bezár
 

film

2013. 07. 20.
Festői képek mentik meg a vén Renoir becsületét
Gilles Bourdos: Renoir
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Festői képek mentik meg a vén Renoir becsületét Az a tökéletes bőr, mely elnyeli a fényt – vallja Pierre-Auguste Renoir, és ezzel nem csak a maga ars poeticájára utal, de Gilles Bourdos is ezzel fejezi ki filmje lényegét. A Renoir című francia film ragyog a csodás színektől és sugárzik a szép kompozícióktól, de az ügyes "ecsetkezelésen" és a fedetlen testrészeken kívül nincs más, ami valódi izgalmat adna a történetnek.
Merész választás egy filmnek a Renoir címet adni. Mert ez esetleg arra sarkallhatja a nézőt, hogy komoly elvárásai legyenek az adott mozival kapcsolatban. Minimum azt várja el, hogy a rendező, jelen esetben Gilles Bourdos (Szerelem életre-halálra), a művész zsenialitásának vagy jellemének az esszenciáját kínálja fel nekünk, meggyőzve minket arról, hogy amiként ő beszél a festőről, az egyrészt hiteles, másrészt megértjük belőle, miért Renoir a Renoir.

<iframe width="420" height="236" src="//www.youtube.com/embed/5ZTiQ_quEPA" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

A lényegre törő cím azzal kecsegtet, hogy a mozi olyan babérokra tör, amelyek a művészi életmű kiérdemelt megörökítőjévé léptetik elő a rendezőt. Ebben az esetben persze egyáltalán nincs szükség arra, hogy kezdve a gyerekkortól egészen a halálig pergessük végig valaki életét, mert ez gyakran rendkívül unalmas lehet. Elég kifejezni azt, hogy miben rejlett az illető nagysága vagy lényének ereje. Minek bonyolítsuk: az életrajz ízét, aromáját kell kinyerni a tényekből és adatokból, és akkor egy ilyen egyszerű, vezetéknévből álló cím találó lehet. Jó példa erre Milos Forman Amadeusa, ahol a cím szintén nagyot ígér, a cseh rendező viszont be is tartja azt: Forman Mozart gyerekkori éveit mellőzve is épp eleget mond el a zeneszerzőről, minden kíváncsiságunkat kielégíti, és megérteti velünk azt, hogy ő pontosan mit gondol a zsenialitásról és az átlagosságról, és miért Mozartot választotta ennek bemutatásaként.
A film valójában két Renoirról szól.
Gilles Bourdos 2012-ben Cannes-ban debütált filmje viszont kevés ahhoz, hogy a címének megfeleljen. A rendező inkább mesél a fiatalság-öregség, élet-halál közhelyes ellentétpárjairól, semmint a festőről vagy a rendezőről. Az öreg mester (Michel Bouquet) Nizza melletti vidéki házában éldegél, zsémbes és mogorva, éltének egyedüli értelmét továbbra is a szépség megragadásának folytonos keresése adja. Kezei ízületesek, mosdani és mozogni sem tud már cselédjei nélkül. Ekkor toppan be a házba Andrée (Christa Theret), aki 5-10 frankért cserébe modellt ülne (feküdne) Renoir vászna előtt. A magát színésznőnek mondó hölgy a bujaság, a fiatalság, az élet megtestesítője, és így a festő öregségének ellenpontozása is egyben. A barackhamvú meztelenség, a vibráló természet, Andrée szenvedélye, valamint az eltorzult testtel küzdő és a vénséget eltakarni akaró Renoir, a film képi eszközei az élet-halál megjelenítésének.A film egyik erőssége az érzéki ábrázolás.
Ám ebből nem fakad elég feszültség ahhoz, hogy a film el is gondolkodtassa a nézőt. Erre vonatkozó potenciál leginkább a Jean Renoir (Vincent Rottiers), a középső fiú karakterében lenne, de sajnos az is kifullad a történet végére. A háborúból a gyógyulás idejére hazaérkező fiú ugyanis rögtön beleszeret apja modelljébe, de a szerelem és apja marasztalásának dacára mégis visszamegy a frontra. Hirtelen döntésének oka valószínűleg az lehet, hogy a később filmrendezőként híressé váló Jean ekkor még apja nevének árnyékában élt, s egy olyan festői karrier mellett, mint amilyen Renoiré volt, nem nagyon lehetett igazi perspektívája. Jobb híján tehát maradt a háború. Hiába fél újra mindenki Jean elvesztésétől, ez a félelem nem ragad át a nézőre, hiszen tudja: Jean túléli a háborút és hazatértével megcsinálja a mozis karrierjét is. A történet ennek ellenére mégis azzal a szorongással teli reggellel ér véget, mikor az ifjabb Renoir újra elhagyja a családi házat.
Vincent Rottiers
A kissé nyugdíjas befejezés dacára a filmnek mégis van egy fontos értéke: még pedig az, hogy Ping Bin Lee operatőr gyönyörűen fényképezte, és a tévéfilmet mozis élménnyé emelte. A fények, a többször elhomályosuló képkockák az impresszionista festményekhez méltóak. Ha már a Renoir címet adta Bourdos az alkotásának, akkor a választás a két művész története helyett, leginkább a mesés fényképezésre utalhat, a színekre, a sárga ezernyi árnyalatára és a fekete szembetűnő hiányára, hisz a szomorúság színét maga Pierre-Auguste sem szerette.Festő felvételek
Renoir
Színes, feliratos, francia film, 111 perc, 2012

Rendező: Gilles Bourdos
Forgatókönyvíró: Gilles Bourdos, Jacques Renoir, Michel Spinosa, Jérôme Tonnerre
Zeneszerző: Alexandre Desplat
Operatőr: Ping Bin Lee
Producer: Christine De Jekel, Olivier Delbosc, Marc Missonnier
Vágó: Valérie Deloof, Cyril Holtz, Yannick Kergoat

Szereplők: Michel Bouquet (Auguste Renoir), Christa Theret (Andrée Heuschling), Vincent Rottiers (Jean Renoir), Thomas Doret (Coco Renoir), Michele Gleizer (Aline Renoir), Laurent Poitrenaux (Pierre Renoir), Carlo Brandt (Pratt)

Forgalmazza: Mozinet
Bemutató: 2013. július 25.
A film a
Mozinet-Művész Filmnapokon premier előtt látható!
Korhatár: 


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Csatlós Hanna --


Más művészeti ágakról

Gondolatok a Cirkuszi Világnap délutánján
art&design

Rejtőzködő kiállítóterek II. Élőben és virtuálisan Rejtőzködő kiállítóterek II. Élőben és virtuálisan
Artus, Kapcsolótér – Bodóczky István: „Játsszuk azt, hogy meghaltunk”


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés