bezár
 

irodalom

2013. 06. 10.
Moll a Kazimírban
Dunajcsik Mátyás Térey Jánossal beszélgetett új kötetéről
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Moll a Kazimírban Június 4-én a Kazimírban a Libri szépirodalmi főszerkesztője, Dunajcsik Mátyás kérdezte Térey Jánost új kötetéről, a Mollról, a beszélgetés egyes etapjai között Makranczi Zalán színész tolmácsolásában hallhattunk részleteket a könyvből, melyben epikai, lírai és kevert műnemű darabok egyaránt helyet kaptak. A felolvasások alatt először Lars von Trier Melankóliájának intrója volt látható és hallható, a későbbiekben pedig a Depeche Mode szerzeményei adták a zenei aláfestést.
Dunajcsik a bevezető felolvasás után a kötet tematikai sokszínűsége kapcsán kérdezte Téreyt arról, hogy mi az a pont, amikor eldől benne, hogy valamiből vers lesz: a kötetben ugyanis a Párizs-Dakar-ralitól kezdve a klímaváltozáson és a szerelmen keresztül a magyar közéletig feltűnően széles skála jelenik meg. Térey szerint ez akkor történik meg, amikor a tárgy, a téma, ami szinte bármi lehet, kellőképpen megmozgatja fantáziáját. Az írásért magáért sosem ír, a téma, a téma által számára adódó szemlélet az elsődleges, a szemléleti pozicionáltság miatt pedig nincs olyan, hogy valami korábbi vagy más szerző(k)nél való népszerűsége folytán elkopik, elhasználódik. A következőkben a szerző populáris-klasszikus ellentéthez való viszonyáról volt szó, Térey szerint ezek között nincs hierarchia, hogyan is lehetne, hiszen az opera esetében is azt látjuk, hogy a Turandot az utolsó világhírű alkotás, a populáris anyagok használatának pedig erős hagyománya van az irodalomban is, elég akár Bret Easton Ellisre gondolnunk, de Térey megemlítette a szintén a Libri kiadónál megjelent magyar újdonságot, A patkány évét is. Azt tartja fontosnak, hogy a kultúra szervesen építkezzen, anélkül, hogy feláldozná magát a kommersz oltárán, de úgy, hogy populáris elemeket is be merjen építeni.


Dunajcsik a továbbiakban az olyan kisprózák születéséről érdeklődött, mint például a Painkiller vagy a Vigasztalhatatlan, melyek hírlapszövegekként hatnak. Kiderült, hogy némelyik szöveget a szerző teljes egészében maga találta ki, de van olyan átvétel is, ahol csak a nevek lettek megváltoztatva. Utóbbiak közé tartozik a Painkiller is, ami egy metál szaklap szövegét veszi át. Szóba került a meghatározott és nem csak magyar földrajzi helyek gyakori szerepeltetése is. Térey számára a konkrét hely természetes módon kapcsolódik az ott élő, élt személy(ek)hez és pszichéjükhöz, történetükhöz, ahogy egy arc vonásai, ráncai a lélek életéhez. A helyek és az utazás kapcsán az ösztöndíjak jelentősége, szerepe is felmerült, a szerző szerint a Solitude-ösztöndíj stuttgarti alkotóháza gazdag természeti környezetével és puritán szobáinak nyugalmával például ideális hely az alkotásra, ha az ember kész tervekkel érkezik, de számára a leginspiratívabb környezetet mégis Budapest jelenti.

A magánéletről is szó esett, Dunajcsik a Termann hagyományai és a Termann hagyatéka című önéletrajzi regényekként is olvasható kötetek önarcképeire hivatkozott, s felvetette a kérdést, hogy a megállapodás, a családalapítás kapcsolható-e művészi perspektívaváltáshoz. Térey igen rövidre zárta a kérdést, ugyanis elmondta, hogy negyven évesen a megállapodás a lehető legjobb dolog, ami történhetett vele, de az önéletrajziságot mindig tagadja, és bár tudja, hogy sokan otthonról, a konyháról hozzák az anyagot, az ihletet, ő azonban nem.

Térey, állítása szerint, lírikus alkat, a cselekmény alakítása, a fordulatok kitalálása számára keserves munkát jelent: statikusabb szemléletmódjára az Asztalizene jó példa lehet, hisz a darab szereplői ugyanazok az emberek maradnak mindvégig. A versnek azonban a próza felé való lehető legintenzívebb kitágítása Térey szerint is meglévő tendencia, mind a prózavers, mind a verses regény megjelenik a szerző palettáján, aki jelenleg is egy verses regényen dolgozik.

A nő- és férfiábrázolás kapcsán Dunajcsik a maga írta fülszöveg "nagyszerű nő" versus "kisszerű férfi" leosztásáról kérdezte a szerzőt, aki blöff gyanánt nevetve feministának nevezte magát, majd annyit mondott csak, hogy jobban szeret a nőkről és nyomaikról írni, mint a férfiakról, azonban ehhez sem saját tapasztalataiból meríti az élményanyagot.

A zárókérdésre, miszerint a szerző mikor szokott kiszeretni könyveiből, Térey azt válaszolta, hogy a Paulus óta nem szeretett ki egy könyvéből sem. Előfordul ugyan, hogy egy-egy szövegben egy-két mondatot később már megváltoztatna, de a műegészre nézve ezek elenyésző különbséget jelentenének csupán.

Fotó: Bach Máté

nyomtat

További írások a rovatból

Három holló, Budapest, 2018. december 7.
Életrajz-változatok Takács Zsuzsára
irodalom

Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben
Pálffy Gyula Szenkovits Marci mókái című anekdotagyűjteményének újrakiadása elé (Romanika Kiadó, Budapest, 2018.)

Más művészeti ágakról

Beszélgetés Békés Rozival – Margittai Zsuzsa interjúsorozata kortárs magyar gyerekkönyv-illusztrátorokkal
gyerek

Villu szerint a világ – egy „no problem novel” Villu szerint a világ – egy „no problem novel”
Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok. Cser Kiadó, 2018.
Milorad Krstić: Ruben Brandt, a gyűjtő


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés