bezár
 

art&design

2020. 09. 17.
A hely és a tárgy szimfóniája
Élménybeszámoló a Kiscelli Múzeum „Ragyogj!” című kiállításáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Kiscelli múzeum tavaly októberében nyitotta meg a nemzetközi tendenciákba is illeszkedő, divat tematikájú kiállítását, melyet a meghosszabbítást követően egészen szeptember 6-ig csodálhattak meg a látogatók. Ragyogj! – szólított meg minket a kiállítás.

Az utóbbi néhány évben a világ számos pontján a neves, nagy múzeumok szinte mindegyike előállt egy-egy divat tematikájú kiállítással, amelyek egy időszakot, vagy éppen egy híres tervezőt állított a középpontba, hogy általuk bepillantást engedjenek a múlt kifutóinak ereklyéibe. A hatalmas, hétszáz évet felölelő textil gyűjteménnyel rendelkező New Yorki Metropolitan múzeum évente legalább egy vagy két időszaki kiállítást is rendez változatos tematikákkal, hasonlóan a Londoni Victoria & Albert múzeumhoz. A V&A múzeum például 2019-ben tartott egy Christian Dior köré szerveződő kiállítást (Christian Dior: Designer Of Dreams), jelenleg pedig Hágában látható a tervezőről szóló kiállítás.[1] A MET múzeum időszaki tárlatai gyakran izgalmas korszakokat, esetleg a jelenlegi trendekben ismét felbukkanó elemek forrásául szolgáló tervezőket is felvonultatnak, például 2019-ben a Camp stílus eredetének és forrásainak feltárására vállalkoztak, Susan Sontag, 1964-es Notes on „Camp” című írását alapul véve[2] (2015-ben ennek a tematikának hazánkban is szenteltek egy egész termet a Magyar Nemzeti Galéria El Kazovszkij kiállításán, így ebből mi már korábban kaphattunk egy kis ízelítőt).[3] Vagy néhány évvel ezelőtt az igencsak hasonló időszakot és stílus irányzatot felölelő PUNK: Chaos to Couture című kiállításon a Vivienne Westwood tervezőnőhöz szorosan kapcsolódó punk életérzés és divatvilág jelenik meg.[4]

A „Divat” egyértelműen meghódította a muzeális intézményeket is. Igaz, hogy több múzeum rendelkezik műtárgyai között régi viseletekkel, öltözetekkel, például hazánkban az Iparművészeti Múzeum és a kiállítást rendező Kiscelli Múzeum is, illetve szinte minden helytörténeti gyűjteményben találunk valamilyen népviseleti öltözködési emléket. Azonban hajlamosak vagyunk ezekre holmi molyrágta, divatjamúlt s csak nagyon kevesek számára érdekes tárgycsoportként tekinteni. Ha így teszünk, akkor valójában hatalmasat tévedünk, erre is világított rá (ha már fény) a Ragyogj!.

Ruha részlet a Ragyogj! című kiállításról. Fotó: Kondella Misi photographyRuha részlet a Ragyogj! című kiállításról. Fotó: Kondella Misi photography

Mi az oka annak, hogy a divatkiállítások megszaporodtak, és egyre népszerűbbek? Szinte már naivitás is feltenni ezt a kérdést, ugyanis a válasz szinte kézenfekvő. A divat, a trendek a mindennapjaink meghatározó része, ha akarjuk, ha nem, az öltözködéskultúra sokkal több a praktikumnál, hiszen a külsőnkön keresztül is kifejezzük magunkat, üzenünk vele a környezetünknek (akár tudatosan, akár tudattalanul). Sokan használják az öltözködést önkifejezésre, identitásuk kifejezésére, csoporthoz tartozásuk jeleként, avagy tudatos manipulációként. A viseletek elkülönítenek, kiemelnek, illetve összekötnek bennünket – a hivatások például ezért bírnak saját egyenruhával (rendőrség), hogy tudjuk, kihez kell segítségül fordulnunk a kórházban vagy az utcán. A divatkiállítások előtérbe kerülése párhuzamba állítható az identitás kérdésének felértékelődésével, ugyanakkor azt is mutatja, hogy a nagy gonddal megtervezett, kivitelezett öltözékek művészi értékkel bírnak, vagyis ez az ágazat „termel” muzeális értékeket is. Az öltözködés változása, a divattörténet – ebbe már a tegnapi divat szintén beletartozik – értékes kordokumentum, mely társadalmi, történelmi, kulturális és művészi szempontból is érdekes és izgalmas információkat tartalmaz. Kiváló kötet, a magyarul is olvasható Fekete, egy szín története Michael Pastoureau tollából, melyben például a fekete szín divatban betöltött szerepének és jelentésváltozásának történetét is nyomon követhetjük.[5] Maradva azonban a történelmi példáknál, az uralkodói reprezentáció fontos részét képezte az öltözködés is, kezdve a legkézenfekvőbb jelképektől, mint a saját címer vagy a címer színeiből kialakított öltözet, az apró és elrejtett szimbólumokig. Például I. Erzsébet angol királynő gyakran viselt igazgyöngyöt, s a róla készült portrék állandó elemeként is feltűnik. Anélkül, hogy belemennénk az igazgyöngy mélyebb ikonográfiai jelentésébe s e jelentés komplexitásába és sokrétűségébe, elsődlegesen elmondható, hogy az igazgyöngy a tisztaság, szüzesség szimbóluma, továbbá Mária jelkép is, tehát nem véletlen a választás, hiszen a „szűz királynőként” ismerjük mai napig I. Erzsébetet. Más uralkodók esetében előfordult, hogy egy szimbolikus öltözet adta melléknevüket, gondoljunk csak XIV. Lajosra, a „Napkirályra”.

A huszadik században azonban megsokasodnak a közismert tervezők nevei, felértékelődik az alkotó, az egyén szerepe, és nem feltétlen a társadalmi rang határozza meg az öltözetet, hanem az öltözet válik státusszá. Mindenekfölött áll az egyén és az identitás, mind az alkotó mind pedig a viselő szempontjából. Az új évezredhez közeledve megfigyelhető a művészeti ágak és technikák közötti elmozdulás és ezek keveredése, a határok elmosódása, a fotóművészet térhódítása, vele együtt pedig a művészi divatfotók is felértékelődnek, megjelenik a médiaművészet, intermédia. Feltevődnek az olyan kérdések, hogy mi az egyén helye, szerepe a világban, s erre mindenki igyekszik választ adni a saját területén, legyen az zene, festészet, média művészet, irodalom, filozófia vagy épp az asztrofizika. Egy kiváló példa Hajas Tibor nevével fémjelzett Öndivatbemutató, mely nagyon érzékenyen reagál ezekre a változásokra. A divat alkotásai, mivel egy alkalmazott művészeti ág termékei, ezért megadják a lehetőséget arra, hogy mielőbb, a lehető leggyorsabban reagáljanak az aktuális jelenségekre, s ebből adódik mozgékonysága, változékonysága. Mindez a kutató szempontjából különösen üdvös, hiszen vizuális információk sokasága fogalmazódik meg rajta keresztül, melyek visszatükrözik azt, amelyet másként csak nagy nehézségek árán tudnánk kiolvasni.

Ruha részlet a Ragyogj! című kiállításról. Fotó: Kondella Misi photographyRuha részlet a Ragyogj! című kiállításról. Fotó: Kondella Misi photography

A divatra (különösen a ruhák területén) ebből a természetéből adódóan úgy gondolunk, mint egy folyton változó, trendeket, stílusokat szabásvonalakat, színeket felfedező, éltető, majd azokat, mint amilyen hamar jött olyan hamar ki is végző ágazatra. A tegnapi díszes pompa mára csupán szerencsétlenül heverő, levetett gúnyává válik. Annak ellenére, hogy valóban van egy ilyen tendenciája, mégis felfedezhetők benne örök témák, tematikák, annál a prózai oknál fogva, hogy az alkotás vászna az emberi test, vannak bizonyos kötöttségek. Ezeket a tervezők, igyekeznek vadabbnál vadabb ötleteikkel áthágni, felülírni. Huddein Calayan, a Comme des Gracons és Viktor & Rolf munkái – melyekre erőteljesen jellemző, hogy kísérleteznek az emberi alak torzításával – is azt hivatottak példázni, hogy a ruhatervezők más művészeti ágak képviselőihez hasonlóan, saját anyagaik, kötöttségeik, határaik szétfeszítésével mondanak el valami újat, mint ahogy a szobrász is faraghat a kemény márványból lágynak tűnő felhőt… Természtesen ezek a különleges s főként elgondolkodtató darabok nem a ready-to-wear (prêt-à-porter), azaz mindennapos használatra készült kollekciók darabjai, hanem a haute couture, a magas szabászat csillogó világába tartoznak, ahol a képzeletnek semmi nem szabhat határt. Ezeken a bemutatókon láthatjuk a legextrémebb ötletek és a legcsodálatosabb kivitelezésű, illetve legkülönlegesebb vörös szőnyeges estélyiruhák manifesztálódását.

A Ragyogj! pont egy ilyen örök s állandó tematikát ragad meg. A csillogás, talán az emberiség kezdete óta, mindig is a gazdagsághoz, luxushoz, magas rangokhoz s címekhez kötődött. A kiállításon olyan női és férfi ruhákat, kiegészítőket láthattunk, ahol megjelent a ragyogás, a játék a fényekkel, fémekkel, kövekkel, flitterekkel, szalagokkal, gyöngyökkel s bármi olyan kellékkel, applikációval, ami csillogással vonhatja körbe viselőjét. Ez a csillogás nemcsak a matériában jelenik meg, hanem átvitt értelemben is visszatükröződik viselőjén, s így magáénak tudhatja a csillogáshoz, ragyogáshoz kapcsolt összes fogalmat, ezáltal uralhatja a teret s a tekinteteket is. Mert ugyan melyik szín az, amely túlragyoghatná az arany vagy az ezüst csillogását? Tán felveheti bármely égitest a versenyt a nap ragyogásával, a hold elegáns derengésével, avagy a csillagok vibrálásával? A kiállításon ezen tematikák köré rendezett estélyi viseletek közt kalandozhattunk, s csodálkozhattunk rá arra, hogy sokszor a különböző évszázadokból származó ruhák is milyen jól mutatnak egymás mellett, ugyanis a kiállítás egyik különlegessége, hogy nem kronologikus bemutatásra törekszik, hanem tematikai csomópontok (nap, hold, csillagok). Vagyis inkább vizuális benyomások alapján rendezte egymás mellé az egyes darabokat, de a kiállítótérben elhelyezett információ alapján bizonyosságot nyerhettünk arról, hogy mikor is készült az alkotás. Egyáltalán nem elképzelhetetlen egymás mellett egy 19. századi alkalmi viselete, egy, az 1920-as évekből származó kézitáskával, vagy akár a neves magyar divattervezők legfrissebb kollekciójának egy darabjával, sőt, akár együtt is viselhetők volnának!?

Fotó a Ragyogj! című kiállítás megnyitójáról. Kondella Misi PhographyFotó a Ragyogj! című kiállítás megnyitójáról. Kondella Misi Phography

Ehhez a kiállításhoz világszinten is nehezen találhattunk volna alkalmasabb kiállítóteret, mint a Kiscelli múzeum, ugyanis csupasz téglafalú barokk templomtere, hatalmas belmagassága, rusztikus falai kiváló kontrasztot adtak a finom, s lágy kelmékből készített s aprólékosan, finom eleganciával díszített kreációknak. A félhomályban ragyogó öltözeteknek különös, szakrális élményt kölcsönzött, s mindez együttesen egy élménnyé vált. Az égitestek tematikája nemcsak a színekben, hanem a kiállítás installációban is megjelent, ugyanis egy hatalmas, nap alakú dobogó uralja a teret, melynek sugarain jól megfértek a cipők, táskák, aranyozott ruhácskák. Ugyan ezek a ruhák, ugyan ez a tematika, egy „hagyományosabb” kiállítóhelyiségben, nem lett volna ilyen grandiózus, és a „Divat” mi mást is akarhatna magának, mint grandiózusságot? Ha ilyen szempontból vizsgáljuk a kiállítás és a kiállító tér viszonyát, akkor felfedezzük, hogy hasonlóan működik, mint a „Divat”. Látszólag ellentmondásos, össze nem illő részek, minták, színek s anyagok közt keresi meg a kapcsolódási pontot, azt az egyetlen egy szálat, ami összeköti őket, ezt megragadja és megerősíti, kiemeli, s ezáltal új harmóniát teremt egy felfokozott, izgalmas vibrálásban. Épít ez ellentétekre, a kontrasztra, szembe állítja a telit az áttörttel, a lágyat a keménnyel, itt a csillogót a rusztikussal, ugyanakkor a csillogás összekapcsolódott a hatalmas templomtérrel, a szakralitással. A barokk templom megtalálta hiányzó belső díszítését a kiállított ruhákban, s azokat égi magasságukba emelte.

A tárlat legrégebbi darabjai a Kiscelli Múzeum gyűjteményéből kerültek ki, például egy 1770-es évekből származó fűző. Egy hatalmas üvegvitrinben megcsodálhattuk Erzsébet császárné egykori esküvői ruhájának uszájából készült miseruha egy darabját is. Illetve a kiállításon egy kiállított krinolin is láthattunk testközelből. Az egyik szekció a táncruhákra koncentrált, melyek a csillogás és a tánc mozdulataink fokozása, kiemelése végett függő díszekkel vannak ellátva, itt videó részleteket is láthattunk arról, hogy hogyan is mutatnak ezek a ruhadarabok igaz rendeltetési helyükön, a színpadon. Szinte minden szekcióban rábukkanhattunk kortárs magyar tervezők ruháira is, így a kiállítás teljes mértékben összekapcsolódott a jelennel, hiszen az előző szezonban nemhogy múzeumban voltak ezek a darabok, hanem olyan híres magyar márkák és tervezők kifutóin sétáltak benne a modellek, mint Abodi, Artista, Camou, Je suis belle, Konsánszky Dóra, Tóth Bori, Szegedi Kata, USE Unused.

A kiállítás végén egy kifutón suhanhattunk végig, a játékos kedvű látogatók pedig fel is próbálhattak néhány csillogó ruhadarabot, hiszen az öltözködésben az érzékek közül nemcsak a látás, hanem a tapintás is hatalmas szerepet kap, s egy kicsit a kifutómodellek szerepében tetszeleghettek – itt a magasság nem akadály! A kifutó mellett közönség gyanánt pedig a szivárvány színeiben pompázó csillogó ruhába öltözött próbababák bókoltak. Innen juthattunk tovább addig a csigalépcsőig, amely az emeletre vezet, hogy közelebbről is megnézhessük a boltív mögött feltűnő, csillogó láncokból álló feliratot (Ragyogj), s egyúttal letekinthettünk az alattunk sorakozó csodákra.

A látogató nemcsak divattörténeti ismereteit bővíthette, nemcsak gyönyörködhetett a szabászati remekekben, a finom kezek munkájában, hanem egy, szinte a katarzishoz hasonló élménnyel is gazdagabb lett. A lelkét megfürdethette a csillogásban. Egy biztos, valamivel több lett. S a kis kifutó egyúttal emlékeztetett is minket arra, hogy a világ egy színpad, ahol játszani kell, s játszani csak ragyogóan érdemes!

 

[1] paradi.online: Divat kiállítások 2020-banV&A: Christian Dior: Designer Of Dreams című kiállítás, 2019.

[2] MET: CAMP: Notes of fashion című kiállítás, 2019.

[3] El Kazovszkij élet/mű – A túlélő árnyéka című kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, 2015. november 6. 2016. február 14.

[4] MET: PUNK: Chaos to Couture című kiállítás, 2013.

[5] Pastoureau, Michael: Fekete, egy szín története. Kalligram, 2012

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Nagy Tamara --

Művészettörténész, Az ELTE BTK doktori hallgatója, kutatási területe a 19-20. századi művészet és tudománytörténet.


További írások a rovatból

art&design

Táncház, vendégmunkás, indián Táncház, vendégmunkás, indián
Interjú Korniss Péterrel külföldi kiállításokról, sikerekről, változó világunkról és a magyar fotográfia nemzetközi megítéléséről
art&design

A bezártság tere A bezártság tere
Herbert Anikó/Haniko Nubes című kiállításáról
art&design

Ki kell erőszakolnunk, hogy sikítson az a műanyag Ki kell erőszakolnunk, hogy sikítson az a műanyag
Interjú Borsos Lőrinc művészpárossal az eddig elért eredményekről, az alkotói én fejlődéséről és a magyar művészek kitörési lehetőségeiről
art&design

Ember legyen a talpán, aki az űrbe akar utazni Ember legyen a talpán, aki az űrbe akar utazni
Beszélgetés Hargitai András audiovizuális művésszel az Extrasolar című performansz kapcsán

Más művészeti ágakról

8. Budapest International Documentary Festival
gyerek

Lépesméz, zseléprint és papírszív Lépesméz, zseléprint és papírszív
Trogmayer Éva és Egervölgyi Lilla Medvemese című első kötetéről
Magyar költők amerikai antológiájának bemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés