bezár
 

színház

2009. 11. 23.
Csoporton belüli erőszak
Bábel a MOTUS előadásában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Csoporton belüli erőszak A Bábel lényege a tolerancia. Egy olyan világ, amelyben elfogadjuk a másikat, s ahogy az utóbbi idők egyik (meglepően jó) reklámja mondja: meghallgatod a másik kedvenc zenéjét, de szabadon dönthetsz a sajátodról.
Szkéné színház
S Te mindúntalan belémtörlöd a vágyad,
Hogy olyan legyek, mint Te.
Nem akarom, hogy megérts,
Nem akarom, hogy megváltoztass,
Csak fogadj el olyannak amilyen vagyok.
Különbözőnek Tőled.
Így tán élhetnénk egymás mellett, békében.
Szép volna…

Egy ismeretlen szerző sorait idézi a Bábel című darab színlapja. Ebben az előadásban egymás mellett élő csoportok alkotják a világot, egyszerre vagyunk tagjai több tucatnak, amelyeket mesterségesen mi magunk hoztunk létre, vagy születésünk határozta meg odatartozásunkat. A csoportok között olykor van átjárás, olykor nincs. Farkastörvények, szigorú szabályok uralkodnak. Az életből vett példák sora szinte a végtelen. A származás, az életkor, a társadalmi rang, az anyagi helyzet, az érdeklődés, a születési sajátosságok, a nemi identitás, a politikai hovatartozás ellentéteket generál, s a Bábel célja, hogy ezeket feltárja  a tánc nyelvén.

A színpadkép és a díszlet határozottan ötletes. A plafonon kifüggesztett vékony sínen érkeznek be olykor a szereplők, olyan, mint egy villamosvezeték, amelyen emberek lógnak, de akár egy húsfeldolgozóban felakasztott állatok képe is eszünkbe juthat róla. Hiszen éppen azok a szereplők lógnak rajta, akik a csoportok közötti hierarchia „alsóbb” szintjén foglalnak helyet. Az arcuk épp úgy alig látható, mint a kivégzésre vitt áldozatoké, kámzsaszerűen van lefedve a fejük. Ám van köztük valaki, egy lány, akit a szíve máshová húz, egy másik csoport férfi tagjához. A határok viszont nem átjárhatók. Abban a csoportban nincs helye az idegennek. Gondolkodásuk, véleményük, táncuk is más.  És nem marad el a happy end, ők sokkal bizakodóbbak, mint a társadalom általában, végül egymástól átvesznek elemeket, s ha nem is bújnak ki a bőrükből saját egoizmusuk feladásával, elfogadják azt, hogy a világ különböző világokból áll.

A művet értelmezhetjük akár egy modern Rómeó és Júlia-történetnek, amelyben emberáldozatra szintén szükség van.  Ezúttal is két világ – lehet család, két eszme, két társadalmi réteg, tulajdonképpen csak a különbség a lényeges s az ebből fakadó összeférhetetlenség – áll egymással szemben, amelynek két tagja (egy férfi és egy nő) egymásba szeret. E köré épül az egész előadás; egyszerre vet fel erkölcsi–etikai kérdéseket, s próbálja a szinte ok nélküli ellentétek kövekezményeit közérthetően megfogalmazni, elsősorban a fiatalok nyelvén, felhasználva a „bandaháborúk” toposzát szerelmi szállal megfűszerezve.

A jelmezek egyszerre tartalmazzák az egymástól való különbözőség és a valahová való tartozás jegyeit. Csoporton belül mindenki ugyanazt viseli, a pólók nyakba akasztva vagy a megszokott módon hordhatók, s e két lehetőség a két csoport sajátja. Egymást erejük fitogtatásával, hatalmuk megmutatásával próbálják átalakítani, így bontakozik ki a különböző táncok és táncosok versenye a színpadon. Egyszerre erőszakosak a többi csoport tagjaival és saját társaikkal is, rákényszerítik őket arra, hogy kizárólag az ő normáikat fogadják el. Így fiú és lány csak titokban lehetnek egymáséi, a felügyelet és az erőszakos „hatalom” lázadásra, szembefordulásra kényszerít.

Az előadás szórólapja leszögezi, hogy nem bibliai témát dolgoznak fel, ám nyilvánvalóan rengeteg a párhuzam. Az ember ezúttal is túlbecsülte önmagát, határtalan kapzsisága miatt büntetést érdemelt. Ahogyan az előadás legagresszívebb csoportja is, akik kizárólag önnön értékrendszerüket tudják elfogadni. Az idő előrehaladtával azonban a különböző nyelvet beszélők mégis megértik egymást. Meg akarják érteni egymást.
 
Bábel

Kun Péter
Horváth Fedra
Boldis Beáta Vivien
Dunai Orsolya
Gutyán Anikó
Kapari Dávid
Kholman Ádám
Lóska Eszter
Nagy Veronika
Császár Réka
Kovács Andrea
Szabó Franciska
Törőcsik Tamás
Bokor Felícia
Cserni Annamária
Krausz Gábor
Sípos Tamás Péter
Tóth Szilvia
Varga Lili
Wetter Júlia
 
Néptánc: Kun Péter 
Balett: Kovács Andrea  
Akrobatika: Mezey Gábor és Krausz Gábor  
Művészeti vezető és zenei szerkesztő: Mezey Gábor 
Jelmez: Fácányi Ildikó
Fény: Mezei Gábor és Szabó Krisztián
Rendezőasszisztens és dramaturg: Németh Dóra

Rendező és koreográfus: Holman Brigitta

MOTUS Mozgásszínházi Egyesület

Bemutató: 2009. május 12.
VMG Pinceszínház

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Antal Nikolett --


További írások a rovatból

színház

Horror Otthon Horror Otthon
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóinak előadása
Kemény Lili: B monitor című darabja az Ódry Színpadon
színház

Hazudjunk, hisz mire jó az igazság? Hazudjunk, hisz mire jó az igazság?
Gorkij-dráma az Örkény Színházban

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

A cirkusz nem fekete-fehér A cirkusz nem fekete-fehér
Interjú Kristóf Krisztiánnal nyitottságról, örökölt hitelességről, a klasszikus és az új cirkusz találkozásáról
art&design

Értelmező szótár Értelmező szótár
Horváth László és Takács Máté Okkult Coaching című kiállításához
Vida Gábor: Egy dadogás története


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés