A középkori magyarországi művészet elismert kutatójaként Mojzer Miklós tizenöt éven át, 1989 és 2004 között vezette a Szépművészeti Múzeumot, amelynek vezetése és munkatársai az intézmény közlése szerint mély megrendüléssel értesültek a művészettörténész haláláról és osztoznak a család gyászában.
    

Mojzer Miklós 1931. november 7-én született Budapesten, az ELTE BTK muzeológia szakán 1955-ben végzett. Ettől az esztendőtől az esztergomi Keresztény Múzeum, 1957-től a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára, 1974-től a Nemzeti Galéria Régi Gyűjteménye muzeológusa, 1977-től osztályvezetője, 1989-2004-ben a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, 1981-től a Művészettörténeti Értesítő szerkesztője volt.
    

Részt vett az esztergomi Keresztény Múzeum modern rendjének kialakításában, a Nemzeti Galéria Régi Gyűjteményének kibővítésében, átformálásában. Kutatási területe a magyar barokk építészettörténet, építészeti kronológia, európai és hazai késő gótikus és barokk festészet volt.
    

Több évtizedes művészettörténészi, gyűjtemény- és tudományszervezői munkássága, nagyra becsült múzeumvezetői tevékenysége elismeréseként 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.
    

Főbb művei: A Keresztény Múzeum Képtára (társszerző, 1964), Torony, kupola, kolonnád (1971), The Warsaw Collection (1971), M. S. mester passióképei (1976), A Magyar Nemzeti Galéria Régi Gyűjteményei (szerkesztő, társszerző, 1984).