A Nemzeti irodalom, kánon, iskola című konferencia aktualitásáról Szentmártoni János, az írószövetség elnöke megnyitó beszédében azt mondta: az új magyar nemzeti alaptanterv (NAT) körül kialakult vita kapcsán érdemes megvizsgálni, mi a helyzet ezen a téren a hasonló történelmi helyzetű országokban.

Az irodalmi kánont az irodalomtanítás kulcsfogalmának nevezve hangoztatta: olyan dilemmákra keresnek válaszokat, mint a kánon változó viszonya a rendszerváltoztatásokkal, a globalizációval, a vizualitás térhódításával és az antropológiai változásokkal.
   
Vasy Géza, miután szólt az irodalmi művek művészi érték, illetve ideológia szempontú értékelésének konfliktusáról, előadásában úgy fogalmazott: 1990 után "elvileg lehetségessé vált, hogy a magyar irodalom évszázadainak minden értéke méltó helyére kerüljön".
   
A NAT kapcsán az írószövetség korábbi elnöke megjegyezte: megnyugtatónak tartja, hogy a közoktatásban nem történt meg a nemzeti irodalmi kánon radikális átalakítása. Mint mondta, az érettségi szint általános műveltséget adó anyaga lehetne a nemzeti minimum, ám annak alapján lényegében mindössze húsz alkotó ismerete is elegendő.      

Mint fogalmazott, "nem volt, és nincs is sok értelme harsogva kiáltozni hiányzó neveket, mert azok igencsak számosak". Bírálta viszont a tantervet a kortárs irodalmat illetően: véleménye szerint életművük alapján túlzott óvatosság nem nevesíteni Juhász Ferencet, Bodor Ádámot vagy Esterházy Pétert, csak azért, mert még élnek.

A konferencia résztvevői előadást hallhattak a lengyel líceumokban, a horvát, a szlovák valamint a szlovákiai magyar iskolákban kirajzolódó irodalmi kánonokról, továbbá általánosságban a nemzeti kultúra és az irodalmi kánon viszonyáról.