Farkas Erika, a kiállítás rendezője az MTI-nek elmondta, hogy a hagyományos és interaktív elemekből összeállított tárlaton a monarchia kori közkatona hétköznapjaiba élheti bele magát a látogató egy kalandtúra keretében.
    

A kazamatákban kialakított "kalandfolyosó" öt állomásán korszerű ügyességi játékok várják a látogatókat, amelyekkel többek között az érzékelést, a célzóképességet és az önfegyelmet lehet próbára tenni. A kazamaták egyik termében pedig az erőd tüzérségi rendszeréről kapnak információt az érdeklődők.
    

A fejlesztésnek köszönhetően a várárokban is biztonságosan lehet közlekedni, így egyénileg is felfedezhető a katonai komplexum.
    

A beruházás a Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében valósult meg. A komáromi Monostori Erőd és a révkomáromi Öregvár kazamatáinak látogathatóvá tételéhez és kiállítások kialakításához közösen 570 ezer eurós támogatást nyert el, ebből a Monostori Erődöt érintő rész 267 ezer euró, mintegy 80 millió forint, melynek 85 százalékát az Európai Unió Regionális Fejlesztési Alapja biztosította.
    

Az Öregvár kazamatáit szintén kitisztították és a termekben "vaklabirintust" alakítottak ki, ahol a látók kipróbálhatják, hogy nem látó társaink hogyan érzékelik a környezetet, ismerik meg a tárgyakat. A projekt keretében Révkomáromban műemléki információs táblákat helyeztek el és beszereztek egy mobil színpadot is.
    

A program megvalósítására Révkomárom önkormányzata 302 ezer eurót fordított, 85 százalékos uniós támogatással. A szlovák partner a következő héten nyitja meg a kazamatákat a látogatók előtt. A munka eredményét egy közös térképes kiadvány foglalja össze, melyben már a két várost, az erődrendszer elemeit összekötő kerékpárút is szerepel.
    

A Monostori Erőd a komáromi erődrendszer tagjaként 1850 és 1871 között épült. A létesítmény elkészültével szinte egy időben, a korszerű haditechnika megjelenésével elvesztette hadászati jelentőségét, az első világháború békeszerződése pedig kettévágta az erődrendszert.
    

Az erődöt a második világháborúban a felek alkalmanként gyűjtőtábornak használták, majd a szovjet csapatok lőszerraktárat rendeztek be a két méternél is vastagabb falak mögött. Kivonulásuk után megkezdődött és a mai napig tart a fejlesztés a létesítményben, mely Magyarország legnagyobb területű műemléke.