"A fegyelemmel kapcsolatban a legfontosabb kérdések, hogy meddig hasznos és honnan válik károssá, és az ember miért lesz fegyelmezett? Több válasz létezik, az egyik, hogy tényleg meg van győződve, adott szituációban a fegyelem a leghelyesebb magatartás, amit tehet, tehát nem okoz neki megerőltetést fegyelmezetten viselkedni, mert meggyőződésből teszi.

A másik lehetséges válasz, hogy azért fegyelmezett, mert ugyan nincs meggyőződve, hogy ez a helyes, de muszáj fegyelmezettnek lennie, mert egy közösség érdekeit a magáé elé tudja helyezni, még ha nem is ért vele teljesen egyet. Ezekben az esetekben közös, hogy történik önreflexió a magatartásra, választok, mert egyetértek, választok, mert ugyan nem értek egyet, de kiszolgáltatott helyzetben vagyok, vagy áldozatot szeretnék hozni. Önismeret szükséges hozzá, tudnom kell, hogy mit tudok bevállalni.

Van a fegyelemnek azonban egy olyan megnyilvánulása, amit semmiféle reflexió nem kísér, ami a gondolkodás helyett van. Van olyan fegyelem, ami azért létezik, mert az ember képtelen a szabadságra, fél a szabad választástól, tekintélyre vágyik, és a tekintélyek nevében akár a legnagyobb kegyetlenségekre is képes.

A világirodalom leghíresebb inkvizítora, Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényében mondja a világ leghíresebb zsidójának: Nincs az embernek gyötrőbb gondja, mint az, hogy találjon valakit, akinek minél előbb átadhatja a szabadságnak azt az adományát, amellyel ez a szerencsétlen lény születik."

Farkas Viola (művészettörténész)

A Kis Zsinagóga Egri Kortárs Galériában (Eger, Hibay Károly u. 7.) 2011. május 17. és 29. között Süli-Zakar Szabolcs Autodafé című kiállításán mi is közelebb kerülhetünk a fegyelemhez, vagy a fogalom elbizonytalanításához.