ha lehet ilyet mondani. A cselekmény olykor a műfaji paródia mezsgyéjéig is elmerészkedik, de sosem öncélúan. A szélsőséges és megosztó humor korában ez a fajta finomság az, ami mintha hiányozna a szuperhős történetek palettájáról.

Ugyanakkor a történet helyenként drámai és sötét, jól adagolt iróniával. A főgonosz kellően gonosz, motivációja tiszta és adekvát, de csakúgy, mint a többi karakter, tulajdonképpen szerethető. A főhős kettős küzdelme, egyfelől a bűnnel, másfelől a betegséggel, komoly és megindító. Bevonódunk a sorsába és aggódni kezdünk érte.

Egy ilyen darab értékelésénél persze a néző személyes ízlése a döntő, hiszen nem tetszhet mindenkinek ez a stílus. Kérdés, hogy való-e gyerekeknek ez a rajzfilm. Olyanoknak mindenképp, akik kicsit türelmesebbek, és nem a könnyen emészthető, felületes dolgokat keresik. Vagyis a Fantomfiú olyan fiataloknak és kevésbé fiataloknak is ajánlható, akik hajlandóak elmerülni egy sajátos világban, ahol a humor és a dráma érdekes harmóniában ötvöződnek. Kellemesen szórakoztató alkotás egy olyan rendezőpárostól, akik talán még nem készítették el a legjobb művüket.

Fantomfiú (Phantom Boy)

Színes, feliratos, belga-francia animációs film, 84 perc, 2015.

Rendezte: Jean-Loup Felicioli, Alain Gagnol

Forgatókönyv: Alain Gagnol

Producer: Jacques-Rémy Girerd, Michael Sinterniklaas

Zene: Serge Besset

Szereplők: Alex Gagnol (Léo), Edouard Baer (Rendőr), Audrey Tautou (Mary), Noa Bernaoui-Savreux (Titi), Joey Camen (The Big Guy) Marcus D’Angelo (Leo), Vincent D’Onofrio (The Face)

Országos bemutató: 2016. szeptember 15.

Korhatár: 12 éven aluliak számára nem ajánlott

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.