bezár
 

színház

2016. 12. 03.
Annyira tragikus, hogy nevetnünk kell rajta
Figaro házassága Székesfehérváron
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A székesfehérvári Vörösmarty Színház nem először állítja színpadra a Figaro házasságát. Az előadás rendezője, Hargitai Iván merőben újszerű, modern előadását álmodta meg a máig óriási sikerrel játszott Beaumarchais-vígjátéknak.

A székesfehérvári Vörösmarty Színház nem először állítja színpadra a Figaro házasságát, 2006-ban Lendvai Zoltán rendezésében már láthatta a közönség. Ám míg Lendvai egy klasszikusabb jellegű színházban gondolkodott, a 2016-os előadás rendezője, Hargitai Iván már modern előadást álmodott meg.

Szkéné színház

Ezt a Figarót a monumentalitás jellemzi. Hatalmas, szinte bútor nélküli terek, amiben a nagy ebédlőasztal is aprónak tűnik, és ami néhány paravánnal egy cselszövésre alkalmas hálószobává alakítható. Ez a lecsupaszított tér tökéletes összhangban van az egyszerű, dísztelen (alsó)ruhákkal, és előtérbe tolja a színészi játékot.

Az általában hebrencs, szókimondó, ám éles eszű Suzana Pálya Pompónia elgondolásában karakán, véleményéhez minden módon ragaszkodó érett nő. Ez a lány cseppet sem szolgáló típus, inkább egyenrangúnak gondolja magát úrnőjével, Rosinával (Varga Gabriella). Meg is van rá az oka, hiszen Varga Gabriella sem érzékelteti a kettejük közötti társadalmi különbségeket, és bár egy-egy elejtett mondatában mégis helyre teszi a viszonyokat, alapvetően bizalmas barátnői kapcsolatot látunk megelevenedni, amiben az érett nő is olyan gyermetegen tud játszani, mint az ártatlanul piruló szolgálólánya. Egyedül a gróf (Hirtling István) az, aki a maga hierarchikus rendszerében kezeli a házban élőket.

Figaro házassága

Ilyenformán elsőre talán furcsának is hat, hogy Suzana szerelme, Figaro (Lábodi Ádám), olyan nagy elánnal küzd azért, hogy a gróf ne állítsa vissza az első éjszaka jogát. Lábodi Figarója ízig-vérig szolga, de nem a meghunyászkodó módon. Oroszlánkörmei akkor bújnak csak elő, amikor megjelenik Marcelina (Váradi Eszter Sára), és benyújtja kérelmét a házasságra.

Váradi Eszter Sára talán évek óta nem volt olyan erős prózai szerepben, mint Marcelinaként. Egy másodpercnyi mesterkéltség nincs a játékában, a rikácsolásba fulladó hisztije, a mozdulatba való beledermedés vagy éppen a bosszúvágy okozta elvakultság mind-mind a karakterből magából fakadnak, és Hargitai mesterien vezeti végig a történeten ezt a szerencsétlen sorsú nőt, akinek szerelem helyett visszaadja a fiát az élet. És tud neki örülni annak ellenére, hogy a boldogságához vezető út kemény buktatókkal van kikövezve.

Talán csak Hirtling István marad egy árnyalattal alatta az intenzitásnak, a féltékenységében is visszafogott gróf nem tud kitörni. Várjuk a pillanatot, amikor előbukkan a férfi igazi énje, amikor mi is elkezdünk félni, hogy rányitja az ajtót Suzanára, akiről tudjuk, hogy valójában nem ő van bent a másik helyiségben. De a remény, hogy őszintén izguljunk a fejlemények miatt, hamar tovaszáll, és nem jön vissza az álruhás jelenetnél sem. Ebből a szempontból szerencsésebb volt Lendvai Zoltán rendezése: ő a Szabó Győző által alakított figurát a maga paródiájává fordította, ezzel adva humoros jelleget a karakternek.

Hargitai Iván azonban nem úgy gondol a darabra, mint egy szórakoztató vígjátékra, sokkal inkább úgy, mint egy drámára, ami már-már annyira tragikus, hogy nevetnünk kell rajta. Ezzel az átfordítással pontosan azt éri el, amitől ez a darab nagyszerű: lecsupaszítja a történetet, és amikor nem marad már más, csak a váz, az a puszta tragédia, ami a fricskák mögött rejtőzik, akkor kezd el működni a dráma. Onnantól kezdve, hogy a színészek nem kezdenek el modorosan grimaszolni, és minden mozdulat ösztönszerűen, természetesen és őszintén jön, megszületik a Mű.

Minden modernizálás és aktualizálás ellenére azonban Hargitai Iván nagyon okosan meghagyta azokat a frázisokat, melyek az eredeti Beaumarchais-darabot működtették. A szerelmi háromszög, az ármánykodás, az álruhába bújt szerelmesek, a felsülések mind-mind annak a 18. századi drámák világát idézik meg, amiből a 21. századi Figaro kibújt.

Figaro az előadás egy pillanatában azt hiszi, hogy Suzana tényleg szobára ment a gróffal, és abbéli meggyőződésében pojácának nevezi magát. Ez az a jelenet, amikor Lábodi Ádám leinti a zenét, felkapcsoltatja a nézőtér fényeit, és Anonymus Figaro mesélni kezd. Elmondja az élettörténetét a nézőknek mint ember az embernek, olyan természetességgel, mintha Figaro egy lenne Székesfehérvár lakosai közül, és épp egy bizalmas beszélgetésbe elegyedett volna velünk. Egy ilyen férfinak, aki talpig becsületes és nyíltszívű pedig nem lehet más a jutalma, mint a boldog élet és Suzana keze. „Sötét. Kabócák.”

 

Beaumarchais: Figaro házassága

Fordító: Hamvai Kornél

Almaviva gróf, Andalúzia kormányzója: HIRTLING ISTVÁN
Rosina, grófné: VARGA GABRIELLA
Figaro, belső inas és mindenes: LÁBODI ÁDÁM
Suzanne, komorna, Figaro jegyese: PÁLYA POMPÓNIA
Marcellina, házvezetőnő: VÁRADI ESZTER SÁRA
Bartolo, orvos: KUNA KÁROLY
Bazilio, a grófné zenetanára: KELLER JÁNOS
Don Gusmi de Gusman, bíró: KOZÁRY FERENC
Antonio, kertész, Susana nagybátyja: KELEMEN ISTVÁN
Chérubin, a gróf apródja: KARÁCSONY GERGELY e.h.
Dorita, Antonio lánya: PÉTERI LILLA e.h.
Szereplő: GÁL GERGELY, KERTÉSZ JÚLIA, ROVÓ TAMÁS, GÁL HORVÁTH BERNADETT, SZIRMAI IRÉN, VIDA EMŐKE, MATUS GYÖRGY, KISARI ZALÁN, BÖLKÉNY BALÁZS, BELICZAI BÉLA


Közreműködnek a Nemes Nagy Ágnes Színészképzés hallgatói

Díszlettervező: BÁTONYI GYÖRGY
Jelmeztervező: KÁRPÁTI ENIKŐ
Dramaturg: PERCZEL ENIKŐ
Fordító: HAMVAI KORNÉL
Koreográfus: ROVÓ TAMÁS
Zene: DOBRI DÁNIEL
Súgó: SOLTÉSZ RITA
Ügyelő: SZRENKÓ TAMÁS
Rendezőasszisztens: NÉMETH MARIANN

 

Rendező: HARGITAI IVÁN

 

Bemutató: 2016. november 5.

Székesfehérvár, Vörösmarty Színház

nyomtat

Szerzők

-- Vass Antónia --

1990-ben született Székesfehérváron, az ELTE irodalom- és kultúratudomány mesterszakán végzett. Rendszeresen ír színházról és irodalomról különböző portáloknak, emellett fotózással is foglalkozik, leginkább színházi előadásokat fotóz. 2015-ben színikritikusi ösztöndíjat nyert, a Prae.hu-n 2016 óta jelennek meg cikkei.


További írások a rovatból

Sándor L. István: A Katona és kora. Az indulás irányai
Médeia a Barabás Villában
színház

Kísérleti doku-kórusszínház a Király Gyógyfürdőben
A THEALTER30(+1) – Színháztudományi konferencia-kötetről

Más művészeti ágakról

irodalom

Szeifert Natália: Örökpanoráma, Kalligram, Budapest, 2022.
The Trousers: Animal Gun lemezbemutató, A38, 2022.11.12.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés