színház
2014. 02. 22.
Meghalt Csala Zsuzsa - Verebes István: a kabaré egyik legkiemelkedőbb komikája volt
Csala Zsuzsa a kabaré műfajának Lórán Lenke mellett talán az egyetlen igazán fajsúlyos komikája volt, remek színésznő, nagyon szerethető ember a közönség és a kollégák részéről egyaránt - méltatta Verebes István a szombaton, 81 éves korában elhunyt színésznőt az MTI-nek.
"Én ismertem őt nagyon kedélyes korszakából, amikor a Vidám Színpad társulatának tagja volt. Annak a társulatnak, amelynek egyik legfőbb energiáját maga Csala Zsuzsa adta" - fogalmazott a rendező.
Elmondta, hogy a komika részese és egyik legkiemelkedőbb tagja volt annak az "oldott és remek hangulatnak", amely a színpadot jellemezte. Szerencsésnek tartja magát, hogy több alkalommal is dolgozhattak együtt.
Felidézte, hogy a Vidám Színpad átalakulása, a társulat idézőjelbe vett megszűnése nagyon megviselte a művésznőt. "Egy keserű, szomorú, megalázott, rémes helyzetekbe belekényszerülő színésznő lett belőle, és azt gondolom, hogy az ő pályaképe tünet is volt, hiszen a színész, ha nincs szükség rá, abba hal bele" - fogalmazott.
Elmondta, Csala Zsuzsa a társulat sok tagjával együtt sokat emésztette magát a Vidám Színpad megszűnésén, hiszen azok, akik 20, 30 vagy 40 évig voltak egy színházban, úgy érezték, jószerivel kisemmizték őket. "Nagyon felelőtlenül bánunk azokkal, akiket a közönség szeret, régen nem becsüljük meg az öreg színészeinket" - tette hozzá.
Személyes emlékeiről mesélve felidézte, hogy volt egy játékuk; mikor találkoztak, egymás iránt érzett szeretetük jeleként Csala Zsuzsa mindig csücsörítve üdvözölte. "Az jut eszembe, hogy már soha nem fog rám többet csücsöríteni. Nagyon édes ember volt, nagyon sajnálom őt" - mondta Verebes megrendülten.
Elmondta, hogy a komika részese és egyik legkiemelkedőbb tagja volt annak az "oldott és remek hangulatnak", amely a színpadot jellemezte. Szerencsésnek tartja magát, hogy több alkalommal is dolgozhattak együtt.
Felidézte, hogy a Vidám Színpad átalakulása, a társulat idézőjelbe vett megszűnése nagyon megviselte a művésznőt. "Egy keserű, szomorú, megalázott, rémes helyzetekbe belekényszerülő színésznő lett belőle, és azt gondolom, hogy az ő pályaképe tünet is volt, hiszen a színész, ha nincs szükség rá, abba hal bele" - fogalmazott.
Elmondta, Csala Zsuzsa a társulat sok tagjával együtt sokat emésztette magát a Vidám Színpad megszűnésén, hiszen azok, akik 20, 30 vagy 40 évig voltak egy színházban, úgy érezték, jószerivel kisemmizték őket. "Nagyon felelőtlenül bánunk azokkal, akiket a közönség szeret, régen nem becsüljük meg az öreg színészeinket" - tette hozzá.
Személyes emlékeiről mesélve felidézte, hogy volt egy játékuk; mikor találkoztak, egymás iránt érzett szeretetük jeleként Csala Zsuzsa mindig csücsörítve üdvözölte. "Az jut eszembe, hogy már soha nem fog rám többet csücsöríteni. Nagyon édes ember volt, nagyon sajnálom őt" - mondta Verebes megrendülten.
Szerzők
-- MTI/PRAE --
MTI
További írások a rovatból
színház
Markus Öhrn - Karol Radziszewski / Nowy Teatr (PL) Fóbia című darabjáról
