A két városrészt első látásra nem sok köti össze, talán legkevésbé a lakosság összetétele. Neukölln, az egykori munkáskerület igazi nagyvárosi bevándorló negyed, ahol majdnem kétszáz nép, nemzetiség tagjai élnek együtt az őslakosokkal, a migránsok közül pedig a legtöbben új jövevények, legfeljebb második-harmadik generációs bevándorlók.

Ehhez képest a pesti Józsefváros sokkal homogénebb, és a kerületben többségben lévő roma lakosság korántsem új szín a magyar társadalomban, hiszen romák és magyarok közös története 600 éve kezdődött – hangzott el az Integráció mint európai probléma című beszélgetésen, amelyet a kiállítás apropóján tartottak a .CHB-ben.

A pesti és a berlini városrészt ezért nem is igen lehet összehasonlítani. Pontosabban „nem az összehasonlítás a megfelelő kifejezés, sokkal inkább párhuzamokról van szó” – mondta az MTI-nek Marett Klahn, a .CHB munkatársa, a – „velünk” jelentésű latin nobiscum kifejezésből képzett – NobisKum nevű programsorozat vezetője.

Párhuzamok figyelhetők meg a kirekesztés, a megbélyegzés és az előítéletesség működésmódjában, dinamikájában. A nagyvárosi szegénység eluralkodása is párhuzamosan jelentkezik a két kerületben. „Ez nem pesti vagy berlini probléma, nem kelet- vagy nyugat-európai ügy, hanem egész Európában és az egész világon velünk élő jelenség” – mondta Marett Klahn.

Hozzátette: a problémát helyi, nemzetállami, uniós és globális szinten is kezelni kell. Beszélni kell róla, és mindenekelőtt beszélni kell magukkal az érintettekkel, hogy enyhüljenek a többségi társadalomban élő előítéletek, és kilátástalanság helyett életperspektívák nyíljanak „nyolcker” lakói előtt.

Éppen ezért Stalter György kiállítása csupán az első lépés a NobisKum programjában, a cél pedig egy kulturális-politikai hálózat kialakítása a pesti Józsefvároshoz és a berlini Neuköllnhöz hasonló helyzetű nagyvárosi kerületek között – mondta a .CHB munkatársa. Stalter György képein a sajátos atmoszférájú negyedek lakói láthatók. Sokan mosolyognak, egy kisgyerek büszkén feszíti karizmait, egy-egy pesti és neuköllni lakos pedig a Trabantját mutatja meg a művésznek. Feltűnnek kevésbé barátságos arcok és a nagyvárosi bűnöző sztereotípiájába beillő alakok is.

Az előítéletek lebontásában Stalter György szerint is a kapcsolatteremtés a kulcs. Ez munkamódszerének alapja is. Fényképei a szereplők beleegyezésével és közreműködésével készültek. A szereplők „nem modellek, hanem a munkatársaim, akikkel közösen hozzuk létre az alkotást” – mondta a művész az MTI-nek. Hozzátette: a Trabant mellett egy másik tipikus jármű is összekapcsolja a kelet-európai „nyolckert” és a nyugat-berlini kerületet. Ez a Simson motor, amelynek „óriási divatja van manapság Neuköllnben” – mondta Stalter György.

Bálint Marcell, az MTI tudósítója