A Kandinszkij - Abszolút. Absztrakt. című kiállítás február 22-ig látogatható a délnémet nagyvárosban. A retrospektív tárlat 90 képet mutat be a müncheni Lenbachhaus, a párizsi Pompidou-központ és a New York-i Guggenheim-múzeum gyűjteményéből - ez a három intézmény rendelkezik a legtöbb Kandinszkij-alkotással, és ezúttal először fogtak össze egy közös vándorkiállítás megszervezésére.

Párizsban 2009 áprilisától augusztusáig, New Yorkban 2009 szeptemberétől 2010 januárig lesz megtekinthető az anyag.

A három múzeum kiegészíti egymást. München gazdag olyan képekben, amelyeket az orosz mester a Der Blaue Reiter csoport tagjaként festett 1914 előtt, Párizsból az orosz forradalom idején készült alkotások, valamint a Bauhaus weimari és dessaui műhelyeiben festett művek kerültek a visszatekintő tárlat anyagába, New York pedig Kandinszkij késői, 1933-44-es párizsi periódusának mesterműveivel járul hozzá a kiállításhoz.

Az először Münchenben bemutatott anyag lehetővé teszi annak a forradalmi folyamatnak a követését, amelynek során a határokon mindig túllépő művész a kifejezés radikálisan új formáiig jutott el.

Vaszilij Kandinszkij 1866-ban Moszkvában született, Münchenben tanulta a festészetet, Észak-Afrikában is utazást tett, majd Svájcban, illetve Németországban alkotott, mielőtt 1939-ben elnyerte a francia állampolgárságot.

Özvegye, a nála 30 évvel fiatalabb Nyina, akit 1917-ben vett el, a mester halála után Párizsban maradt és a modern művészeteknek szentelt párizsi Pompidou-központ 1977. évi megnyitása előtt egy évvel az intézménynek ajándékozta a festő mintegy 30 művét. Ezek képezik a párizsi gyűjtemény magját - mondta el Alfred Pacquement, a francia modern művészeti múzeum igazgatója. Az özvegy 1980-ban halt meg - egy svájci síparadicsomban máig tisztázatlan körülmények között meggyilkolták - és a Pompidou-központ a nála lévő többi Kandinszkij-művet is megörökölte.

A müncheni Lenbachhaus is az absztrakt festő egyik múzsájának köszönheti gyűjteménye magvát. Gabriele Münter Kandinszkij tanítványa volt és hosszú utazásokon társa is, együtt festettek a 20. század első évtizedeiben a bajor városokban.